Hajas Tibor (1946-1980)

Költő, performance-művész. 1969-től kezdve fotókkal dokumentált akciókat, illetve a konceptuális művészet körébe sorolható munkákat készített, 1973-tól vesz részt nyilvános rendezvényeken, kiállításokon. 1976-os fotóelméleti és filmről tartott előadásaiban fogalmazta meg azon kultúrkritikai gondolatait, amelyekben számot vetett az ember és a művész szerepével és lehetőségeivel a a médiumok uralta "másodlagos realitásnak" nevezett társadalomban. A valódi, az "elsődleges" élet megvalósításának lehetőségét a totálisan átélt pillanatban jelölve meg, szükségszerűen jutott el az önveszélyes performance műfajáig. Ezek mellett csupán fényképezőgéppel rögzített akciói felvételeiből fotósorozatokat és tablókat állított össze.

Versei 1967-től kezdve az Élet és irodalomban és költészeti antológiákban jelentek meg:
Első ének. Fiatal költők versei, válogatta, szerkesztette Mezei András, Kozmosz Könyvek, Bp., 1968, 93-100;
Ne mondj le semmiről. 13 költő, Szépirodalmi, Bp., 1974, 103-121;
Add tovább! 55 mai költő és író, válogatta, szerkesztette Csaplár Ferenc, Kulin Ferenc, Rózsa Endre, Kozmosz Könyvek, Bp., 1976, 321-323.
Esszéinek, előadásainak és performance-szövegeinek eddigi legteljesebb gyűjteménye: Szógettó. Válogatás az új magyar avantgarde dokumentumaiból, Jelenlét, 1989/1-2 (14-15), 115-135, 287-323; valamint
Hajas Tibor 1946-1980, Magyar Műhely-d'atelier, Paris, 1985;
Hajas Tibor 1946-1980, emlékkiállítás, katalógus, István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1987;
Hajas-szám, Orpheus, X. évf., 1999/21.

[kutatólap]