M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / Kex, Syrius, Tűzkerék
"Mindenki megdöglik vagy lelép, égetik a zenét" - énekelte Müller Péter 1980-81-ben, az URH-ban.
 |
 |
 |
 |
Nem kell nagyon sokáig keresni, ki mindenki döglött meg, lépett le az első undergound-nemzedék nagyjai közül, itt kísértenek, a képeken is, sorban: Baksa-Soós János (Kex), Ráduly Mihály és Orszáczky Miklós (Syrius), ők léptek le, Radics Béla (Tűzkerék), ő 1981-ben még élt, egy évvel később már igazi halott volt.
1969, 1970, 1971, 1972, és aztán vége. Kifújt, annyi. Saját közönségük imádta, a szélesebb publikum nem ismerte vagy nem értette őket, hivatalos helyeken pedig idegenkedtek tőlük. Nem volt esélyük. A Kex túl intellektuális, a Syrius túl elvont, a Tűzkerék túl proli volt - így vagy úgy, de az elvárásokhoz igazodni képtelen, végletes egyéniségek.
A salgótarjáni amatőr fesztivál zsűrije nevetve adta át a Kexnek az arany diplomát, mégsem a hivatalok kegyeltjei voltak 1969-1971 között, hanem kizárólag saját törzsközönségüké. Amikor az Illés előzenekarnak hívta őket országos turnéjára, nemigen fogták fel a népek, amit tőlük kaptak.
A Kex menthetetlenül a Budai Ifjúsági Park, a Citadella, a Bem rakpart 6., a Fő utcai Párizs-kert, az Egyetemi Színpad házizenekara maradt tündöklése másfél éve alatt. (Egyébként egy Kex-koncert szünetében lépett először közönség elé Cseh Tamás, aki hosszabb, önkéntes házibuli-pódiumba zártság után, befolyásos művészértelmiségiek - Jancsó Miklós, Gyurkó László - segítségével színpadra, filmre, végül 1977-től lemezre jutott Bereményi Géza szövegeire írt dalaival - már amelyikre pecsétet ütött a sanzonbizottág.)
A Syrius 1970-ben lépett színre, előbb a zenész-szakmát hódította meg, aztán a |
 |
Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi utcai kollégiumába zsúfolódó fiatalokat. Merészen improvizáltak, ingáztak rock és dzsessz kitaposatlan - külföldön is épp abban az időben átjárhatóvá tett - határvidékén, azoknak az embereknek a szabadságával, akiknek a keze követni képes képzeletük szárnyalását. 1970 telén turnézni indultak az ausztrál nyárba, sikerük volt, aztán hazajöttek, zenéltek, szerencsétlenkedtek egy sort, utaztak volna vissza,de nem lehetett, aztán szép lassan elhalt az egész, szétszéledtek,ki merre látott. |
| A Tűzkerék, Radics Béla egyik együttese, félúton a Sakk-Matt és a Taurus EX-T 25-75-82 között, ahol ő volt a gitárkirály, a kapitány. Jimi Hendrix, Eric Clapton és Jimmy Page budapesti helytartója. Egyik saját számában azt énekelte, hogy a Bika jegyében született, másikban, hogy Megátkozott ember. Véresre tépte a száját, amikor a fogaival gitározott, megvadultak érte. Próbált aztán olyan zenekart csinálni, amivel befuthat, de nem ment. |
|
 |
 |
|
 |
Saját korlátai, a közeg korlátai, mindegy, az idő elszaladt mellette, ő pedig módszeresen halálra itta magát egy angyalföldi szoba-konyhában.
A Kex tündöklése addig tartott, amíg köztük volt Baksa-Soós János, az énekes, showman, szövegíró.
Gyerekkori barátja, Czakó Gábor az itt látható egyik Baksa-noteszlap publikálásakor így jellemezte: "Baksa-Soós Jancsi nem zenész, nem költő, nem festő, nem színész, nem rendező, ahogy a lexikonok írják majd róla, hanem művész. Teljes és nyitott személyiség, aki képes és hajlandó bármit új oldalról szemügyre venni, legyen az borsószem, vacsora, zene, végrehajtó, helyesírási szabály, közhely, Magas Művészet, hatalmasok, még ha vérébe kerül is a kísérlet: a szó átvitt és szó szerinti értelmében egyaránt. Többek között tőle tanultam, hogy a művészet nem a fül, a nyelv, a kéz ügyessége, hanem - magatartás." (Mozgó Világ, 1980 május)
"A Kex soha nem adott két egyforma koncertet - írta Magya-Rock című könyvében Sebők János. - A műsor mindig a pillanat hatására, a közönség reakciójától függően, a színpadon született. Baksa-Soós szívesen rögtönzött, engedve a közönség kívánságainak, a körülmények kihívásainak, így váltak a Kex-koncertek az istentisztelet, a pogány-szertartás, a kabaré, az orfeumi ripacskodás, a magánszámok és a happening furcsa keverékévé. Poénok és pofonok csattantak, jelképesen és valóságosan, az olyan szürrealista látomásokat, mint a Zöld-sárga vagy az Elszállt egy hajó a szélben, olcsó slágerek követték, majd minden átmenet nélkül József Attila Hetedikje vagy a legendás Tiszta szívvel. Aztán reklámversikék és blődlik, gegek és parabolák, fricskák és halandzsa, értekezések a művészetek történetéből. Áhitat, olcsó szentimentalizmus, dacos keménység, leheletfinom banalitások követték egymást. A Kex, mint egy vulkán ontotta magából az ötleteket."
Sebők a Syriusról is áradozott, amelynek egyébként szintén megvolt a maga Tiszta szívvel-verziója és a maga kupléi: "A Syrius nemcsak zenéjével, de új előadásformával, koncerthangulattal, hangzásvilággal is meglepte a korábban beathez szoktatott közönséget. A félhomályos, füstös pinceklubok, a színpadon egymást váltó zenészek, a jam sessionok egy pillanatra sem lazító játéka, a nagyszerű közbeszövegelések, a közvetlen zenész-közönség kapcsolat ma már elképzelhetetlen bensőséges atmoszférát teremtett, s valóban ünneppé, különleges eseménnyé varázsolt egy-egy koncertet. (...) Ezeken a koncerteken a rock tisztán, kompromisszummentesen, belső hangoktól és invvencióktól vezérelten szólalt meg, spontánul, a pillanat, a hangulat ihletében születve és újjászületve, lázadón és a korabeli beathangzásokhoz képest szépséges-bonyolultan."
 |
|
Ausztráliában, ahol egy nagylemezt is készítettek 1971-ben, Baronits Zsolt (szaxofon), Orszáczky Miklós (basszus, ének), Pataki László (billentyűs hangszerek), Ráduly Mihály (szaxofon, fuvola) és Veszelinov András (dob) alkotta a Syriust, hazatértük után csatlakozott hozzájuk Tátrai Tibor, aki máig büszke rá, hogy Radics Béla gitárcipelőjéből a mester zenésztársává válhatott. A Syrius néhány éven át együtt dolgozott, felvettek itthon is egy |
| A Syrius tagjai közül Ráduly New Yorkot választotta - jött hír arról, hogy lemezt csinált, arról is hogy pincér lett valami jobb helyen, ahova híres emberek járnak -, elveszett a magyar zene számára. Orszáczky Ausztráliába települt, zenélésből él, néha haza-hazalátogat, 1985-ben (ekkor készült ez a kép) és 1991-ben például Syrius-nosztalgia jam-session is volt itthon, na és? |
|
|
Miután Baksa-Soós János elhagyta a zenekart és az országot, a Kex - bár egy darabig, profi zenészekkel bővülve folytatták a dolgot - érdektelenné vált. Baksa 1972 óta Németországban él, olykor-olykor ő is hazalátogat, fel-fellép a 80-as évek undergroundjának közegében - egy önmagának folyamatosan író, rajzoló, néha másoknak is éneklő, gitározó, glóbusz-szinten gondolkodó, önmagát pionyírművésznek tekintő nagyvárosi indián, szociális segélyen. Saját magát Január Fejedelemnek vagy Hercegnek hívja (másoknak is osztogat címeket: Vető János például tőle kapta hercegi rangját).
1996 tavaszán, a budapesti Dorottya Galériában Január Herceg Tova néven állította ki képeit és kisplasztikáit, saját szavai szerint "27 év megállás nélküli, napi 17 óra alkotás" termékeit.
Mi maradt fenn belőlük az utókornak? Elég kevés.
A Kexből:
Egy kétszámos kislemez: Elszállt egy hajó a szélben/Család), négy rádiófelvétel Filmek: Mészáros Márta: Szép lányok, ne sírjatok (1969) Szomjas György: Tündérszép leány (1969) Feldolgozások: Hobo: Zöld-sárga , Koncz Zsuzsa: Család. Az alig-alig létező hangdokumentumok mellé, használati utasításul, a Baksa-jelenség leírásának kísérletei: Szerémi László: Csillagok ne ragyogjatok (Mozgó Világ, 1978 április) Czakó Gábor: Előszószerűség Baksa-Soós Jánoshoz (Mozgó Világ, 1980 május) Kapuvári Gábor: Leírás egy Kex-koncertről, ami nincs többé (Rock Évkönyv 1981, Zeneműkiadó, 1982) Sebők János: Magya-Rock 1., Zeneműkiadó, 1983). Interjúk, beszélgetések Baksa-Soós Jánossal: Trencsényi Zoltáné (AlteRock, 1990 január) Stiedl Gáboré (Magyar Narancs, 1996 január 25.) |
A Syriusból:
Két nagylemez, CD-n: Devil's Masquerade/Az ördög álarcosbálja (MHV, 1972, majd Gong, 1994) - ez készült Ausztráliában Most, múlt, lesz (Gong, 1994) - rajta a Széttört álmok című, nagylemeznek készült, 1973-ban ki nem adott szvit, plusz rhythm & blues-feldolgozások. Cikkek, interjúk, visszaemlékezések: Kőbányai János: Oh, je (Rock Évkönyv 1981, Zeneműkiadó, 1982; Beatünnep után, Gondolat, 1986) Sebők János: Magya-Rock 1. (Zeneműkiadó, 1983) Baróti Éva: Változunk (beszélgetés Orszáczky Miklóssal, POLIfon, 1985/3.) |
Radics Bélából:
Két kislemez a Taurus együttessel Cikkek, interjúk, visszaemlékezések: Volt egyszer gitárkirály (Zoltán János interjúja: Rock Évkönyv 1981, Zeneműkiadó) Sebők János: Magya-Rock 1. (Zeneműkiadó, 1983) Omolnár Miklós: R.B. Kapitány avagy pengék és halak (Ifjúsági Rendező Iroda, 1986) |