Thanos Chrysakis elsősorban zenei kompoziciókat, performanszokat és installációkat hoz létre. 1971-ben született Athénban, tíz éve Londonban él. Művei elsősorban független zenei kiadók gondozásában jelennek meg, és a világ számos pontján lép fel velük rendezvényeken. Elsősorban elektronikus, akusztikus hangszereken játszik és akusztikus hangstrukturákkal dolgozik. Munkáiban a hang energia- és anyagszerűségével kísérletezik, esztétikai és fizikai értelemben egyaránt.
"Inscape 5" (Belső tájak 5) című munkáját beválogatták a 2005-ös the International Competition de Musique et d'Art Sonore Electroacoustiques de Bourges fesztivál anyagába, "œuvre d'art sonore électroacoustique" kategóriában. "Nekyomanteion" című műve különdíjat kapott a Hetedik Nemzetközi Elektroakusztikus fesztiválon, Lisszabonban. (International Electroacoustic Competition Musica Viva in Lisbon).

Legutóbbi művei: A SCAR IN THE AIR (2008) / Sebhely a levegőben", "Threadshelters" preparált zongorára és csembalóra (Kate Rydernek és Jane Chapmanak 2007-ben), "Frontal fusion" (Frontális fúzió) oboára és klarinétre (2008) és egy rövid kompozició "Passage Dangereux" játékzongorára (Kate Rydernek, 2008-ban).

Zeneszerzői tevékenysége mellett rengeteg fellépést és hangfelvételt vállal - ütőshangszereken, számítógépen és zongorán játszva - olyan zenészek társaságában, mint Dario Bernal-Villegas, Oli Mayne, James O'Sullivan, Jerry Wigens és mások.

Korábbi fellépései az Artpool P60-ban:
Hangkert (az EvoMUSART 2006 keretében)
Maze / Útvesztő (a //BLINK// keretében, 2007)

Oli Mayne kísérleti vibrafonon és analóg szintetizátoron játszik, nagy hangsúlyt helyezve az előadás fizikai oldalára, azaz erőből, heves mozdullatokkal játszik. Jelenleg Budapesten él. Első improvizációs zenei élményeit Angliában, Nottinghamban szerezte, amikor egy brazíliai zongoristával adott elő, majd ennek az élménynek a hatására fejest ugrott a zenei kísérletezésbe. Nem sokkal később Londonba került, és részt vett Eddie Prevostnak, a legendás AMM csoport egyik tagjának heti rendszereséggel tartott improvizációs műhelyében.
Számos londoni improvizációs fesztiválon és eseményen vett részt, többek között az Evan Parker, Eddie Prevost és Martin Davidson által szervezett "Freedom of the city" (A város szabadsága) fesztiválon, vagy a Bohman testvérek és az Új Zene Népszerűsítésért Társaság (Society for Promotion of New Music) által szervezett esteken, például olyan helyszíneken mint a Café Oto, egy ismert londoni zenei klub, vagy az "Interlace" fesztivál a Goldsmith Collage-ben. Emellett Nottinghamban, Brightonban és Birminghamban is előadott. Játszik továbbá basszusgitáron és ütőhangszereken, illetve tagja a kísérleti rock bandának az Astrakannak, a Litmus nevű űr-rock (space rock) formációnak, illetve a Drake elnevezésű, klasszikus stílusú ütősegyüttesnek.

Jerry Wigens gitárral és klarinéttel improvizál, illetve műveket komponál. Munkásságának legnagyobb része Londonhoz köthető, bár játszott Zürichben, Genfben és Berlinben. Tizenkilenc évesen találkozott az improvizációval, amikor részt vett John Stevens workshopján. Azóta számos zenei területen megfordult, legutóljára kortárs zeneszerzésben próbálta ki magát. Robert Redgatenél tanult, és részt vett Eddie Prevost műhelyfoglalkozásain, amelyeket néha maga szervezett meg, ha Prevost nem ért rá. Oli Mayne improvizációs rock bandájában, az Astrakanban gitáron játszik.