AL Aktuális / Alternatív / Artpool Levél

Az Artpool 1983 és 1985 között 11 számot megért művészeti képes „szamizdat” folyóirata,
a korabeli „párhuzamos kultúra” művészeti eseményeinek dokumentumaival

AL 1, AL 2, AL 3, AL 4, AL 5, AL 6,
AL 7, AL 8, AL 9, AL 10, AL 11, [tematikus tartalom]

AL 4, 1983. április - 16. o.


TOM JOHNSON

amerikai zeneszerző és performer vendégszereplése Budapesten

1983. április 3.: a SZKÉNÉ-ben „Counting”
április 7.: előadás a Magyar Zeneművészek Szövetségében
április 9.: az Új Zenei Stúdió Rottenbiller utcai termében „Nine Bells”

Tom Johnson 1939-ben született Colorado-ban (USA). Zenei diplomáit a Yale egyetemen szerezte, magánnövendékként Morton Feldmannál tanult. 1967 óta New York City lakója. Művei – más New York-i kísérleti zeneszerzőkhöz hasonlóan – minimalista magatartást tükröznek, de ő ennek a színházi, vizuális, verbális médiumait éppúgy alkalmazta, mint a tisztán zeneieket. Egyik legismertebb műve a „Négyhangú opera” (The Four Note Opera), amelyet eddig négy különböző nyelven több mint negyvenszer adtak elő. Műveinek sorából ezúttal kiemeljük a „Bukás” (Failing) c. darabot, ezt a gyakran játszott szóló nagybőgőre írt művet, az „Egy óra zongorára” (An Hour for Piano) c. művet, melyet Frederic Rzewski játszott lemezre, a „Kilenc csengő” (Nine Bells) c. darabokat. További művei: Imaginary Music (Képzeletbeli zene): humoros rajzokat tartalmazó könyv, mely zenei notációs jeleket használ, Rational Melodies (Ésszerű dallamok): rövid dallamok sorozatát tartalmazó füzet tetszőleges hangszerre, Counting (Számolás): hang-verset, színpadi jelenetet és billentyűs hangszeren játszott zenét vegyítő szóló program, amelyet a számok, számolás fűz egybe. Jelenleg új operán dolgozik az őszi Párizsi Fesztivál számára.

Tom Johnson: Nine Bells

Előadóest a KISZ Központi Művészegyüttes – Új zenei Stúdió koncerttermében.

1, 2, 3

A közönség a terem egyik felén foglal helyet, a másik felében kilenc piros harang van felfüggesztve: tűzoltóharangok, mint később kiderül, valamennyi más-más hangmagasságra hangolva. Belép az előadó, és egyenként elindul először az egyik, majd sorra a többi harangoktól is, meztelen lába a padlón tompán veri az ütemet – hol hangosabban, hol halkabban –, és erre a ritmusra szólaltatja meg a harangokat, amelyeknek felhangjai halkan rezegnek a teremben. A harangok bejárásának többé-kevésbé bonyolult, de mindig pontosan megtervezett és szigorúan betartott iránya és térbeli elrendezése van. Az előadás egyesíti magában a minimálzenei kompozíciók, a térben megszerkesztett logikai koncertművek hangulatát és megoldásait a performance folyamatában. (Lugo)

Műmelléklet: részletek Tom Johnson: „Imaginary Music” c. művéből