Emlékezet-modell

Az emlékezés a „privát” idő spirális szerkezete révén válik lehetségessé. Az elmében az időpontok közötti távolság nem lineáris, hanem ezeket egymásra és a jövő idő totalitására az emlékezet másolja. És minden, ami a jövőben fog megtörténni, úgy jelenik meg, mint egy új réteg a már megtörténten. Az időben előre mozogva, egy esemény képe fokozatosan elveszíti világosságát és határozottságát, s ez lehetővé teszi, hogy állandóan új képeket rögzítsünk egyenlő értékeik zavaró hatása nélkül.

Események lineárisan leírható mennyisége, mint egy hétig zajló performanszok sora, ideális modell lehet ahhoz, hogy az emlékezést vizsgáljuk. Amikor javasoltam, hogy elkészítem az akciók speciális dokumentációját, szándékom az volt, hogy bemutatom a folyamatot, ahogy az események, az egyik a másik után, egymásra íródnak a résztvevők elméjében, ahogy egymást lefedik, zavarják, ritmizálják.

A modellálás módszere igen egyszerű. Egy vékony papírtekercsbe beletekertem egy másolópapírt úgy, hogy minden, amit a felületre írnak, számtalanszor és fokozatosan halványodva másolódik át a belső oldalakra. Egy nap idejének a tekercsen egy tekercselés felel meg. Az előadó művészeknek ezekre az egyértelmű tér-szakaszokra kell leírniuk azt, amit fontosnak ítélnek közölni performanszukkal kapcsolatban.

Egy nap különböző programjai egymás alatt helyezkedtek el ugyanazon a körszakaszon, a performanszok sorrendjében. A következő napon a tekercs új „felületén” láthatóak az első másolatai; a harmadik napon a művészeknek az első nap második és a második nap első másolatára kell írniuk stb., pontosan, ahogy ez az új benyomásokat rögzítő elmében történik.

Ellenálltam a kísértésnek, hogy előadjak bármit is, mert igen távol érzem magam a művészet attraktív oldalától.

Előnyben részesítettem azt, hogy folytonos és mindig személyes kontaktusban legyek az események e vonalával, mintsem tagja legyek e láncolatnak. Számomra egy szituáció entitása sokkal érdekesebb, mint az a látványos darab, amit előadhatnék.

Ezt a nézőpontot szituacionistának nevezném.

Megpróbálom elkülöníteni és visszanyerni az események sorából a „képzőművészet” hagyományosan holisztikus aspektusát, amely nézetem szerint egyre aktuálisabb.

E kísérlet eredményét a szervezőknek nyújtom át.

Forrás: Model pamieciowy. Memory-model. In: I am. International artist’s meeting. Remont Gallery, Poland. Centrum klubowe szsp pw riviera-remont. [Stencilezett szövegeket tartalmazó gyűjtemény.] 1978. Lengyelül in: Performance. Wybor tekstow Grzegorz Dziamski, Henryk Gajewski, Jan St. Wojciechowski. Mlodziezowa Agencja Wydawniczwa, Warsawa, 1984. 143–144. (Angolból fordította Szőke Annamária)