FLUXUS ANTOLÓGIA

[Ben Vautier írások]

Ben Vautier

Néhány ötlet*


Ez a fejezet az 1963 óta megjelenő Esztétika, Színház, Én, Ben, szignálom, Zene, Film, Költészet fejezetek folytatása, amelyek a „Ben könyve” első kötetét alkotják. Olyan ötleteket tartalmaz, amelyek az előző fejezetekben nem szerepelnek. Minden ötlet eladó: a fényképek, az eredeti művek, a nagyítások, a szignált szövegek, a kivitelezések stb.

Ben – 1970. június

1957

– Ruhaszárító kötélre felakasztott tárgyak (Nizza, rue Oscar-II).

1958

– Lehányt képek és hányadék edényben, műalkotásként meghirdetve a boltom hirdetései között.

– Festékek: Yves Klein első monokrómjai után szignáltam öt festékminta-lapot.

1960

– Terv Yves Klein meggyilkolására.

1961

– Üres keret, szignálva.

– 3060 cm-es tükör, címe: portré.

– Műveim elpusztítása műalkotásképpen.

1962

– Szétlapítások. Miután találtam az úton egy szétlapított fogkrémes tubust, olyan laposat, mint egy papír, egy úthengerrel szétlapíttattam két alumínium teáskannát (Bozzi-gyűjtemény).

– Fenntartom magamnak a jogot, hogy ezt az ötletet épp annyira érdektelennek tartsam a jövőben is, mint jelen pillanatban.

– Titkos alkotások: feljegyeztem egy tucat ötletet, amelyet titokban tartok.

– 1962-ben létrehoztam két egyforma művet. Az egyiket 1952-re, a másikat 1966-ra datáltam.

– Ötletek árusítása: darabja 50 frank. Ötletek vétele: darabja 10 frank.

– 15 napig egy galéria kirakatában élni (Gallery One, London).

– Fogorvosomat megkértem, tegyen két elülső rossz fogam helyébe egyetlen nagy fogat. Visszautasította.

– Megjelöltem egy kereszttel a homlokomon a világ pontos művészeti középpontját.

– Magasztaló és dicsőítő levél, önmagamnak elküldve.

1963

– Egy vászon közepéből kihúzható zsinór (a vászon hátoldalán láthatatlanul elhelyezett orsóra tekerve). A vászon szövege: Húzza vízszintesen.

– Egymillió frank értékű kép létrehozása oly módon, hogy 100 frankos bankjegyeket ragasztunk a vászonra.

– Véletlenszerűen kiválasztott művészeknek a következő üzenetet küldeni: Ne másolj folyton engem, ez már nagyon feltűnő.

– 1000 frankos bankjegy bekeretezve, felirattal: „Ben hamisítványa.”

– Rúgások mint műalkotások, igazolással ellátva.

– 1 méter 30 cm magasan egy ajtón keresztben rögzített gerendára felírva: EMBERI NEM, HAJTSD MEG FEJEDET BEN ELŐTT. Megvalósítva: 1963.

– Csinálni egy „üres” feliratú pecsétet, és lepecsételni az üres dobozokat, tárgyakat, borítékokat.

– Fontos másolni és hamisítani, mert a művészek nem szívesen csinálnak ilyesmit.

– Ingyenes belépőjegyeket osztogatni és szétpostázni, hely és időpont megjelölése nélkül (Fluxus-fesztivál).

– Kieszelni egy ötletet, aztán elfelejteni.

1964

– Egy gyalulatlan deszka, 2 m hosszú, 30 cm széles, 25 mm vastag. (Bernard Venet-nek szántam karácsonyra. Visszautasította.)

– Esküvőm. 1964. dec. 12.

– Egy szék: az Amstel 47 Gallery kiállításán kiállítva, hogy üljenek rajta.

– Megkérni valakit, hogy írja fel egy papírra művészetdefinícióját. Ezután a meghatározás ellenkezőjét saját művészetdefiníciómnak tekinteni.

– Találós kérdés: ha a művészet már régóta nem más, mint újat létrehozni, akkor ahhoz, hogy manapság újat csináljunk, egyszerűen nem kell újat létrehozni. Az tehát a művészet, hogy nem csinálunk újat. Ám ha az az új, hogy nem csinálunk újat, mi akkor a művészet?

– Fika az orromból. Arra gondoltam, megkérek egy galériát, állítson ki egy vagy két adagot, saját orromból kitermelve. (Megvalósítása: Sincron Gallery, 1969.)

– Hordozható lyuk. (Megvalósítva a „Cédille qui sourit” számára, 1966.)

1965

– Ha a versengés = művészet, bárkivel megmérkőzöm, aki éppen olyan seggfej, mint én vagyok.

– Festeni egy képet a következő szöveggel: „Ez az utolsó képem”, és soha többé nem festeni.

– Schwarznak elküldtem egy bőrönd maradványait (mindössze a fülét és a csatját), „intellektuális poggyászom” felirattal.

– Egész életemben ugyanazt festeni, havonta egy képet: önarckép címmel (abbahagyott terv).

– Valahányszor egy művész meghal, a többieknek elküldeni egy kártyát a következő szöveggel: „Megint eggyel kevesebb, hála istennek.”

1966

– Ben nem állít ki 1966. június 18-tól szeptember 18-ig a Galerie „J”-ben (Párizs 6., rue Monfaucon 8.). Megvalósítva: 1966.

– Lefényképezni egy szoba mennyezetét, és a fényképet ugyanabban a szobában kiállítani.

– A párizsi Amerikai Központ 2. Szabad Önkifejezés Fesztiváljára ajánlottam, hogy kiállítok egy tucat tehenet. Lebel egyetértett, de nem sikerült tehenet találnom.

– Kettévágni egy bőröndöt.

– Egyik és másik oldalukon is megcímezhető levelezőlapok a következő felirattal: „A postás választására bízva.”

– Felfedeztem valami újat, de nem mondom el, mert leutánozzák. (Ötlet az Eter folyóirat számára.)

– Úgy festeni le a Notre-Dame-ot, mint egy giccsfestő.

– Megmondani az igazságot (1966. december).

– Öt egyforma méretű és kinézetű tárgy, különböző áron.

– Leborotváltam a fél szakállamat.

– Vásznakat elégetni és a megszenesedett kereteket kiállítani (Cros-de-Cagnes).

– Postán szétküldeni kis kék kártyákat (ultramarin, világoskék, levendulaszín), a következő felirattal: „Nem egészen Yves Klein-kék.” Megvalósítva: 1966.

– Egy kis doboz, különböző öngyilkosságra alkalmas tárgyakkal (borotvapengék, kötelek, altatók stb.). Fluxus, USA, 1966.

– A Zunini Galerie-ben rendezett csoportkiállításon Isorel képeiből felépítettem egy alagutat, amelyen a galéria előcsarnokából ki lehetett jutni egy asszony ablakáig, aki a konyhájában dolgozott. Címe: Élet No. 7.

– Fogadni az embereket egy szobában és beszélgetni velük. (A nizzai iskola kiállításán visszautasították. Megvalósítva: Antwerpen, 1969.)

1967

– Feketére festett villanykörte, amely meggyújtva sem ad fényt.

– Az École de Nice ponchettes-i kiállítására javasoltam, hogy a megnyitó alatt hívjunk meg embereket a galéria tetejére teázni (visszautasítva).

– Egy nagy fekete doboz, amelyben le lehet ülni. Szöveg kívül: „Menj be és légy élő szobor!” Szöveg belül: „Nem igaz, nem vagy szobor, az a művészet, ami kívül van.” (A 2000. év kiállításon, Monaco.)

1968

– Riportokat szervezni művészeknél. Meginterjúvolni, lefényképezni őket. Egy héttel később üres fotókat és magnószalagokat küldeni nekik. (Terv az Ego átalakítására.)

– Egyedül a műbe fektetett energia számít. Én abba fektetem az energiámat, hogy ebben a gondolatban kételkedjek.

– Híressé tenni magamat dicsőségellenes gondolataim révén.

– Az 1968-as cannes-i filmfesztiválon elhatároztam, hogy észrevétlen maradok. Egy óra hosszat tartózkodtam a fesztiválpalota lépcsőjén, és sikerült könnyedén elérnem, hogy senki ne vegyen észre.

– Feliratokat, képeket, kiállításokat, előadásokat csinálni a következő témáról: a művészet fölösleges. És ezzel sok pénzt keresni.

– Úgy tenni, mintha egy nagyon fontos galéria tulajdonosa lennék, hogy ingyen ebédelhessek művészeknél.

– Öngyilkosságot elkövetni 1992. október 8-án. (Esetlegesen választott dátum.)

– Az emberiség 69 százaléka írástudatlan.

A világ 93 százaléka nem tud franciául.

20 milliárd ember él a világon, és ez a szöveg csak 750 példányban készült.

– Megrendezni a másolatok és hamis művek nemzetközi fesztiválját, és díjazni a legeredetibbet.

– Nehezen teljesíthető dolgot kérni attól a galériától, amelyik ki akar engem állítani. Például Mathias Felstől: ő maga tartsa az egyik képemet az egész kiállítás alatt, féllábon. Sonnabendtől, hogy rendezkedhessek be és lakhassak a galériájában három hónapig. Yvon Lambert-től: adja el olcsón a galériáját hentesboltnak műalkotásként. De la Salle-től: koplaljon az egész kiállításom alatt.

1969

– Két tükör egymással szemben, egy zárt, fekete dobozban.

– Találós kérdés: ki volt az az ember, aki 1969. július 7-én kitisztította konyhájában a lefolyót, és Charles de Gaulle korában élt? A válasz 3 betű.

– Egy nagy nyilvános összejövetelen a tömeg közepére furakodni, elővenni egy üveg vizet, tartalmát ruhámra és fejemre önteni, gyufát elővenni és megpróbálni meggyújtani a ruhámat.

– Esőben nyitott, de csak vázból álló esernyővel sétálni.

– Kiállítást rendezni egy rendőrkapitányság egyik hátsó helyiségében. Meghívó helyett idézéseket kiküldeni: jelentkezzék a kapitányságon reggel 9 óráig! Az érkezőket beküldeni a hátsó terembe, hogy nézzék meg a képeket.

– Rembrandt hozta a fényt, Kandinszkij a formák szabadságát, Klein az ürességet, Duchamp a minden lehetségest, Ben, aki a dicsőség kedvéért pojácát csinált magából, az igazságot.

– Ha meg kívánja tudni, kit másol Ön, küldje el egyik művének fotóját és 10 frankot. 48 órán belül megküldöm a pedigréjét.

– Felfedezni a telepátiát annak reményében, hogy meg tudjuk változtatni az embereket. 10 ezer frankot adnék annak, aki segítene a gyakorlati megvalósításban.

– Gondosan elrejtettem Marcel Duchamp egy ready-made-jét, hogy Schwarz soha ne tudja kiadni Marcel Duchamp összes műveit.

– Féltékeny vagyok Burenre, Boltanskyra, Beuysra, Cérutira.

– 1969. április 25-én azt javasoltam François Mathey-nek, hogy a Májusi Szalon alatt fogadjon fel egy hétre a párizsi Musée d’Art Moderne alkalmazottai közé takarítani, felügyelni, belépőjegyeket kezelni. Mathey úr azt válaszolta, hogy ő erre nem illetékes.

1970

– Csinálni egy kiállítást De La Salle-nál, de nem nyomtatni se meghívót, se plakátot, se sajtóközleményt. Nem is beszélni róla senkinek, viszont magamnak sok gondot okozni a megszervezésével.

– Beállítani egy ágyat, altatót bevenni, és aludni az egész megnyitó alatt. Megvalósítva: Bordeaux, Sigma-kiállítás.

– Tisztességtelen ajánlatot tenni Madame Sonnabendnek abban a reményben, hogy kiállít. Terv 1971-re.

Fordította Sajó Tamás és Klaniczay Júlia


[*] Quelques idées. In Ecrit pour la gloire à force de tourner en rond et être jaloux. Livre typo, publier par Ben, Nice, 1970 (részletek). Magyarul: Válogatás Ben Vautier írásaiból, i. m. 15–19.


1993 | Ben Vautier írások | Fluxus/Ben / Fluxus könyvtár | Artpool | kereső