Erdély Miklós: Aranyfasisztáim, 1985

Aranyfasisztáim, 1985 (?)
papír, ezüstspray, aranyceruza, pasztell, bitumen, grafit, szén, 70 x 100 cm


Talán az egyik legfontosabb, első látásra nehezen megközelíthető, anyagi, formai és szimbolikus sajátosságait egymásba csúsztató mű. A barnás-szürkés tónusok gyakran bronzos-arany színbe váltanak: a bitumen és a kályhaezüst keverése ad erre lehetőséget. Már ez is sajátos viszonyt teremt az önmagában is rejtélyes címmel: a bitumen vagy aszfalt – régies nevén, mint máshol utaltunk rá, zsidószurok – közvetlen visszakapcsolódik a címbeli fasisztára, sőt e tartományban még a kályhaezüst (más néven hőálló ezüst) is konkrét képzelettársításokra adhat alkalmat. A magyar nyelvhasználat azoban más analógiákat is megenged: gondoljunk az „aranyember”, az „aranyapám” kifejezésekre.

A képen látható formák leírása látszólag egyszerű: balra egy nagy, majdnem teljes kör, melyből egy darabot kimetsz vagy lefed jobbról egy kisebb, ezüstös-grafit félkör, s mintegy ennek vonalától indul még a nagy körön belül egy körív. A félkört és a körívet egyenes sávok zárják-takarják le: egy horizontális, mely a nagy kör bal oldalától indul és a jobb oldali képszélig húzódik, s egy ezt derékszögben – mint a nagy kör ívének nem látható részéhez húzott érintő – metszi egy vertikális, aminek hosszát a félkör határozza meg (ennek átlójaként is felfogható). Leírhatnánk ezt a két egyenest mint fekvő keresztet, vagy – más képek tapasztalatai alapján – mint egymásba érő, egy jellé alakított – (mínusz) és + (plusz) jelet. Itt a kör és az egyenes közös – és szinte kizárólagos – formai elemként való megjelenése egy idézetet tesz indokolttá: A Sejtések I. 10. pontjában írja Erdély: „A pokol jele: a kör, a mennyé: az egyenes”. A pokol ilyenfajta leírásával persze nem áll egyedül: Dante úgy írja le a pokol első körét, hogy e kép akár a sorokat kísérő illusztráció is lehetne: „Az erőszaktevők az első körbe // vannak osztva; háromfélék lehetnek, // s az első kör három gyűrűbe görbe.” (Pokol, Tizenegyedik ének, 28–30. Babits Mihály fordítása).

Erdély Aranyfasisztáim című versének, amelyet a Magyar Írók Szövetsége székházában olvasott fel 1985. február 27-én, a keletkezése valószínűleg megelőzte a képét.