Yves Klein (1928-1962)

Francia művész. Festő szülők gyermekeként tizennyolc éves korában kezdett el festeni, és ekkor fogant meg benne a monokróm festészet gondolata is. Mindemellett keleti nyelveket és dzsúdózni tanult (dzsúdótanításból élt egy ideig), nagy hatással voltak rá a rózsakeresztes kozmogónia és Gaston Bachelard írásai. 1955-ben első kiállításra benyújtott monokróm képét visszautasították, de ez évtől kezdve rendszeresen kiállított. Rövid alkotói időszakában (harmincnégy éves korában szívinfarktusban halt meg) készült művei az írásaiban is kifejtett monokróm elmélet, az "anyagtalan képi érzékenység", az absztrakción túli festészet gondolatához kapcsolódnak. 1957-ben Milánóban mutatta be kék képeit, amelyeket a Nemzetközi Klein Kéknek nevezett kék színnel festett. 1958-ban rendezte meg Le Vide (Az üresség) című kiállítását, 1959-ben rituális akció keretében bonyolította le egy Zone de Sensibilité Picturale Immatérielle (Anyagtalan Képi Érzékenység Zónája) eladását. 1960-1961-ben készítette eső és szél alakította Kozmogóniáit és tűzképeit, valamint megvalósította régi tervét, a tűzkutat és a tűzfalat. 1960-ban nyilvánosan bemutatta a meztelen női modellekkel, "élő ecsettel" festett képeinek készülését (Anthropometriák) 1947-es Monotón szimfóniájának kíséretében. Alapító tagja volt a francia Új realistáknak, valamint nagy hatással volt a németországi Zero csoportra, amelynek kiállításain művei halála után is szerepeltek.

Magyarul:
Naplórészletek, Az igaz és a való, in Lengyel A. - Tolvaly E. (szerk.): Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995., 66-75.

[kutatólap]