Borza Endre

A szerencsések hídja


Üdvözlöm a révészeket!

A következőt gondoltam ki: a véletlenszerű áthaladásokról szól ez a rajz. Én nem tudtam elvonatkoztatni a Dunától, meg nem is akartam elvonatkoztatni tőle. A két part között fölállítunk tíz darab libikókát.

Készítünk egy metszetet a Duna medréről, beleszúrunk, nem egyvonalba, véletlenszerűen csak egy bizonyos ötven méteres sávon belül tíz darab libikókának a cövekét. Ezek a libikókák szabadon billegnek föl-le, föl-le, ahogy a szél meg egyéb dolgok viszik őket, valamint ezek a libikókák a tengelyük körül is tudnak forogni, ahogy ezek bele vannak szúrva a Dunába, a meder aljába. Halló. Akkor ezek a libikókák, ahogy forognak meg lengenek ide-oda, adnak egy ilyen tökvéletlenszerű eseménysort, hogyha valaki beleszáll az egyiknek az egyik felébe, akkor hogyha szerencséje van, sikerülne átjutni a Dunán. Hogyha pont úgy jönnek össze ezek a libikóka-hintázások meg forgások, hogy át tud szállni az egyikből a másikba. Ez egy hatalmas libikóka, autók férnek rá, és így megpróbálhatnak átjutni az egyik országból a másik országba, csak ehhez kurva nagy szerencse kell.

Ez egy híd tulajdonképpen, csak úgy elképzeltem, hogy az ilyen jó kalandos lenne így átjutni egyik országból a másikba. Ugye beszélgettünk arról, hogy minden tizenöt - húszmilliomodik embernek lenne szerencséje ezzel?


[Áthidalás és félreértés] [A grafikai lapok fő rétegei ] [A résztvevők és a művek]

[kiállítás] [Artpool] [kereső]