KÁRTYADARAB HANGRA / Card-Piece for Voice

1-től 54-ig terjedő számú előadó. Az előadók egymás mellé ülnek, az „elnök” kivételével, aki velük szemben foglal helyet. Az előadás előtt próbát tartanak, hogy begyakorolják az alább ismertetendő négy hangképzési formát.

2. Az elnök kézbe vesz egy csomag játékkártyát. (Négy teljes sorozat, plusz dzsóker és extra-dzsóker.) A levegőbe hajítja a kártyákat, mindegyik képpel felfelé és lefelé is hullhat. Azután megint pakliba rakja és megkeveri őket, de amelyik képpel felfelé hullott, azt úgy is hagyja, és viszont.

3. Azután minden előadónak, önmagát is beleértve, kártyát oszt. Egyesével halad, mindaddig, amíg a kártyák el nem fogynak.

4. Van egy második pakli is, amely „fonémakártyákat” tartalmaz. A kártyalapok üresek, csupán egy-egy fonémát tüntettek fel rajtuk, az összes előadó által ismert nyelven, illetve nyelveken. Az elnök ezeket is összekeveri, és egyesével, képpel felfelé tartva, kiosztja őket a játékosoknak, akik külön halmot formálnak belőlük.

5. Az elnök jeladására minden játékos kézbe veszi a kártyapaklija tetején lévő lapot, előad, vagy nem ad elő egy hangot az alább ismertetendő kottarend szerint, a kártyát pedig elhajítja. Ha az elnök nem ad jelt ismétlésre vagy megállásra, minden előadó akkor fejezi be a produkcióját, amikor elfogytak a kártyái.

6. Kottarend:
Színek: a hangképzésért elsősorban felelős szerveket jelzik.
Kőr: ajkak
Káró: hangszálak és torok
Treff: arc
Pikk: nyelv
Hangokat bárhogyan lehet képezni, lélegzéssel, az arc pofozásával stb.
Számok: a körülbelüli hangtartamot jelzik másodpercekben.
Figurák (a színtől függetlenül): azt jelzik, hogy elő kell adni egy fonémát. Tartambeli, kiejtésbeli, dinamikai megkötés nincs, hangozzon minden lehetőleg úgy, mint az élőbeszédben. A fonémák pontos leírását a sorban előadandó fonémakártyák tartalmazzák.
Képükkel lefelé fekvő kártyák: körülbelül öt másodpercnyi szünetet jeleznek.
Dzsóker és extra dzsóker: az elnöknek szóló kották; a többiek hagyják őket figyelmen kívül.
Dzsóker: az elnök, amikor elfogyott a paklija, összefonja a karját, ami egy ismétlést jelez, és minden előadó, amikor elfogyott a paklija, még egyszer végigfut a kártyáin, mégpedig az aktuális sorrendben (az utolsó kártyánál kezdve). Azután mindenki leáll – az elnököt is beleértve (aki az ismétlés során már figyelmen kívül hagyja a dzsókert).
Extra dzsóker: az elnök felemeli a kezét, ami az előadás azonnali berekesztését jelzi.

(G. Brecht, 1959 nyara)