Az Artpool Művészetkutató Központ és a Centrális Galéria közös kiállításán a korabeli szélesebb közönséget érintő "hivatalos országimázs" kontextusában kerül bemutatásra az 1984-ben betiltott "alternatív (lehetetlen) országimázs" a "MAGYARORSZÁG A TIÉD LEHET! / Nemzetközi Magyarország" c. Artpool projekt.

Az egy évvel korábbi tanulmányi kiállításon (2000. április / Artpool P60) a projekt újbóli bemutatását az indokolta, hogy a véletlen jóvoltából a művek először kerülhettek nyilvánosan a III/III-as dokumentumok olvasatába. A kiállítás képanyaga mintegy illusztrálta a besúgó jelentését. Ez az elgondolás most kiegészül az 1984-es eredeti, valamint az 1989-es rekonstrukció fotó- és videodokumentumaival.

"Érdekes és sajátos imázs-típusnak tekinthetjük az országimázst, mely szemléletében és tartalmában átfogja, illetve kihat az adott ország termékeire, különböző márkáira és szervezeteire, kultúrájára, vállalkozásaira, illetve ezeknél még némileg több is. Az országimázs alakítása nem egyszerűen gazdasági törekvés. El kell fogadnunk, hogy az országkép alakítása nem csak a vállalkozások anyagi helyzetén múlik, - annak szerves része a hazai kultúra, az idegenforgalom, az ország "köztisztasági" helyzete, a társadalom viselkedési szokásai is és még számos nem feltétlenül gazdasági kötöttségekkel járó összetevő [...] Az országimázs egyben jelenti az adott népről, országról, az adott nemzetről kialakított képünket. Lehetnek ezek tapasztalatok, vélemények vagy hírek, melyek egyben pozitív, vagy negatív érzéseket közvetítenek, akár objektív, akár szubjektív komplex pszichológiai megközelítésből. Az országimázs tehát nem más, mint a nemzetről/országról szerzett információk összessége!"

Az 1984-es "alternatív országimázs" kollekció egyik legszemléletesebb darabja Erdély Miklós "VILLANYRENDŐR" c. szénrajza. Az egyszínű rajzon a magyar zászló három színének jelentését textuálisan a közlekedési lámpa három színének jelentése helyettesíti. A nemzeti zászló konceptuális - nyelvi és tárgynyelvi - értelmezése komoly "költészeti" találmány, interdiszciplina. Az interdiszciplináris gondolkodás (INDIGÓ) iskolapéldája. A "találmány" lényege, hogy egy mozdulattal megvalósította a politika, a tudomány és a művészet egységes olvasási módját. A jelentés pontosságát illetően a "legvidámabb barakk" legvalódibb imázsa.
(" ... a munka az indítékokat metaszinten motiválja." - EM)

"Pécsi Zoltán" fn. tmb. JELENTÉSe szerint: "Igénytelen rajzon, fekete-fehér kivitelben három osztatú zászló /nyilván a magyar háromszínű zászló/ látható. A mezőkbe azonban egy közlekedési jelzőlámpa lencséit rajzolta be, "tilos", "várj" és "szabad" megjelöléssel. /Ezek sem színesek, az egész rajz fekete-fehér, valószínűleg kopírpapír felhasználásával készült./A háromszínű zászlót, mint az állam szimbólumát a kevéssé fantáziadús nézők is könnyűszerrel kapcsolatba hozhatták a rendőr szóval, illetve a lámpa rajzával. Így a munka jelentése: "Magyarország rendőrállam". /Ez a jelentés nincsen közvetlenül kifejezve, így Erdély nyugodtan védekezhet azzal, hogy a rajz jelentése egész más; az adott közönség számára azonban a fenti jelentés teljesen világos volt./"
(lásd még: kultúrpolitika - 3T / tiltott, tűrt, támogatott)

1984 - Az idő egy másik dimenzióban.
(Ahol az idő visszafelé halad)

[...] Úgy tűnik, hogy az objektekhez valami olyan járul, ami éppenséggel ellentétes azzal, amit éppen legyőztek: az idő. Az objektek az idő kizárásai, az idő meghaladásai voltak. A tárgyaknak nem kell velünk halni.
[...] Az idő újra kiterjeszti érvényét a tárgyakra. A szerzőt kontextusában látjuk. Nem annyira művének, vagy munkaterületének, vagy felhasználójának kontextusában, hanem minden más egyéb terület és az összes többi nem-érintett nem-felhasználó környezetében. (Jochen Gerz)

Orwell metaforikus évében, a "legvidámabb barakk" korszakában, amikor egyesek puha, bársonyos diktatúráról beszéltek, amikor már mindent szabad ami nem tilos, amikor "aki nincs ellenem az velem van" szlogen járja, akkor még az állambiztonság figyelem-hálózata éberen vigyázta a hallgatás kultúráját. Minden más hálózatot lehetetlenné tett. Ezt csak azok a kevesek tudták, akik nem hallgatták el, hogy az érték nélküli társadalommal, a hiánygazdasággal, a szürkeséggel, a középszerűvel nem képesek együttélni. Ők azok akik nem voltak képesek elmenni, megbolondulni vagy meghalni, mert elég erősek voltak ahhoz, hogy a legnagyobb kalandnak az ittmaradást tartsák. Bíztak abban, hogy amikor "az idő újra kiterjeszti érvényét a tárgyakra" akkor a lehetetlen váratlanul lehetségessé válik és a tárgyak újra "az idő meghaladásai" lesznek.

(Galántai György)

Sajtó: Magyar Hírlap - Beszélő