Előszó George Maciunas szövegeinek közléséhez

George Maciunas (1931, Kaunas, Litvánia – 1978, Boston) legfontosabb elméleti írását, diagramjait, ezekhez írt értelmezéseit és az egyik diagram köré szerveződő beszélgetést tartalmazza ez a kiadvány, amely az Artpoolban 1992–1993-ban beindult fluxus-kutatási projekt első bemutatójához kapcsolódik.

Maciunas a fluxus elnevezés kiötlője és a fluxus organizátora, „pápája” volt. Építészeti, művészeti és zenei tanulmányai után, az 1950-es évek legvégén határozta el, hogy az új művészeti áramlatok, a hasonló gondolkodású művészek összefogásának szenteli magát. A kollektivitás gondolata, eszméje és egy elitművészet-ellenes felfogás jegyében cselekedett, s ebbéli következetessége egyrészt doktriner megnyilatkozásokra, másrészt önfeláldozó gesztusokra is ragadtatta: fél szemét a kollektív művészházak létrehozásáért folytatott „harcok” közepette vesztette el.

Alkalmazott grafikai munkáival tartotta el magát és a fluxust. Számos kollektív munka, fesztivál, akció ösztönzője, kivitelezője és kiadója volt, önálló munkái beleolvadnak a fluxus össztermelésébe, amelynek arculatát, főleg kezdetben, ő határozta meg. Az anonimitás, azt hiszem, vonzó állapotként jelenhetett meg a számára, de ennek az ellenkezője következett be. Egy időszakban ő döntötte el, ki és mennyire fluxus-művész, s bár ehhez volt némi joga, mégis ahhoz is hozzájárult, hogy néha felforrjanak a kedélyek a közösség, a túláradó vidámság, a kötetlenség és az „örök áramlás” szellemében dolgozó és gondolkodó emberek körében. A kizárólagosság és a nyitottság ellentmondása a fluxus levetkőzhetetlen jellemvonása marad, de a Maciunas-féle fluxus-értelmezéssel szemben „máskéntgondolkodó” irányzatok – amelyek szintén a fluxus megjelölést használták – megjelenésével csak még hangsúlyosabbá vált a fluxus eredeti jelentése: az áramlás, a meghatározhatatlanság, a lezárhatatlanság. Ezt Maciunas maga is jól érezhette, s jól példázzák diagramjai, táblázatai, amelyekkel megkísérelte a fluxust elméleti kordában tartani. A 20. században megsokasodó művészeti irányzatok hálójában, sok, rég történelemnek tekintett szálat is felújítva, szőtte a fluxus leplét, mintegy szimulálni akarván az eseményeket. A mai, posztmodernnek nevezett érában nem minden tanulság nélkül valók ezek a kísérletek. Didaktikusnak tekinthető ábrák, amelyek azonban az avantgárd művészet történelemfelfogását és mentalitását is tükrözik. Pont akkor születtek (a hatvanas évek közepe felé), amikor ez az avantgárd szemlélet vitathatóvá vált, s kezdett világossá válni egy áttekinthető, egyetemes művészet(történet) képtelensége.

Dick Higgins költő, zenész, a fluxus fontos képviselője, a karakterisztikus (modern) kritikusok között tartja számon Maciunast. Ezen belül is az „exemplifikatív” (szemléltető, példálózó, hitelesítő) kritikusok között. Ezen azt érti (talán), hogy egy olyan művészet kritikus értelmezője, amely egy idea illusztrációja, példája vagy megtestesítése.

Szőke Annamária

George Maciunas: Írások, diagramok. Válogatta és szerkesztette Szőke Annamária, Artpool Füzetek, Artpool, Budapest, 1993.