(a véletlen: csak a valamihez képest és a valamin túl lehetséges)
Művészettel az új évezredbe a Városligeti tó vizén.
Egy foly(t)atott mű értelmezései
Lépésfolytonosság 1983. - Lépésfolytonosság 2000.
mottó (Erdély Miklós: Ismétléselméleti tézisek, 1973. részlet)
„Mivel az ember sem a teljes azonosság dermedtségét, sem a szüntelen változás és változatosság szédületét nem bírja el, a hasonlóságok, analógiák, a ritmizált változás, a dialektikus periódusok szféráját tekinti sajátjának. A különbözőben keresi az azonosat, az azonosban az eltérést. A szellemi ember azonban csak a totális változásban ismer magára.”
Lépésfolytonosság, 1983A szobor első kontextusa: a vidám nyári vegetációban a kisnyomású kerti csapvíz által imitált „jövő”, más nézőpontból a múlt nélküli jelen.
katalógus (Galántai György szövege a kiállítás katalógusában, 2000.)
„Elhelyezése tetszés szerint vízbe is történhet, keringető szivattyúval működik. A tartalma, ahogyan eredetileg gondoltam: a jövő visszahat a jelenre, vagy a jelen csak a jövő és a múlt viszonylatában érthető meg. (Örök érvényű darab.)”
Lépésfolytonosság, 2000 
A szobor második kontextusa: a keringető szivattyú „permetének” köszönhetően tizenhét év után először látható az eredeti elképzelés szerint, mint az „idő-mőbiusz” plasztikai előadása.
kiállítás (Csónakázó magnó szövege, 2000.)
„Galántai a lépés, a haladás, a mozgás egyik alapképletét, jelzését a lábnyomot használja szobra elkészítésénél. A talpnyomok egyszerre emberi és gépi képzetet keltenek, hiszen hasonlatosak a nyomokhoz és a cipőkészítés eszközeihez is. Mozgó illetve mozgást idéző helyzetet, némi bizonytalanságot és humort is kölcsönöznek a „lépésfolytonosságot” hitelesítő talpak a tavon. Mintha a vizen járás kisérlete jelenne meg előttünk Galántai művén.”
sajtó 1 (decker: Vizidisznóék, Locs-pocs, Magyar Narancs, 2000.07.06., 29.o.)
„Keringető szivattyú permetezi Galántai György két, felfelé forduló, saját méretével megegyező talp etalonját, ezt az örök érvényű darabot (a művész szerény interpretációja), amely ebbe a sajátos kontextusba helyezve leginkább egy vizihulla vidám lubickolását idézi.”
reakció (Galántai válasz-képeslapjának szövege, 2000.07.06.)
„Kedves „decker”, írásod a Mancsban újabb bizonyítéka annak az örökérvényű kijelentésnek, hogy aki a vízbe keveredik megeszik a vízidisznók. Locs-pocs. A vizenjárás kísérletének vége, a lépésfolytonosságot a vizihulla vidám lubickolása jelenti. Hála Neked! További vidám haldoklást kíván Galántai György”
magyarázat (A „Lépésfolytonosság” előzménye, oka és az „idő-mőbiusz”, 1983.)
„A jelen csak a jövő és a múlt viszonylatában érthető meg”, vagyis hiába vannak meg a közlekedési eszközök, (pl. sajtószabadság) ha nem tudjuk hová akarunk eljutni. Hiába jönnek ki a könyökünkön az efféle „tudások”, közhelyeknek nevezzük őket, mert nem akarunk sehova sem eljutni, miközben utazási állapotok vannak. „A jövő visszahat a jelenre” akkor is, ha nem számolunk vele, ezért beszélhetünk a „vidám hulla” állapotról, a vidám haldoklásról, mint korábban a „legvidámabb barakk”-ról.
emlékezet (A „Lépésfolytonosság” az „örökérvényűség” szerény interpretációja)
Most, hogy belekényszerültem ennek a szövegnek az összeállításába, bizonyítékokat keresve véletlenül vettem észre, hogy az Idő-mőbiusz és a Lépésfolytonosság közel azonos időben születtek, pedig akkor csak nagyon ritkán találkoztam Erdély Miklóssal. A Lépésfolytonosság a Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelepen 1983. június közepén készült. Az Idő-mőbiuszt az augusztus 15-én megjelent Magyar Műhely 67-es számában olvastam először. Nem véletlen, hogy szeptemberben az Artpool szamizdat művészeti magazinjában, az AL 6-ban újraközöltük. Voltak akkor, mint ma is, a láthatatlan hálónak kapcsolódó pontjai, amelyekre rátalálva a dolgok világossá válnak. Az „örökérvényű” kijelentés ebben a kontextusban egy metafora és a lét kérdéseivel foglalkozó, bátran vállalhatja a „szerény interpretátor” szerepet, ez a legtöbb amit tehet. (Galántai György)
sajtó 2 (Pierre Restany, Főnix TV, 2000.07.10)
„Nagy örömmel látom, hogy a kiállításon szerepel Galántai is, a fluxus művésze, a valódi globális kommunikáció művésze, aki szokásos humorával van jelen és híres cipőivel, melyek vizet sugároznak.”
vizihulla /véletlen/ (origo/MTI, netlap/MTI, 2000. július 20.)
Egy 20-30 év körüli nő holttestét fedezték fel a járókelők kora reggel Budapesten a Városligeti tóban. A halott személyazonosságát még nem sikerült megállapítani, de az már biztos, hogy nem történt bűncselekmény.
(Vizihulla) 2007. július 6.: YouTube - Sugarloaf - Ragga II