Nicola Frangione hangköltészetének és koncertjeinek alapiránya az, amit számos művész „art dramaturgy”-ként, „művészeti dramaturgiaként” határoz meg. Munkájának megkülönböztetett jellemzője, mintegy alapvető kifejezési formája a gesztualitás. Egyrészt hangi tevékenysége aktív szerepet kap a test előadásában, és szerepe ugyanaz, mint a többi nyelvi elemé. Másrészt világosan kiderül, hogy az interdiszciplináris megközelítés alapján a szöveggel és a zenével egyaránt érintkeztetett hangi dimenzió a hangköltészet főirányával is összhangban áll, mely utóbbi fogalmi terét egy fél évszázad gyakorlata és az ahhoz kapcsolódó pragmatikus értelmezések jelölik ki.
1980-ban Frangione belefogott néhány projektbe – az elsőt „vocevocevoce”-nak, „hanghanghang”-nak nevezte el –, amelyek a szöveg és a zene szinergiás használatán alapultak: ezek az elemek nem csupán a „látványosságot” célozták meg, hanem egymást is erősítették az emberi hang tekintetében, mintegy „kreatívan” mutatva fel azt, miközben a zenei és környezeti hang jelentőségét is jobban kiemelték. A „hangköltészet” épül így be a projektekbe, amely egy olyan gyakorlatot nevesít, amelyben a hangra koncentrált esemény egyben művészeti tárgy („art object”) is, és amelyben a szöveg, a hang és a zene szövődik egybe.
2008. január 20, vasárnap, 16 órától – Artpool P60 | video
Nicola Frangione
hang-videó költészeti performansz
LENDÜLETBEN A HANG
„Nicola Frangione a kortárs olasz kísérleti és performanszművészet jelentős alakja, aki munkájában a felhasználható nyelvezetek köztes terében szeret új és új lehetőségeket felfedezni. Az Artpoolban bemutatandó akciójának középpontjában a gesztualitás kifejezési eszközrendszerével egyesített költői szöveg áll. Ennek az előtérbe állított kettős nyelvnek a szerves hátterét a költői vizualitás adja, amely a vetített formák alakzatait és mozgásait az előadó jelenlétének és akciójának formáival érintkezteti.” Szkárosi Endre
A vizuális költészet mellett az olasz küldeményművészetben töltött be fontos szerepet, több, mint húsz éve járulva hozzá ezek fejlődéséhez és terjedéséhez programok, kiállítások és műhelymunkák szervezésével. Művészkönyveket és könyvtárgyakat készített, illetve adott ki: Osservazioni critiche sulla funzione del nervo ottico nella semiotica dell'arte (Kritikai megjegyzések a szemideg szerepéről a művészetszemiotikában 1977), The relativity of language as the enigma of art (A nyelv relativitása mint a művészet engimája,1979). 1975-től az „Armadio e Officina”, 1987-ben a „Madame et Theatre” című folyóiratokat szerkeszti. 1987 és 1995 között Luigi Biancóval a „Harta” című „kultúrdinamikai” folyóiratot és a milánói multimédia térként közismert „Osaon”-t irányítja. 1996-tól az olasz performansz-művészethez kapcsolódó, „Harta Performing” kiadványsorozatot gondozza és adja ki.
A zenei és hangköltészeti kutatások terén a következő lemezeket adta ki: Mail Music (LP, 1983), Italic Environments (LP, Edizioni Armadio Officina, 1985), Radio Art (CD, 1997), Rapporti orali e trasversalità sonore (Hangkapcsolatok és hang-keresztirányok, CD, 1999). Hangmunkáit sugározta többek között a holland, a svájci, a spanyol, észak-amerikai, japán nemzeti rádió, illetve Olaszországban a „RAI Uno” és a „RAI Tre”. Videómunkáit 1985 és 1995 között televíziós csatornák programjai is vetítették: Film Maker, Milano, U-TAPE centro video, Ferrara, Video Festival, Tokio, Art video-festival, Stockholm, CMU, Madrid, Festival Arnhem, Arnhem, „Tele+3”, Olaszország, stb. Performanszaival és színházi alkotásaival számos nemzetközi fesztiválon szerepelt. Az utóbbi évek munkáját az alábbi művek jellemzik: Percorsi attraverso percorsi (Útvonalak útvonalakon át), Italic Environments, Allitterazioni Sonore (Hang-alliterációk), Rapporti Orali e Trasversalità Sonore (Hangkapcsolatok és hang-keresztirányok).
