Kik hiúnak és kevélynek -
Tudom, boldognak is vélnek:
S boldogságot
Irigy nélkül még ki látott?
(Arany János)
A sárga köd.
Először csak a szíved tájékán,
aztán elborít mindent az érzés,
maró és szorító.
A neve:
irigység.
„Mert ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van és mindenféle hitványság.” (Jak 3,16).
Az igazi bölcs nem irigy természetű, hanem tele van szeretettel. A hamis bölcsesség földi, mert nem az Istentől van, érzéki, mert a külső kísértéseknek enged, sátáni, mert a hazugság atyjától származik, aki irigységet támasztva idézte elő a halált (Jak 3,13 - Jak 3,18)
A hét főbűn - 4. Az irigység (lat. invidia)
Mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, mely önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy anyagi javait. Gyümölcse a káröröm. Az irigység rejtettebb megnyilvánulásai: Az irigy ember nehezen viseli mások tudásban, tiszteletben, világi javakban v. az életszentségben való gyarapodását; elhúzódik a szerencsés embertől, örül, ha az bajba jut; szívesen hallgat megszóló és rágalmazó beszédet; mások dicséretét kisebbíti, kedvetlenül és közönyösen beszél róluk, jó cselekedeteiket túlzott iróniával magasztalja, s ezzel eltorzítja; a másokat dicsérő beszédet kedvetlenül hallgatja, félbeszakítja, gúnyt űz belőle, vagyis akadályozza a tisztelet születését iránta; a jót elhallgatja, v. félremagyarázza, a jó szándékot kétségbe vonja.
ÍGY MEG ÚGY
Furcsa ember az irigy,
Torkán mérges a mirigy,
Egyszer úgy, egyszer így,
Az irigynek sose higgy.
Furcsa ember a hazúg,
Nyelve csípős, mint a lúg,
Egyszer így, egyszer úgy,
Hogy igazat sose tudj.
Az irigység a kisebbségi érzés, a tehetetlen gyávaság legegyszerűbb megnyilvánulása.
Végülis, amihez te gyáva vagy esetleg lusta, vagy ami még gyakoribb, hogy mindkettő egyszerre, azt elirigyled a másiktól. Nem teszel érte semmit, viszont akinek van, attól irigyled. Saját életcél helyett a másét. Saját siker helyett a másét. Saját értékek helyett a másét. Saját élet helyett, saját döntések, saját örömök helyett...és a sor bármeddig folytatható.
Az irigység olyan mint az alkohol,
kis mennyiségben gyógyszer,
nagy mennyiségben méreg.
(Galántai György)
Az irigység olyan viselkedészavar, ami sok emberben komoly károkat okoz, Isten a Koránban meg is tiltja. Így aztán a hívők kerülik ezt az érzést, életükben elégedettek azzal, amit Isten megadott nekik.
Abban a közösségben, ahol az emberek tudatlanok, teljesen másképpen tekintenek az irigységre, mint ahogyan azt a Korán leírja. Úgy gondolják, az irigység olyan emberi vonás, aminek kisebb vagy nagyobb mértékben, de minden emberben meg kell lennie, és furcsállják, ha valaki azt állítja magáról, ő egyáltalán nem irigy. Ők maguk, mindenkire irigyek környezetükben: féltékenyek arra, ha valaki sikeresebb, mint ők, vagy ha szebb vagy tehetségesebb, mint ők, és arra is, aki tehetősebb, sőt, még a gyerekeikre is féltékenyek.
„Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket. Ezeket szánjad, de kerüljed. Nincs az a nagylelkű cselekedet, önzetlen magatartás, bátor és nemes közeledés, ami segíthet ez embereken. Különösképpen az irigység kínozza ez embereket. Epét hánynak, álmukban felordítanak, hánykolódnak vackukon, mint a nyavalyatörősök, habot köpnek, ha azt látják, hogy valaki munkával vagy a kegyes sors jóindulatával szerzett, elért valamit az életben. Betegek ezek, fertőző betegek. Kerüld a társaságukat, ne hidd, hogy érvelés, bizonyítás valaha is meggyőzheti őket. Mintha a leprásnak akarnád bizonyítani, hogy az egészségesek bűntelenek és ártatlanok! Nem hiszi el. Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak. Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút. Ne alkudozz velük, kerüld el őket, s viseld el létezésüket a földön, mint egy sorscsapást.” (Márai Sándor)
„Az irigy embereknek kétszeresen nehéz: nemcsak a saját szerencsétlenségükön bosszankodnak, hanem mások szerencséjén is.” (Hippiasz)
(gyűjtötte: Galántai György)