Az alábbiakban két szoborállítás történetét adjuk közre. Mindkét kompozícióba egy utcai lámpaoszlop volt beépítve, mindkét művet 1986-ban avatták, és ma már egyik sem található az eredeti helyén. A Kun Béla-emlékállítás a pártállam utolsó nagyszabású köztéri erőfeszítése, míg Galántai György akciója az első megvalósult, nem hivatalos köztéri szoborállítás volt a kádári Magyarországon. Galántai művének sorsa a „tiltott” és „tűrt” művészet határán létrehozott marginális alkotás kálváriája, Varga Imre emlékművének históriája a hatalom legbelső köreibe vezet. A két alkotó helyzetét, művészi felfogását egy világ választja el egymástól, a probléma – a köztér szimbolikus használatának társadalmi meghatározottsága – és részben a mellékszereplők azonban ugyanazok. Dokumentum-összeállításunk a közösségi művészet hétköznapjaiba enged bepillantást, a történeti tanulságon túl rávilágítva a köztéri műalkotás bizonytalan státusára is.
GALÁNTAI GYÖRGY TŰZSZOBOR CÍMŰ SZOBRÁNAK KÁLVÁRIÁJA
(1985–1991)
A szocializmus bürokratikus rendszerében külön rendszabályok és hivatalok őrködtek a képzőművészeti alkotások köztérre kerülése felett. Az engedélyezési rendszer nemcsak politikai szűrőt, hanem a művészi szabadság korlátozását is jelentette. A fennálló rendszer „kipróbálására”, a nyilvánosság kereteinek tágítására tett kísérletet Galántai György képzőművész, amikor 1985. július 12-én a Budapest, Kavics utca 3. szám alatti műterme előtt engedély nélkül felállította Tűzszobor című alkotását. A példa nélküli akció egy évekig tartó – a rendszerváltáson átívelő – bürokratikus huzavonát indított el. Ennek során a művészeti szabálysértést [1] elkövető művész a szobor fennmaradása érdekében igyekezett az intézkedő tanácsi hatóság felé együttműködési készséget tanúsítani. Az ügyben megnyilvánuló művészeti hivatalok (szövetség, lektorátus, alap) a művész mellett léptek fel, megértően, sőt támogatóan, [2] a hatóság azonban hajthatatlannak bizonyult.
Galántai (konceptualista művészhez illően) tulajdonképpen egy folyamatművet, „hivatali performanszt” valósított meg, amelynek tárgya már nem is a konkrét köztéri alkotás – ahogy az iratokban nevezik: az oszlopszerű műtárgy – elhelyezése és fennmaradása, hanem magának a bürokráciának működése.
MŰVÉSZETI SZABÁLYSÉRTÉS
1985. augusztus 14-én – feltehetően lakossági bejelentésre – egy rendőr helyszíni szemlét tartott Galántai műterme előtt, és a „közterület engedély nélküli használata (műalkotás kihelyezése)” miatt 300 Ft szabálysértési bírságot szabott ki.
A művész a bírságot csekken befizette. A mű fennmaradása érdekében elhatározta, hogy „építőanyag tárolása céljából” bérelni fogja a szobor helyét, hogy ezzel kikerülje a művészeti engedélyeztetés reménytelennek tűnő procedúráját. Miután kiderült, hogy „építőanyagként” nem fog menni a dolog, módosította a taktikáját.
KÖZTÉRI SZOBOR = UTCÁN TÁROLT MŰTÁRGY
A II. ker. Tanács VB. Műszaki Osztályának
Budapest
Tárgy: Közterülethasználat engedélyezése iránti kérelem
Alulírott Galántai György Budapest, II. ker. Frankel Leó u. 68/b. sz. alatti lakos kérem, hogy a II. ker. Kavics u. 3. előtt elhelyezésre és fotódokumentálásra váró műtárgy tárolás céljából 1 m x 1 m = 1 m2 közterület használatát ideiglenes jelleggel engedélyezni szíveskedjék 1985. szeptember hó 5. napjától 1986. február hó 5. napjáig.
Kérelemhez mellékelem:
1./ 50 Ft értékű illetékbélyeget,
2./ az igényelt közterület pontos megjelölését tartalmazó vázlatrajzot.
Galántai György
kérelmező
Galántai György kérelmét nagyon kérjük, teljesítsék, miután ez az alkotása a dunaújvárosi művésztelepen készült, s mint ilyen a művésztelep történetében és a művész munkájában is állomás, ezért méltó elhelyezése és megfelelő fotódokumentálása (fotó, diafilm) művészetpolitikailag fontos.
Budapest, 1985. szeptember 5.
Rutkai Ferenc
ügyvezető titkár
Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége
A tanács a közterületfoglalási engedélyt megadta, és a művészt havi 20 Ft területhasználati díj megfizetésére kötelezte. Galántai az összeget csekken befizette. Az engedély lejártával újabb kérelmet nyújtott be, amelyre újabb engedély kapott.
KÖZTERÜLET-FOGLALÁS
II. kerület Tanácsának Végrehajtóbizottsága
Műszaki Osztály
I. 830/86
T. Ügyfelünk!
Tárgyi ingatlan előtt, oszlopszerű műtárgy elhelyezésére szóló közterületfoglalási engedélye 1986. VIII. 31-én lejárt. Helyszíni szemlén megállapítottam, hogy a közterületet még foglalja. Felszólítom, hogy a közterületfoglalás hosszabbítási kérelmet haladéktalanul nyújtsa be osztályomra, ellenkező esetben, engedély nélküli közterületfoglalás miatt, szabálysértés megindítását kell kezdeményeznem.
Budapest, 1986. X. 6.
dr. Kiss Béla sk.
osztályvezető-főmérnök
A tanács az ismételt kérelemre a közterület-foglalási engedélyt megadta, és a művészt havi 20 Ft területhasználati díj megfizetésére kötelezte, amelyet Galántai a Fővárosi Számítástechnikai és Díjbeszedő Vállalat Területhasznosító Kirendeltségén befizetett.
A Tűzszobor ünnepélyes felavatására 1986. október 10-én a Nemzetközi Filozofikussági Művészetelőreiskola és a Hejettes Szomlyazók által a Kavics utcában rendezett Láthatatlan művészet című Fluxus-fesztivál estéjén, egy happening keretében került sor: a résztvevők – a környékbeliek nem kis riadalmára – tüzet gyújtottak benne, és közösen elénekelték a Szózatot. [3]
MÉG MINDIG FOGLALJA
II. kerület Tanácsának Végrehajtóbizottsága
Műszaki Osztály
I. 830/860
T. Ügyfelünk!
Tárgyi ingatlan előtt, oszlopszerű műtárgy elhelyezésére szóló közterületfoglalási engedélye 1987. febr. 28-án lejárt.
Helyszíni szemlén megállapítottam, hogy a közterületet még foglalja.
Felszólítom, hogy a közterületfoglalás hosszabbítási kérelmet haladéktalanul nyújtsa be osztályomra, ellenkező esetben engedélynélküli közterületfoglalás miatt szabálysértés megindítását fogom kezdeményezni.
Budapest, 1987. 04. 13.
Kapeller Mária
mb. csop. vez.
„AZÉRT ROZSDÁS, MERT ÖRÖK PROBLÉMÁRÓL VAN SZÓ”
Fővárosi Tanács Műv. Főosztály
Téri Tibor csop.vez. e.t. részére
Tisztelt Téri e.t.!
Telefonbeszélgetésünkre, ill. munkatársának megkeresésére hivatkozva kérem, szíveskedjen segítséget nyújtani nekem az alábbi témában. 1985-ben a dunaújvárosi symposionon készült egy súlyosabb vasszobrom, amit jobb híján a II. ker. Kavics u. 3. sz. alatti műtermem előtt helyeztem el az utcán (az utcának ez a része rövid zsákutca, így a járda szélén a forgalmat semmiképpen nem zavarja). A közterületfoglalásra a M. K. I. Szövetsége szíves ajánlása után ideiglenes jelleggel engedélyt kaptam fél évre. Mivel azóta nem sikerült e szobrom elhelyezését megoldanom, félévenként kértem az engedély hosszabbítását. A II. ker. Tanács Ép. Osztálya megadta az engedélyt, azonban 1987 őszétől egy éves szolgálati útra megyek az N.SZ.K-ba és nem lesz módom ez ügyben lépéseket tenni. [4]
Kérem, szíveskedjen a fennálló rendelkezések értelmében közbenjárni abban, hogy meghatározatlan ideig szóló engedélyt kapjak a térítési díj ellenében szobrom Kavics utcai elhelyezésére. Feltehetően idővel megoldódik máshol való elhelyezése.
Budapest, 1987. jún. 10.
Köszönettel:
Galántai György
képzőművész
Melléklet: 1 db fotó + műleírás
„Tűzszobor” (műleírás)
Ideiglenesen egy kör alakú talapzaton áll. Az oszloprész piros színre festett (a tűz „színe” vagy a munkásmozgalom vöröse). A felső bezáródó gömb a földgömb, vagy a világ végtelenségét jelképezi, ezért számunkra csak vágy a teljességre, ezért van félgömb[5] formában elkészítve. Azért rozsdás, mert örök problémáról van szó. A félgömb közepén egy tartályt helyeztem el a tűz számára. Bizonyos alkalmakkor a szobor fáklyaként az emlékezés szobra lehet. A tűz egyben a világosság vagy a megvilágosodást is jelképezheti
Bp., 87. 06. 10.
Galántai György
SZOBORRÁ MINŐSÍTÉS
Tartalmi kivonat a Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1987. augusztus 7-én tartott helyszíni zsűrijének a jegyzőkönyvéből:
Beke László (művészettörténész): Nem hivalkodó, játékos hatást keltő műtárgy. Az elhelyezés megfelelő. Javasoljuk a végleges elhelyezés engedélyezését.
Baranyai András (képzőművész): Egyetért Beke Lászlóval.
Bakonyvári Ágnes (Fővárosi Tanács): Az adott helyzetet tudomásul vesszük. Az elhelyezést engedélyezzük az elhangzottak és a szakértői állásfoglalás alapján.
Szöllőssy Ágnes (Budapest Galéria): A végleges elhelyezést tudomásul vesszük, de a Lektorátustól a szokásos elhelyezési engedélyt kérjük.
Budapest Főv. Tanácsa V. B. Művelődésügyi Főosztálya
6921/87
Pusztai Gabriella igazgató részére
Képző- és Iparművészeti Lektorátus
Kedves Pusztai Elvtársnő!
Galántai György kéréssel fordult a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztályához, melynek megoldásához kérjük az Ön segítségét. Tűzszobrok című alkotását II. kerület Kavics u. 3. sz. alatti műterme elé, a járda szélére állította. A kerületi Tanács a Képző- és Iparművészek Szövetsége ajánlására a helyfoglalást ideiglenes jelleggel engedélyezte, melyet félévenként meg kell újítani. 1987 őszétől Galántai György hosszabb külföldi szolgálati útra megy. Ezért kezdeményezte, hogy szobra számára meghatározatlan ideig szóló helyfoglalási engedélyt kapjon. Kérem szíves intézkedését, hogy Galántai György alkotását köztéri szoborrá nyilvánítsák. A Művelődésügyi Főosztály tiszteletdíjat nem szán ezért, melyre az alkotó – jelzése szerint – nem is tart igényt. Segítségét köszönöm.
Budapest, 1987. június 17.
Elvtársi
üdvözlettel:
Téri Tibor csoportvezető
A Képző- és Iparművészeti Lektorátus az elhelyezést engedélyezte, amivel köztéri szoborrá nyilvánította az alkotást[6], és erről a kerületi tanácsot is értesítette, amely ennek ellenére újabb felszólítást küldött a művésznek.
FELLEBBEZÉS
Budapest Főváros II. ker. Tanács VB.
Műszaki Osztály részére
Tisztelt Műszaki Osztály!
Galántai György szobrászművész – a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja – érdekében és képviseletében, a 43/1983 (XII. 20) MT sz. rendeletben foglalt jogkörünkben fordulunk Önökhöz és kérem szíves együttműködésüket.
1988. jan. 13-án kelt I. 3091/2/87. sz. határozatukban Galántai Györgyöt a II. ker. Kavics u. 3. sz. ingatlan előtt elhelyezett oszlopszerű műtárgy 30 napon belüli eltávolítására kötelezték, hivatkozva 1987. júl. 14-én kelt I. 3091/87. sz. határozatukra, miszerint is az elhelyezési engedély további meghosszabbítására nincs mód. Ezen határozat ellen a törvényes határidőn belül fellebbezéssel élünk, s kérjük Önöket, hogy az 1981. évi I. törvény 61. § (2) bekezdése alapján ezen határozatunkat – következő indokainkra tekintettel – visszavonni szíveskedjenek.
Indoklás:
A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 1987. aug. 24-én kelt Eng/99/87. sz. Elhelyezési Engedélye a következőket tartalmazza. „Budapest Főváros Tanács Művelődésügyi Főosztály igényére – szakértői engedély alapján – a Képző- és Iparművészeti Lektorátus tudomásul veszi, hogy Galántai György „Tűzszobor” c. alkotása a Bp. II. ker. Kavics u. 3. sz. alatt felállításra került. A művész tiszteletdíjra nem tart igényt. Az üzemeltető a műalkotást köteles állóeszköznyilvántartásba venni, annak állagmegőrzéséről és jó karbantartásáért saját pénzeszközei terhére felelősséget vállalni.” Említett műalkotás tehát már nem képezi Galántai György tulajdonát, így az eltávolítására őt kötelezni Önök nem jogosultak. Kérem a fentiek szíves tudomásulvételét.
A Művészeti Alapot az 1986. évi I. tv. 5. § (1) bek. b. pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti, ezért a 300.-Ft okirati illeték levonását mellőztük.
Budapest, 1988. febr. 17.
Tisztelettel:
Kroóné Dr. Tóth Annamária
jogtanácsos
Budapest Főváros Tanácsa VB.
Városrendezési és Építészeti Főosztálya
87.809/1988.
Tárgy: Bp. II. ker. Kavics u. 3. sz. előtti közterülethasználat ügye
A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (V. ker. Báthori u. 10.) Galántai György képviseletében a II. ker. Tanács VB Műszaki Osztálya I. 3091/2/87. sz. 1988. jan. 13-án kelt határozata ellen fellebbezést nyújtott be.
A fellebbezést az Áe. 66. §. (19) bek. alapján megvizsgáltam és az alábbi határozatot hozom: Az első fokú határozatot – a fellebbezés elutasítása mellett – helybenhagyom. E határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.
Indoklás:
A II. ker. Tanács Műszaki Osztálya I.3091/2/87. sz. határozatával – végrehajtási pénzbírság kilátásba helyezése mellett – kötelezte Galántai György budapesti (II., Frankel Leó u. 68/b.) lakost, hogy a II. ker. Kavics u. 3. sz. ingatlan előtt elhelyezett oszlopszerű műtárgyat 30 napon belül távolítsa el.
A fellebbezés elbírálása során megállapítottam, hogy az első fokú határozat megalapozott. A tárgyi közterületen egy „oszlopszerű műtárgy” elhelyezésére kért és kapott engedély több ízben lejárt; engedélyes több ízben kért határidőhosszabbítást; legutóbb az 1987. dec. 31-ig terjedő időszakra. Az iratok tanúsága szerint ezt követően sem Galántai György, sem más nem kérte a közterülethasználati engedély érvényének meghosszabbítását, így a közterülethasználati engedély érvényét vesztette.
A Budapest Főváros Tanácsa 2/1984. sz. rendelete R 11. § (4) bek. szerint: ha az engedély érvényét veszti, az engedélyes saját költségén köteles az eredeti állapotot – minden kártérítési igény nélkül – helyreállítani.
Ilyen tényállás mellett – a fentiek alapján – az engedélyest az „oszlopszerű műtárgy” elbontására kötelező első fokú határozat törvényes. Fellebbező képviselőjének azt az észrevételét – miszerint a műalkotás már nem képezi Galántai György tulajdonát és ezért őt nem lehet kötelezni az eltávolításra – nem lehet figyelembe venni, ugyanis a fenti rendelet R 2. §. (2) f./ pontja alapján a közterülethasználathoz engedély szükséges, és a rendelet R 11. §. (4) szerint a közterülethasználati engedély kérőt (Galántai Györgyöt) kell kötelezni a közterület eredeti állapotának helyreállítására, az „oszlopszerű műtárgy” eltávolítására.
Fentieken túl megállapítottam, hogy a tárgyi ügyben kiadott határozatok nem voltak szabályszerűek, hiszen az iratok között még olyan fotó, illetve egyéb műszaki dokumentáció sincs, amiből legalább az megállapítható lenne, hogy az „oszlopszerű műtárgy”-nak nevezett közterületi létesítmény a környezetbe beleillik, illetve a városképi követelményeknek megfelel és az elhelyezése a vonatkozó rendeleteknek eleget tesz.
Természetesen a műalkotás („oszlopszerű műtárgy”) közterületen való elhelyezését – akár más helyen – lehet kérelmezni az első fokú hatóságtól annak, aki a közterületet használni kívánja.
Budapest, 1988. április 19.
Dr. Büki Imréné s. k.
osztályvezető h. főmérnök
A határozat ellen a Galántait képviselő Művészeti Alap felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Fővárosi Tanács VB titkárához, amely 2042/1988. számú határozatával a kérelmet elutasította.
KÖZTÉRI SZOBOR = ALKOTÁS VÉGLEGES TÁROLÁSA KÖZTERÜLETEN
Képző- és Iparművészeti Lektorátus
1778/88
Budapest Főváros II. ker. Tanácsa VB
Műszaki Osztály részére
Galántai György szobrászművész oszlopszerű műtárgyának a Budapest II., Kavics u. 3. sz. alatti ingatlan előtt történő elhelyezése tárgyában folyamatban lévő ügyben az alábbiak szíves tudomásukra hozása mellett kérjük Önöket, hogy Galántai György alkotása végleges tárolására a Közterülethasználatbavételi Engedélyt megadni szíveskedjenek.
A 83/1982. (XII. 29.) MT sz. rendelet – a képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet és az ipari tervezőművészet egyes kérdéseinek szabályozásáról – 6. § (1) b. pontja a következőképpen rendelkezik: „A Képző- és Iparművészeti Lektorátus kijelöli közterületen a közönség számára nyitva álló helyen, valamint a középületen állandó jelleggel rögzítésre kerülő képző- és iparművészeti alkotás szerzőjét, elbírálja az alkotást és véleményt nyilvánít a szerzői díj mértékéről, engedélyezi az alkotás elhelyezését.”
Tekintettel arra a tényre, hogy a Képző- és Iparművészeti Lektorátus az elhelyezéshez hozzájárult, ugyanakkor az Önök által I. 3091 szám alatt kiadott Ideiglenes Elhelyezési Engedélyben foglaltak – miszerint: a közterülethasználat városképi, városrendezési, közlekedésrendészeti, forgalombiztonsági és egyéb szempontból megadható – mind a mai napig fennállnak, kérjük Önöket a szóban forgó engedély Galántai György részére történő megadására.
Budapest, 1988. július 28.
Keszthelyi Ferencné
főosztályvezető
Budapest II. ker. Tanács VB.
Műszaki Osztály
T. Kapeller Mária!
Hivatkozásul Kroóné Dr. Tóth Annamáriával (MN Művészeti Alapja) történt telefonbeszélgetésére, kérem, hogy a Tűzszobor c. oszlopszerű műalkotásom számára, ideiglenes jelleggel, a Budapest II. Kavics u. 3. sz. alatti műtermem előtti járdán 0,8 x 0,8 m, vagyis 0,64 m2 közterület használatát, 18 hónapra, 1990. dec. 31-ig engedélyezni szíveskedjen. 1988. nov. 1-e óta a Művelődési Minisztérium jóváhagyásával 2 évre külföldi ösztöndíjas úton tartózkodom, s ezért hivatalos ügyeim elintézéséről közvetítőkön keresztül vagyok kénytelen gondoskodni, így minden sajnos nehézkes és késedelmet szenved - ezért kérem 18 hónapra az engedélyüket.
Budapest, 1989. jún. 19.
Galántai György
Munkácsy-díjas képzőművész [7]
Budapest II. ker. Tanács VB.
Műszaki Osztály
VI. 3290/89.
Tárgy: Bp. Kavics u. 3. sz. hiánypótlásra felszólítás
Tisztelt Ügyfelünk!
Értesítem, hogy az 1989. 06. hó 19-én érkezett beadványa tárgyi ügyben nem tartalmazza a következőket:
- helyszíni vázlat
- a tárolandó szobor méretei; terjedelme; csomagolása.
Felhívom, hogy az ügy érdemi elbírálása érdekében 15 napon belül pótolja a fenti hiányokat. Ha felhívásomnak a megjelölt határidőig nem tesz eleget, ügyében a 12/1986. (XII. 30) BVM sz. rendelet értelmében a rendelkezésemre álló adatok alapján döntök, vagy az eljárást megszüntetem.
Budapest, 1989. július 05.
Szabó Endre sk.
csoportvezető főmérnök
Budapest II. kerületi Tanács V.B.
Műszaki Osztálya részére
Csatoltan megküldöm a kért helyszínrajzi vázlatot és a műalkotásról készült fotó másolatát, amiből kiderül az ún. „oszlopszerű műtárgy” mérete, alakja és csomagolásának módja. Kérem az 1989. jún. 19-i beadványban foglaltak engedélyezését.
Tisztelettel:
Galántai György (Munkácsy-díjas képzőművész)
megbízásából sógora
Klaniczay Péter
építész
A tanács az engedélyt megadta, és a művészt havi 25 Ft területhasználati díj megfizetésére kötelezte.
Budapest II. ker. Tanács VB.
Műszaki Osztály
T. Kapeller Mária!
Elnézését kell kérnem a késedelmes jelentkezésért.
A Kavics u. 3. sz. (hrsz. 14570/1) előtt ideiglenesen álló szobrom (eng. sz.: VI. 261/90) végleges helye Kapolcs községben (Veszprém megye) lesz. A szobor környezetének kialakítása az idei évre (tavasz–nyár) volt betervezve, de sajnos a tervezett munkák elhúzódtak, s csak jövő tavasszal fognak nagy valószínűséggel megvalósulni. Ezért kérem, hogy tegyék lehetővé, hogy szobrom továbbra is a Kavics u. 3. alatti műtermem előtt maradhasson, és a közterülethasználati engedélyt 12 hónappal, 1991. június 30-ig legyenek szívesek meghosszabbítani.
Budapest, 1990. 08. 10.
Megértésüket köszönöm.
Galántai György
Munkácsy-díjas képzőművész
A tanács az engedélyt újra meghosszabbította.
Bp. Főv. II. ker. Tanács VB.
Műszaki Osztály
VI. 251/1990
Tisztelt Galántai Úr!
Kérem szíves tájékoztatását, hogy a II. Kavics u. 1. sz. előtti szobor mikor kerül a végleges helyére, mivel közterületfoglalási engedélye 1990. június 30-án lejárt.
Budapest, 1990. augusztus 6.
Tisztelettel:
Kapeller Mária
mb. csop. vez.
A benyújtott újabb kérelemre a tanács a közterület-használatot „szobortárolás céljából” 1990. december 31-éig engedélyezte.
AD ACTA
A helyhatósági választásokat követően több felszólítás nem érkezett. Úgy tűnt, a szobrot végre békén hagyják. Mígnem az Esti Hírlap című politikai napilap 1991. február 2-i számában fotó jelent meg a műről az alábbi képaláírással:
„Lábnyomok a levegőben, pontosabban a kandeláberen. Az alkotás Budán, a II. kerületi Kavics utcában látható. Azt nem lehet tudni, ki készítette az égbe tartó cipőtalpakat. Művész vagy suszter?! Esetleg: egy művészi hajlamú suszter?”
Válaszul Galántai száz példányban mail-art képeslapot készített az újságcikkből a következő üzenettel:
Esti Hírlap
Maros Dénes
főszerkesztő
„A politikai tudat
strukturálisan képellenes
(mert mágiaellenes),
dramatikusan boldogtalan.”
Üdvözlettel
„egy művészi hajlamú suszter”
Belefáradva az 1985 óta tartó küzdelembe és a szobrot övező értetlenségbe, 1993 júliusában Galántai a műtárgyat elbontotta, és kapolcsi házának a kertjébe helyezte át. Galántai György művei megtalálhatók többek között a Magyar Nemzeti Galériában, a Kortárs Művészeti Múzeumban, a Pécsi Modern Magyar Képtárban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, a Paksi Képtárban, a dunaújvárosi szoborparkban, amerikai és német múzeumokban és magángyűjteményekben. Budapesten egyetlen köztéri alkotása sem áll. [8]
Kavics utcai műterme még megvan, de inkább csak a régi munkák raktározására használja. A szobrászattal lényegében felhagyott, minden idejét az Artpool Archívumnak és a világhálónak szenteli. „Ez egy szabad tér, ahol otthon vagyok.”
- [1] - A ma is hatályban lévő 1969. évi XI. törvény 160. §-a szerint művészeti szabálysértést követ el az, aki jogszabályban meghatározott engedély nélkül közterületen, középületen, a közönség által nyitva álló helyen – állandó jelleggel – képzőművészeti alkotást elhelyez. A fővárosi politikai engedélyezési gyakorlatról lásd: Orosz Mihály: A művelődési intézmények és utcák elnevezési rendje, az emlékmű-, emléktábla-állítás eljárás szabályai. Budapesti Fórum, 1986/1., 45–46. o.
- [2] - A hivataloknak volt némi kompenzálnivalójuk a művésszel szemben: a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szerepet vállalt a Galántai által szervezett balatonboglári kápolnatárlatok betiltásában, 1973-ban a Műszaki Egyetemen rendezett „önköltséges” kiállítását cenzúrázták meg, a Művészeti Alap 1974-ben felfüggesztette a tagságát, a Budapest Galéria pedig 1984-ben a Magyarország a tiéd lehet című nemzetközi kiállítását tiltotta be. Galántai munkásságát más szervek is figyelemmel kísérték: „Festő” fedőnéven 1979-től folyamatos megfigyelés alatt állt. A Galántai házaspár úttörő szerepe a nyolcvanas évek underground kultúrájában közismert: ők indították például az első művészeti szamizdat lapot (Aktuális Levél, 1983–85), létrehozták az első alternatív művészeti intézményt, az Artpoolt stb. Az itt közölt, szoborakcióhoz hasonlóan kevésbé ismert, hogy a nevükhöz fűződik az első alternatív művészeti egyesület létrehozásának a kísérlete is: 1985-ben „Kortárs Művészeti Egyesület” néven bejegyzési kérelmet nyújtottak be a Művelődési Minisztériumhoz, amelyet a minisztérium elutasított.
- [3] - Az esemény videodokumentációja: Láthatatlan művészet, Artpool Archívum, Kat. 103.
- [4] - 1985-ben elnyerte a Berlini Művészeti Akadémia egyéves DAAD-ösztöndíját. Az útlevél és a vízum intézése három évig tartott: feleségével csak 1988 novemberében tudtak kiutazni. „Az 1984 óta tartó nyomasztó kirekesztettségtől és a hatóságoktól való kiszolgáltatottságtól megviselten, a magyarországi szellemi lét lehetőségébe vetett hitüket elvesztve érkeznek Nyugat-Berlinbe” -írják a saját maguk által összeállított életmű-katalógusban. In: Galántai: Életmunkák 1968–1993. Szerk. Galántai György–Klaniczay Júlia. Artpool–Enciklopédia Kiadó, Bp., 1996, 310. o.
- [5] - A félgömb összehegesztett talpformákból állt, amely jellegzetes, visszatérő motívuma Galántai kompozícióinak és a kommunikációs tárgyainak. Ilyen munka például: Hivatalos lépésmobil (objekt, 1979), Irányított lépéscsoport (objekt, 1983), Engedem, hogy ugráltass (hangszobor, 1985), Jövőbejárat (köztéri mű a dunaújvárosi szoborparkban, 1989). „Galántainak, mióta a művészetpolitikai eszét tudja, vagyis főiskolás kora óta, volt egy fő élménye, amellyel később is, mint művészeti szervező, illegális kiadó vagy féllegális intézményalapító állandóan szembekerült: mégpedig a totalitarizmus. Nagyon világosan érezhető, hogy a talpnyomat nála az emberi egzisztencia jelképe, a lépő láb lenyomata pedig a haladásé. Az egész lábmotívum körülbelül azt jelenti, hogy „nyomot hagyok, tehát vagyok”.” Perneczky Géza: A szobrász útja a szó-kollázsoktól az allegóriákon át a Fluxus-koncertig. In: Galántai: Életmunkák 1968–1993. 15. o.
- [6] - A legalizálás nyugtázásaként a Művészet 1988/1. számában megjelent lektorátusi közleményben, az 1987. július–szeptember időszakban elhelyezett közterületi alkotások között Galántai művét is feltüntették. A lapban rendszeresen közzétették az országban felállított új köztéri művek és a lektorátus által kiadott új megbízások („kijelölések”) listáját. Köztéri megbízást csak a lektorátuson keresztül lehetett adni.
- [7] - A rendszerváltás jeleként, 1989-ben a művész munkásságát Munkácsy-díjjal ismerte el a művelődési miniszter, 1993-ban pedig a Fővárosi Önkormányzattól Budapestért Díjat kapott.
- [8] - Miközben Galántait hivatali vesszőfutásra kényszerítve havi 25 Ft bérleti díj fizetésére kötelezték, hogy a saját költségén készített szobra ideiglenesen köztéren állhasson, többek között a következő köztéri műveket rendelte meg súlyos milliókért a Fővárosi Tanács: Kiss István: Az 1919-es ellenforradalmi lázadás mártírjai emlékműve (1985), Varga Imre: Kun Béla-emlékmű (1986), Kiss István: Münnich Ferenc-emlékmű (1986), Marton László: Szakasits Árpád-emlékmű (1988). A Fővárosi Közgyűlés 1992-ben valamennyit elbontatta.