THE AGENT No.3, April 1980
REVIEWS

"1946-1976 - In the jungle of art /A művészet dzsungelében/
by G. A. Cavellini"
Kiadja és kérésre ingyen elküldi a szerző.

Georgette Munday: A New Agency nem kérte ezt a könyvet, de nem túl nehéz kitalálni, miért is küldte el ez az önfelmagasztaló öntörténetíró, akit a "mail art" világ oly hízelgően csodál.
Ki ez a Cavellini? Hol [Jim Hol, az Agent szerkesztője] szerint nagyon hasonlít Sid James-re, a komikus színészre - bár azt hiszem, ez egyáltalán nem tartozik ide, és igen sértő James-re nézve.
Kik ezek az emberek?
Elolvasva ezt a könyvet - egy látszólag igen költségesen (amolyan takarékos bőkezűséggel) előállított memoárfélét, melynek egyetlen érdekessége, hogy mindennemű központozás nélkül íródott (amitől a szerző egy pontosan olyan megállás nélkül locsogó alaknak tűnik, amilyen ő valójában is lehet) - abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy képet adhatok róla Önöknek. (Erről jut eszembe, hogy megemlítsem - bár kizárólag csak a könyvben található művészettel kéne foglalkoznom - a két illusztrációt: az egyik, a könyv első lapján a fapofájú művészt ábrázolja 13 különböző helyzetben lefotózva abban a kabátban, melyre élettörténetét írta; a másik fotó a könyv utolsó lapján látható, - de erről majd később).
Cavellini egy műgyűjtő és kereskedő, aki magát MŰVÉSZnek is nevezi (ezt a szót illetően l. J. Z. cikkét ennek a rovatnak az elején), akinek központi ideája a saját maga történetiesítése (ez bizony az ismerős hírnév=művészet gyakorlata). Ezzel kapcsolatban rendezett egy pár kiállítást és kiadott egy pár könyvet, s ezeket főleg a "mail art hálózaton" keresztül reklámozta.
Az évek során ennek a kétségkívül igen bájos, ártalmatlan és mindamellett banális fajankónak sikerült a gyakorlatban is kipróbálnia azt a kevésbé lenyűgöző hipotézist, miszerint bárki elismertetheti magát művésznek, pusztán azzal, hogy annak jelenti ki magát - különösen ha még olyan jól is van eleresztve, mint GAC - ahogy a barátai (akikből több száz is van) nevezik őt. Öntörténetiesítését műkereskedelmi tevékenységből fedezi (eredetileg festőnek indult a "családi kasszából" támogatva, de viszonylag hamar rájött, hogy sokkal tehetségesebb képek vásárlásában, mint festésében), s ezt az ironikus tényezőt munkásságában ő szemmel láthatóan nagyon mulatságosnak találja. Cavellinit nem szeretni az nem észrevenni viccelődését a polgári euro-amerikai művészettel. De ő maga valójában - mint ahogy memoárjaiból is kitűnik - oly mélységesen polgári, oly félve tiszteli a művészetet, oly kenetteljes a művészekkel* való üzleteiben, hogy a vicc hamarosan visszafelé sül el. Ez egy együgyű játék, mely csak a résztvevők gyengeelméjűségéről tanúskodik. Cavellini pszeudo felforgató tevékenységét elrejti tiszteletének és csodálatának túlsúlya az iránt a társadalom iránt, mellyel udvariasan "tréfálkozik". Mail művészek az egész világon - vagyis a nyugati világon - "hommage" műveket küldtek Cavellininek. Ezek - mint ahogy "Nemo propheta in patria" c. könyvéből kiderül, - abból állnak, hogy egy Cavellini matricát valami "vicces" helyre kell ragasztani pl. a homlokodra, a melledre vagy a konyhai csempére, lefotózni és elküldeni neki.
Semmi gondolat, semmi kritikai megjegyzés. (Olvastam a kanadai The NEO c. lapban, hogy múlt októberben a Castel San Giorgio-i Gruppo Alternativo egy performanszt tartott G. A. Cavellini megsemmisítése címmel, de nem tudom, hogy ez nem csak a születőben lévő antiCavellini=proCavellini=művészet mozgalom része volt-e; Rosamilla és Pedicini, ha véletlenül olvassátok ezt a cikket, érdekes lenne ismerni a véleményeteket! Mi, itt az NA-nél ezt az ügyet 29%-ban komolyan vesszük.) Minthogy a mail művészek majdnem mind másodosztályú önfotózó önimádók, infantilis szubpornográfok vagy művészeti iskolák nyálas tanárai, oly ostoba elragadtatással rohannak megadni Cavellininek mindazt a talpnyaló, hízelgő figyelmet, amire vágyik, és amit éppenséggel ezzel a cikkel, amiben a kis hülye Cavellininek a tevékenységét bemutattam, nem kap meg.

*A könyv utolsó lapján lévő fotó Cavellinit mutatja a világhíres MŰVÉSZ-szel, Andy Warhollal - ugye hatásos?!... - Első pillantásra fel sem tűnik, hogy Warhol éppen elhúzodni próbál Cavellinitől, aki őt a könyékénél fogva tartja vissza: egy kis restaurátor, aki egy értékes ügyféllel próbálja a nevét fényesíteni.

Fordította: Klaniczay Júlia, 1980