Hölgyeim és Uraim!

Mielőtt Galántai György „POOL-MAIL” (művészbélyegek) kiállítását megnyitnám, engedjék meg, hogy a postabélyeg születéséről beszéljek.

Az egész világon az 1600-as évektől kezdve posták alakultak, amelyek üzletszerűen foglalkoztak levelek, kisebb csomagok szállításával. A szállítási költségeket a levelek, küldemények súlyának megfelelően, valamint a távolság felmérésével állapították meg. A kontinensen a Thurn und Taxis család valósította meg az első jól szervezett postaszolgálatot.

Angliában a „LONDON VÁROSI POSTÁT” 1680-ban William Dockwra alapította „Penny-Post” néven. Ez a posta valósította meg első ízben, hogy a London és közvetlen környékére a leveleket 1 pennyért továbbította. Később az ország más területére két pennyért szállított. A súlyhatár fél uncia volt. Néhány év alatt 7 nagy postaállomás működött már Angliában és naponta 12 alkalommal szállították a postát. Az akkori szokásnak megfelelően a postai szállítás költségét a címzett utólag is fizethette. Így az 1800-as években egyre többen úgy használták ki a postai szolgáltatást, hogy bizonyos jeleket tettek a borítékra kívül, és a címzett csak akkor fizette ki a szállítási költséget, amikor megfelelő jelet látott a borítékon.

A postabélyeget és annak alkalmazását az angol Rowland Hill 1837-ben közzétett „postahivatali reform” című nagy feltűnést keltő proklamációja indította el. Hill egységes „penny portó” rendszer alkalmazását javasolta egész Anglia területére. A távolságtól függetlenül fél uncia súlyú levél továbbításáért 1 pennyt javasolt. Ez az összeg a feladó által kerüljön kifizetésre.

Természetesen javaslata komoly ellenállásba ütközött, de végül is az angol parlament 1840. január 10-i ülésén javaslatát elfogadta és annak megvalósításával őt bízta meg. 1840. május 6-án kiadásra került a világ első bélyege, a „black penny”. Két címletet helyeztek forgalomba, mindkettőn Viktória királynő arcképét ábrázolták. Az 1 pennys bélyeg fekete színű volt és a fél uncia súlyú levél portóját szolgálta, míg a 2 pennys érték sötétkék színű volt és az egy uncia súlyú levelek továbbítására használták.

A bélyegeket a gyorsabb készítés és egyszerűbb számolás érdekében 240 bélyeget tartalmazó ívekben nyomták. Az angol pénzegység szerint 1 fontban ugyanis 240 penny volt.

A 240 bélyeget tartalmazó lapból egyenként kellett kivágni a bélyegeket. Az ívek perforálása csak későbbi téma volt. Rowland Hill 1879-ben halt meg és Anglia legismertebb fiai mellett temették el a Westminsterben.

A postaforgalomban a bélyeg alkalmazása nagyon gyorsan terjedt. A német fejedelemségek, a svájci kantonok, az Osztrák-Magyar Monarchia nagyon hamar felismerték a bélyeg alkalmazásából származó előnyöket. 1874-ben megalakult a Nemzetközi Posta Unió, amely megszervezte a tagországok között a levelek továbbítását és megszabta a nemzetközi tarifát.

A bélyeg és a nemzetközi postaforgalom megszületésével majdnem egyidejűleg megkezdődött a bélyeggyűjtés. Különböző bélyegklubok alakultak és hazánkban is megalakult az „Első Magyar Levélbélyeggyűjtők Társasága”.

Kezdetben a bélyegeken királynők, királyok portréját ábrázolták, de később egyre érdekesebb témákat választottak. Az ország történelmének, népviseletének, természeti kincseinek, állatvilágának, tájainak ábrázolását alkalmazták a bélyegeken. Lassan előtérbe kerültek a nagy nemzetközi események bélyegen történő ábrázolása. Így az Amerikai Egyesült Államokban 1893-ban Kolumbusz-sorozat került kiadásra, Görögország az 1896-ban és 1906-ban megrendezésre került olimpiai játékok alkalmával adott ki bélyegeket sportjelenetekkel. Szinte természetes, hogy 1928 és 1933 között minden ország, ahol a Zeppelin-léghajó látogatást tett, bélyegkiadással emlékezett meg az eseményről.

Postabélyegek kiadása az egyes államokban a kulturális tevékenység egyik megtestesítője. Ezen hivatalos bélyegkiadási program mellett egyre inkább terjed az alkalmi lebetűzések, az első napi borítékok és a Carte Maximumok gyűjtése. Így tehát természetesnek tarthatjuk, hogy a különböző művészek gondolataik kifejezésére, érzéseik továbbítására maguk készítenek bélyegeket, úgynevezett „művészbélyegeket”. Galántai György grafikusművész ezeket a művészbélyegeket gyűjtötte össze és mutatja be. Amint láthatjuk, közel 2000 különböző alkotást gyűjtött össze és bátran mondhatjuk, hogy ez a gyűjtemény Európa egyik legnagyobb művészbélyeg-gyűjteménye. Gyűjteményét a művészbélyegek archívumának és egyben az ország legnagyobb kortárs múzeumának nevezhetjük.

Ezennel a kiállítást megnyitom.

1982. április 6.