ARTPOOL - The Experimental Art Archive of East-Central Europe (kiadvány)

Szombathy Bálint:

Artpool a világnak
Artpool. The Experimental Art Archive of East-Central Europe

De nem mindig volt az, mint ahogyan az is egy csoda, hogy létrejött, főleg pedig hogy fennmaradt immár lassan három és fél évtizeden át. Túlélt minden fajta hatalmi konstellációt, melyek közül a legelső volt a legnehezebb és a legheroikusabb. Hiszen történetileg nézve az Artpool valahol a balatonboglári Kápolnatárlatokkal kezdődött a 70-es években, annak folytatásaként könyvelhető el, Galántai György életprojektjeként.

Nem kívánom különösebben ecsetelni az Artpool históriáját, mivel egyrészt minden tájékozott kortárs művésznek illene ismernie ezt a páratlan intézményt, másrészt egy művészettörténeti, dokumentum jellegű összefoglaló kötetet nem úgy kell bemutatni, mint egy regényt, hogy elmeséljük a történetét. Erről a vaskos, 536 oldalas kötetről kívánom elmondani a véleményemet tehát néhány mondatban, azt vizsgálva, milyen mértékben képes reprezentálni választott tárgyát a szakmai világ számára.

A kiadvány egyelőre csak angolul látott napvilágot, jelezve, hogy az Artpool immár nem csak számunkra jelentős, hanem a világművészeti társadalom számára is kiemelkedő értéket képvisel, hiszen mindig is fontos volt számára a nemzetközi kontextus. Olyannyira, hogy előbb jelenik meg a róla szóló könyv angolul, mint magyarul.

Az összegzést az indokolja, hogy két ember – Galántai György és Klaniczay Júlia – szinte teljes élete van benne, részben pedig az, hogy az Artpool ama kevés nemzetközi kísérleti művészeti archívumok egyike, amely máig önállóan fennmaradt, és nem olvadt bele valamely nagyobb intézménybe, olyan módon, mint ahogyan például az amerikai Jean Brown Archívum a Getty Alapítványhoz, a német Hans Sohm Gyűjtemény pedig a stuttgarti Városi Könyvtárhoz került, hogy csak ezt a két nevezetes példát említsem.

Az angol nyelvi kontextus szellemiségéhez igazodva a szerkesztők az előszó megírására Kristine Stiles amerikai művészettörténészt és professzort kérték fel, aki érzelmi töltettől sem mentes soraiban az Artpoolt Klaniczay és Galántai élettársi kapcsolatának gyümölcseként, igazi életműként idézi meg.

És nem is téved, hiszen Artpool from the Beginnings... A Personal Account című szövegében Galántai azt írja, műalkotásaként tekint a kutatóközpontra. Stiles megjegyezi továbbá, hogy eredendően közép-kelet-európai társadalmi és kulturális kereteit az egész nemzetközi közösségre kiterjesztetve nemcsak gyűjtötte és tanulmányozta a kísérleti művészet dokumentumait, hanem maga is nagy számú nemzetközi eseményt és rendezvényt szervezett és támogatott, maga köré gyűjtve a művészeti világháló kiemelkedő személyiségeit, napjaink radikális művészetének legtevőlegesebb alakítóit, Európától Amerikáig, Amerikától Ázsiáig, értve ezen a jelenben is folyó teljes mérvű tevékenységet.

Ehhez fűzném hozzá azt a vonatkozó példát, hogy ez idáig több jeles külföldi alkotó az Artpoolnak adományozta életmű dokumentációját, vagy annak jelentős részét, közvetlenül is kimutatva, mekkora bizalmat élvez a budapesti művészetkutató központ világszerte (csak néhány jelentős név: Giancarlo Politi, Julien Blaine, Klaus Groh, Mario Lara, Pete Horobin).

Stiles szövegéből továbbá ama megállapítását emelném ki, mi szerint az Artpool és a köré gyülemlett művész-közösség lényegében az ellenállás egyik formáját teremtette meg azzal, hogy kultiválta azt a gondolkodást és magatartásformát, melyet a hatalom üldözött. Többek között gyűjtötte mindazt, amit a hivatalos értékrend értéktelennek és felforgatónak tekintett.

Az oldalakon mindennek a nyoma ott található, felvonul előttünk valamennyi fontos esemény szöveges és képi hozadéka. A kiadvány A4-es formátuma lehetőséget ad rá, hogy a Galántai által tervezett szórólapok, információk és meghívók egy része eredeti méretben köszönjön vissza. De nem csak az, hanem a mindeddig csak a magyar közönség számára ismert, Szigorúan titkos! megjelöléssel ellátott belügyminisztériumi jelentések is Galántai korabeli „rendszerellenes” tevékenységéről, immár angol fordításban, hogy az egész világ érzékelhesse, milyen volt az akkori magyar rendszer.

A könyv anyagának felépítése 1992-től kezdődően és 2011-ig bezárólag évekre lebontva dolgozza fel az Artpool aktivitását, ami a logikus időrendi tagoláson túl különösen azért fontos, mert az intézményalapító Galántai témákkal, mottókkal látta el az esztendőket, s ennek értelmében a munkaévek között olyanokat találunk, mint a Fluxus, a performansz, az internet, az installáció vagy a Háló (Network) éve, primer formában utalva az Artpool alapvető érdeklődési körére, kutatói területeire.

Az egymásra épülő évek több mint impozánsra rajzolják ki az Artpool munkásságát, ügyelve rá, hogy mindegyik iktatott eseménynek a koncepció leírásán és a részvevők névsorán túl meg legyen a dokumentum-forrása, bibliográfiája, a hozzá készült publikáció adategysége, valamint a web-címe. A kötetet az Artpool működésére vonatkozó – teljességre törekvő – adatbázis zárja, magába foglalva többek között az 1979–2013 között megjelentetett kiadványok lajstromát, felsorolva ugyanennek az időszaknak a látogatói és tanulói névsorát, számot adva az intézmény fő tevékenységi területeiről.

Ha csak azt vesszük, hogy egy ilyen terjedelmes és aprólékos munkát igénylő szerkesztői teljesítményen a nagy művészeti intézményekben munkatársak hada dolgozik éveken át, akkor már ennek tükrében is felrajzolódik előttünk az a hatalmas mű, amely lényegében két ember – és néhány munkatársa – példa értékű erőfeszítése nyomán született meg. És akkor még csak nem is beszéltünk arról, mit jelent(het) egy ilyen művészeti kutatóközpont vezetése, anyagi és technikai biztosítása, milyen is az a fajta enthuziazmus, amely ebben a ritkán tapasztalható emberi, párkapcsolati modellben manifesztálódik.

A kötet az Artpool összes erényét – jelentőségével egyetemben – önmagában is hűen érzékelteti, mégpedig glorifikálás nélkül, kizárólag a tényekből eredően. Vagyis a minőségből. Abból a minőségből, amely az idő haladtával valóban egyéni műalkotássá érett. Eljön majd a pillanat, amikor az Artpool kinövi saját kereteit, és oda kell csatlakoztatni valamelyik nagyobb kortárs művészeti intézményhez. Klaniczay és Galántai úgy vonulhat vissza, hogy készen adnak át egy Művet, melyet már csak ápolgatni kell, hiszen minden ki van benne találva, és minden meg van benne csinálva. Adtak valamit a világnak, ami egyedülálló magyar márka. Egyedülállóbb, mint a tepertős pogácsa vagy a gulyásleves.

Artpool. The Experimental Art Archive of East-Central Europe. Artpool Art Research Center, Budapest, 2013, edited by György Galántai and Júlia Klaniczay.

2013. november 22.