egy harmadik típusú művészeti tér - Hollandiából

„...a Het Apollohuis léte nincs térhez és időhöz kötve... A Het Apollohuis maga a network. Magától értetődő kapcsolat művészek között, akik ismerik egymást, kiállítanak és előadnak együtt. Ilyen értelemben a Het Apollohuis lehet New Yorkban, Berlinben vagy akár Lodz-ban is” (Titus Yocarini, Amsterdam 1998)

Paul Panhuysen - Arnold Dreyblatt - Klaniczay Júlia (fotó: Galántai György)

---

2003. június 20. - Artpool P60

17 órától - kiállítás az Apolló Ház történetéről (fotók, diák, videók, plakátok, meghívók, szórólapok, könyvek, nagylemezek és CD-k, koncert és performanszvideók) Paul Panhuysen művei („Peekaboo 4 Long Strings” húr-installáció, nyomatok a Calcuco sorozatból, „Synthetic Nature” napelemek, hangchipek, piezo felhasználásával készült hangszobor)

18 órától - az Apolló Ház alapítói, szervezői és működtetői - Helène és Paul Panhuysen - diavetítéses előadása a kiállítási és installációs programokról, az épület történetéről, kiállítási és válogatási elveikről, a közönségről, a művészről mint programkészítőről.

19 órától - koncert - Paul Panhuysen: „Peekaboo 4 Long Strings”
[hang 5′40″] [hang 19′24″] [videó]

A program megvalósítását a Holland Királyság Nagykövetsége támogatta.

Eseményfotók: Forgács Péter

Het Apollohuis 1980-2001 között 253 kiállítás és installáció, 476 koncert és performansz, 46 előadás és szimpózium, valamint pár nagy fesztivál (pl. „ECHO: a hang képei II.”, 1987, FLEA Festival, 1997) helyszíne volt.

„Paul és Helène minden idejüket és energiájukat egy széles körű program bemutatásának szentelték a vizuális művészetek, a performance, az installáció, a hangművészet és a zene terén. A kortárs művészet szélén elhelyezkedő irányzatok ilyen bemutatása példaértékű lehet a világ alternatív terei számára” (Arnold Dreyblatt, 1992)

Pár név azok közül, akik részt vettek a Het Apollohuis programjain: Esther Ferrer, Boris Nieslony, Arnold Dreyblatt, Phil Niblock, Joe Jones, Jürgen Olbrich, Remko Scha, Jackson MacLow, Anne Tardos, Jaap Blonk, Paul Dutton, J. H. Kocman, Terry Fox, Eric Andersen, Alison Knowles. Magyar meghívottak voltak: a 180-as csoport (1984), Forgács Péter és Szemző Tibor (1985 és 1988), Kardos Sándor és a Horus archívum (1988).

„...a Het Apollohuis megalapításának igazán fontos aspektusa a szituációteremtés volt, mely lehetővé tette a művészetnek, hogy történjen..” (Rolf Sachsse, Bonn 1998)

Kiadványaik: 36 művészkönyv, 5 videóprint-kiadvány, 11 multiplika, művészkiadvány, 25 könyv/katalógus, 19 kazetta/CD, szóróanyagok, plakátok, képeslapok.

Paul Panhuysen (1934) képzőművész, zenész, művészetszociológus és teoretikus. Korábban a Den Haag City Museum és az eindhoveni Van Abbe Múzeum munkatársa. 1965-ben megalapítja a fluxus közeli „Kék Kéz Csoportot”, a Bende van de Blauwe Hand-ot, 1968-ban elindítja a még ma is működő, kísérleti zenei csoportot, a Maciunas Quartet-et. 1980-ban létrehozza és 21 éven át vezeti az eindhoveni Apolló Házat.

A hetvenes évek elején urbanisztikai projektek művészeti tanácsadójaként kezd el foglalkozni szisztematikus rendszerekkel és matematikai szériákkal s ezt művészeti tevékenységében is felhasználja. Vonzzák a talált tárgyak és a véletlenek. A hang és a zene egyre jelentősebbé válik képzőművészeti tevékenységében is. 1982 óta készíti a legkülönbözőbb anyagok felhasználásával (acél, sárgaréz, hangszerhúr, nejlon, horgászzsineg) Long String (hosszú húr) installációit és ad rajtuk koncerteket.

1984-ben a Planum 84 fesztiválon az Almássy téri szabadidőközpont aulájában a „Paraphrase, Hommage à Franz Liszt” című húrrendszerre és magnószalagra írott művével lepte meg a budapesti közönséget, melyet egy levegőben lógó zongorával lesúlyozott és kifeszített húrinstallációján adott elő szerzőtársával, Johan Goedhart-tal.

Bodor Judit beszélgetése Paul Panhuysennel
Bodor Judit írása az Apolló Házról