A Bartók mappát Patkó Imre újságíró és műgyüjtő párizsi kiküldetésének idején ötlötte ki 1978-ban, kifejezetten a kint élő magyar művészek részvételére számítva. A lapokat Major Kamill sokszorosította szitanyomással, vele kellett egyeztetni a technikai kérdéseket. Más kérdés nem volt, mert Imre szerint abból nem lesz probléma, ha engem (aki éppen ott voltam), mint nem kint élő magyar művészt is bevon tervébe. Megnyugtatott, - mert tetszett neki a Párizsban már elkészült (itt látható) próbanyomat, - de ő is tudta mi várható ezután. A szokásos hazai „demokratikus szabályok” szerint itthon élő művészeket is fel kellett kérnie a részvételre, pályázati formában. A munkák elfogadásáról egy hivatalosan felkért „független” zsűri döntött.”

„A zsűri kifogásolta az itt látható lapomon szereplő Bartók levelezőlap szövegét. Az indoklás szerint Bartók szövege most sértheti a románok érzékenységét. A döntésről úgy értesültem, hogy az ügyintéző hölgy felhívott telefonon és nagyon udvariasan megkért, hogy keressek egy másik Bartók levelezőlapot a Bartók archívumban. Már intézkedett, hogy ne kelljen várakoznom és mondta az illető nevét is akit keresnem kell az ügyben. A kinálatban csak egy megfelelő darabot találtam amely - véletlenül - a zsűrinek szóló „bartóki üzenet” volt. Boldoggá tett, hogy ezzel a választással kizárhatom magam a mappából és az elveszett honoráriumot (10.000 Ft) sem sajnáltam. Kifejezetten örültem, hogy „Bartókkal” sikerült egy gondolat minőségét állapottá alakítani.” Galántai György