[Erdély Miklós lapok] [járda-táblakiállítás] [szövegértelmezés]

közölve: in Erdély Miklós, Idő-mőbiusz (Második kötet), Magyar Műhely, 1991, 64-65. o.

Mindennemű felhasználás a jogtulajdonosok engedélyéhez kötött
© Erdély György <gyo.erdely[]gmail.com> és Erdély Dániel <edan[]spidron.hu>

Bálint Anna: (Szövegértelmezés)

Az 1890-es években Mallarmé a jelek értelmezési mezőjének beszűkülése és az irodalmi tömegtermermelés (folyóiratok, fényképek, regények) miatt látta veszélyben a vers jövőjét. Az Un coup de dé (1897) c. versében a különböző tipográfiai elemeknek a vers szerkezetébe való beépítésével és a konvencionális mondattani és szemantikai szabályok felrúgásával válaszolt a vészhelyzetre. Mallarmé költeménye a maga különleges grafikai szerkezetével azóta a modern vers szinonímájával egyenlő. Mallarméval kezdődött, és a konceptuális vagy konkrét versekkel teljesedett ki magának a nyelvnek versformává alakítása. Ezekkel a törekvésekkel rokon Erdély Miklós költészete is.

A klasszikus retorikai trópuskészlet értelmében a {JÁRDA} c. vers egy immutációsorozat. A többnyire elvont és egymással láthatólag semmi összefüggést nem mutató fogalmakra írt példamondatok, perifrázisok (egy fogalom körülírása több szóval) és szófejtések meglepő asszociációkra, sokszor önkéntelen etimológiákra építenek: az alliteráció a szöveg valamelyik szavát a puszta szóismétlésen túlmenő szerves kapcsolatba hozza egy másik szó tövével. A naiv nyelvérzék aligha kapcsolná össze például a szálloda és a születés szavakat, azonban a két hasonló hangzású, de történetileg nem összefüggő szótő egymás mellé helyezése új jelentésréteggel szélesíti e szavakat. Ugyanakkor a szálloda szó magában foglalja a száll igét is, mely jelentésével rejtett módon a következő példamondat madár szavára utal, így a szálloda első szótagának a következő példamondatba átívelő asszociációja összeköti az egyébként látszólag összefüggéstelen UTAZÁS és PÁRKÁNY szavakat.

A versek egyik ismérve a zeneiség, ritmus, Erdély Miklós versében is akad erre példa: az arca és a mindkét szó a TŰZ körülírása után, a MINDKETTŐ értelmezésében megismétlődik. A JÁRDA c. vers két egymást követő fogalomértelemzése közötti összefüggés itt a legegyérteműbb és zökkenőmentesen emeli át (installálja) a tüzet, az anyagi megjelenés egyik formáját, az erkölcs, a lélek, a szellem világába. Metaforával, egyszerű behelyettesítéssel is rámutathatott volna tűz és az arcpír, illetve a szégyen hasonlóságára, de a sorközzel és a látszólag nem odavaló megengedő kötőszóval (Bár) elválasztott két értelemzéssel, a mindkét szó háromszoros hangsúlyozásával feszültséggel és többletjelentéssel tölti meg az analógiát.

Leginkább a viszonylag szűk jelentés- és referenciamezővel bíró, egyértelmű vagy költői szempontból közömbös töltésű szavak eszkatológiai (vallásos, üdvtörténeti) asszociációi, mint például az ALÁ szó mennyhez társítása, másrészt a költői szempontból értékes, többjelentésű, vagy szimbólumértékű szavakat hétköznapivá változtató, ugyanakkor rejtett társításokat előhívó példamondatok, például az ÚT szó és a mesék világát idéző úti elemózsia, a keksz társítása, az ÉLET és a sokat sejtető, de ugyanakkor a szó ragozásával az alkalmazásra, a gyakorlatra asszociáló egyszerű hasonlattal élve példamondat mutat rá a nyelv kimeríthetetlen költői gazdagságára és döbbenti rá az olvasót a szavak felelős használatának lehetőségére.

"Bárki kétségbe vonhatja, hogy amit most olvas, az vers, hiszen a szövegben teljes mértékben prózai viszonyok uralkodnak. Mégis költőinek kell neveznem ezt a törekvést két okból: Másodszor, mert az az elhatározás, hogy verset írok, a felelősségérzetet ⁽⁹⁾ írás közben felfokozza. Hogy először miért, azt elfelejtettem, de később - bizonyos vagyok benne - eszembe fog jutni.⁽¹⁰⁾" - írja maga Erdély Miklós a Metán c. versében - de, mielőtt tréfára fordulna a szó, később a véletlennek nyitva tág teret hozzáteszi: "⁽¹⁰⁾Emlékezetzavar: következmény és bűnhődés⁽¹¹⁾ a biztosított, az előre átlátott mondatokért."

A próza szó egyik közismert etimológiája az oratio prosa (= egyenesre fordított beszéd) szókapcsolatból eredezteti a fogalmat, míg a vers a versus (visszatérés) szóra vezethető vissza: visszatérés talán ahhoz a nagyon régies állapothoz, melyben az éneklő előadásmód folytán - próza és vers gyakran igen közel lehettek egymáshoz.

"Addig a ⁽⁹⁾felelősségérzetről: ez a kifejezés, ha valaha jelentett is valamit, a szülői intelmekben teljesen elkopott. Azonban látnivaló, hogy a jelen környezetben jól megállja a helyét, ha nem is jelent önmagában többet, mint egyébkor, mégis érthető, és a kivánt hatást fejleszti.  <>

⁽¹⁰⁾Először is azért, mert amiről itt szó esik, nem annyira fontos, hogy prózában megjelenhetne. A költészet mindig is az elhanyagolhatóval foglalkozott, s éppen ezáltal jutott bensőséges fontossághoz. <>

⁽¹¹⁾A kettős, egymást korrigáló kifejezéseken és jelzőkön mindig átok ül. Rendszerint már az elhibázott inditás vezet a kettős szóhasználathoz. Ilyenkor ajánlatos az egészet visszagöngyölíteni. Az életben ezt nem lehet megtenni és újrakezdeni." <>

[táblakiállítás] [Erdély Miklós] [1994] [Artpool] [keresés]