Váltótér - a Repülőhíd terve
A grafikai lapok fő rétegei A résztvevők és a művek
Áthidalás
és félreértés
A Dunai
Kötélpálya Rakodó a századelő
acélszerkezeti építészetének
tanújaként 1927 óta áll a Duna medrében
Esztergom fölött az 1721,5 folyamkilométer
magasságában. A dorogi bányákból induló
kötélpályán 1963-ig szállították
a szenet és rakták itt uszályokba. A csillepálya
végleges elbontása óta az épület teljesen
elszigetelődve, "területen kívül", magányosan
áll a folyómederben.
Az általunk Váltótérnek elnevezett szénrakodó "metaforikus újraindítására" - közel száz érdeklődő jelenlétében - a már ugyancsak használaton kívül álló dorogi bányászfürdőben került sor 1994 decemberében. Az azóta eltelt idő alatt számos eseménynek volt helyszíne vagy oka e különös építmény - a Váltótér. Ezeknek az akcióknak egyike volt a Repülőhíd-terv.
A Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete 1997-ben átHIDalás címmel rendezett kiállítást Esztergomban és Párkányban. A képzőművészeti események témája a Párkány és Esztergom közötti csonka Mária Valéria híd, az utolsó híd a Dunán, amely nem épült újjá a II. világháború óta.
A Repülőhíd egy kettőstestű, kettős árbocú komp, amely a folyó két partja között inga módjára egy körív kerületén mozog. A Repülőhíd 1500 méter hosszú kötelét apró csónakok sora tartja a víz felszínén. A távoli végén lehorgonyzott kötél és a kormányzás segítségével, a vízfolyás erejét kihasználva jár a komp révtől révig. (Az első repülőhidat Moller Vilmos bécsi ácsmester építette 1676-ban).
1997. május 30-án az esztergomi Duna Múzeumban egy képzeletbeli Repülőhidat "építettünk" a két pillér között, tizenkét építész közreműködésével. A Repülőhidat tartó hosszú kötélnek egy telefonvonal felelt meg - a tervezők ezen keresztül (szóban) továbbították olyan elképzelt vagy valóságos rajzaik leírását, amelyek egy-egy újjáépített Mária Valéria hidat, illetve fantázia-hidakat ábrázoltak. A rajzokat a telefonvonal végén - kizárólag szóbeli információk alapján - ketten (Koronczi Endre* és Lévay Jenő) egyszerre, de egymástól függetlenül rekonstruáltuk - egy-egy A/3 méretű üveglapra ecsettel és tussal. Az egy tervezőtől származó két üveglap-rekonstrukciót a telefonbeszélgetés végeztével egymásra illesztettük, és ezeket a tervezet-párokat elhelyeztük a kiállítótérben. Ily módon néhány óra elteltével tizenkét Repülőhíd-terv lebegett Esztergom és Párkány felett.
Ez az akció alapjául szolgált a Repülőhíd-terv című grafikai mappának. E mappa témáját s egyben alapformáját tehát ez a fent leírt szituáció jelenti, építőelemeit pedig a részvevők gesztusai, üzenetei képezik.
*
Megjegyezném, hogy Koronczi Endrét azért kértem
fel, legyen alkotótársam ebben az akcióban, mert
az általam személyesen ismert kollégák közül
az egyetlen, akinek művészi magatartásából
természetesen következik az a lehetőség, hogy
létrejöhessen e mappának az ikerpárja. (Koronczi
Endre: Szinkron, Budapest Galéria Kiállítóháza,
1997.05.08.- 06.27.)
A grafikai lapok fő rétegei:
A szöveg
A Repülőhíd lehorgonyzott hosszú kötelének - amelyet valaha apró csónakok sora tartott a víz felszínén - magának a szövegnek a fonala felelt meg. A magnetofonszalagra rögzített telefonos műleírásokat egy későbbi alkalommal gépíróval leírattam. A telefonbeszélgetések teljes terjedelemben, grafikai elemként, szövegraszterként, olvashatatlanul jelennek meg. A teljes szöveggel megtöltöttem egy fekvő formátumú A/4 méretű oldalt. A műleírások hosszától függően így lett sűrűbb, vagy ritkább a - PhotoShop program filter menüjének ocean riple és bas relief parancsaival olvashatatlanná tett - szövegháló.
A rajz
A két part között inga módjára mozgó Repülőhíd kvázi-tervrajzának összetevői a következők: Az általunk rögzített - majd egymásra illesztett - tusrajzok, valamint egy a komputer által készített rajz. A számítógép CorelTRACE programjának segítségével ugyanis "vonalrajzot" készítettem egy olyan (a gépbe beszkennelt) archív fotóról is, amely a rakodóról készült - annak építése közben. A tusrajzok és a gép által előállított rajzok "egyesítését" - mintegy a két part közötti jelképes ingamozgást - a CorelDRAW program blend menüjének segítségével hoztam létre.
A fotó
A mappa minden grafikájához kiválasztottam egy-egy fényképet a rakodóról - mintegy a képzeletbeli horgony talppontjáról. Az évek során ugyanis több száz fényképet készítettem az épületről és környezetéről. A felhasznált képeket a tervek hangulatához igazodva választottam ki. A fotók egyúttal az elkészült grafikák "színpalettájaként" is szolgáltak.
Képalkotói módszerem leginkább a csendéletfestőéhez hasonló - aki a kiválasztott tárgyakból berendez egy teret, és az általa létrehozott ÓtérplasztikátÓ egy síkra vetíti. A különbség egyfelől az, hogy én nem három-, hanem négydimenziós helyzetek leképezésével foglalkozom, másfelől pedig az, hogy az általam létrehozott szituációkban alkotótársaim közreműködésére is számítok - helyzeteket rendezek be. A jelenetek nyitottak, sokféle magatartást megengednek. Soha nem indiszkrétek, nem leleplezőek, nem keresnek konkrét kérdésekre konkrét válaszokat, inkább absztrakt emberábrázolásoknak tekintem őket. Esetünkben ezek a képek tizenkét építész rendhagyó arcképét jelentik.
Tekintettel a teljes szöveg bő terjedelmére, az ismétlésekre és az üresjáratokra - a műleírásokat átfogalmaztam. Elhagytam a párbeszéd-formát, a képek mellett megjelenő szövegek pedig illusztrációk. A műleírások tehát az eredeti szövegek kivonatai. Az építészek elfogadták, illetve kiegészítették az általam "tömörített" változatot. A grafikákon megjelenő olvashatatlan szövegréteg viszont a teljes verziót tartalmazza.
A Repülőhíd-terv résztvevői és művei: