Népszabadság (Kulturális melléklet), 1973. december 16
Szabó László
HAPPENING A KRIPTÁBAN (részlet) [a teljes cikk]
Talajt vesztett fiatalok, zavaros eszmék és a bűnözés találkozásából születik az a fajta züllés, amely anarchista, a szabadságról szóló frázisokkal csinál "ideológiát" az ingyenélésnek, a lumpen életformának.
Elképzelhető... mire próbálták ráfogni, hogy az művészet. Pedig hát ezek a boglári "rendezvények" mint epigonok is gyengének bizonyultak. Látható, honnan származik az ötlet: a nyugati lapok tömve vannak hasonló "happeningek" botrányainak a leírásával....
Vajon csoda ezek után, hogy az anarchizmustól az antiszemitizmusig, a nacionalizmustól a kozmopolitizmusig, a szocializmusellenességtől a maóizmusig minden káros nézetet képviselő név megtalálható volt a nyári szeánszokon? Név, amely mögött annyi a művészet, hogy viselője "művészi módon" érti a munkakerülést. Név, amely rendszerellenes "szimbólumokkal" fonódik össze.
- Azt mondják, ön művész, Galántai úr. A lapok több grafikáját közölték már. Miért nem ezzel törődik?...
A fél falu látta, hogy itt a művészet megcsúfolása folyik, hogy többről van már szó, mint csupán hóbortról: erkölcstelenségről, ízlésrombolásról, ellenséges magatartásról. Olyasmiről, aminél egy szocialista közösség már nem elégedhet meg levelezgetéssel. Tiltani kell! nem kell szégyellnünk, hogy a szocialista állam nevében tiltunk, ha társadalomellenes magatartást látunk! (a teljes cikk)
-------------------------------------------------------------------
Művészet,1975/10 - Szémann Béla: Egy legenda vége a kék kápolnában
--------------------------------------------------------------------
(részlet)
HALÁLRA ÍTÉLT LEGENDA
Vadas József kritikus: - Nem kis nehézségeim voltak a program összeállításával. Részben az előző évek eseményeiből következően, kevesen vállalták a kiállítást. Nehezítette helyzetünket az is, amit egyszerűen csak "boglári legendának" neveznék. Azok a kollégák, akiknek érdekükben állt e legenda védelme, azt vetették ellenünkre: a Galántai-féle tárlatok művészettörténeti tényként könyvelhetők el. Ezért bármennyire értelmes folytatás is devalválná az egykori vállalkozást.
- S az ön véleménye?
- Művészettörténeti értékű tárlatokat és műveket nem lehet semmissé tenni. Csak legendákat oszlathatunk szét. S azt hiszem, épp erre volna szükség most, amikor a boglári kiállítások jövőjét próbáljuk körvonalazni. Az igazság ugyanis - a legendával szemben - az, hogy a Galántai-féle kiállítások sajnos nem voltak művészettörténeti jelentőségűek. Inkább közepesek voltak: a néhány jó mű elveszett a középszerű, a felszínesen avantgard vagy éppen dilettáns munkák rengetegében. De még az a néhány munka sem Bogláron született.
- Mi következik mindebből?
- A fiatalságnak nemcsak joga, de kötelessége is az útkeresés. A kápolna nem utolsósorban azért lett népszerű, mert Galántai mindenféle, akár a legszélsőségesebb kísérletnek is helyet adott. Mi szintén új kezdeményezéseket szeretnénk támogatni. De nem a nyugat-európai képzőművészeti áramlatok felszínes átvétele, epigon újrafogalmazása a célunk. Olyan korszerű műveknek kívánunk fórumot adni, amelyek szocialista valóságunk kérdéseire keresnek választ a művészet mai eredményeinek birtokában. A kiállító művészek és a szervezők nem függetleníthetik magukat attól, amit szocialista kulturális politikának szokás nevezni.
Fenti részletek újraközölve: in: "Földalatti művészet az Aczélkorban" , Artpool, Budapest, 1990 (poszterújság)