A művészet az emberi kommunikáció egyik módja. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy komoly személy bármelyik önmagában vett kommunikációs eszközt támadná. Ellenségeink valójában azok, akik értelmetlen háborúba küldenek bennünket meghalni vagy robotolásra szorítkozó életre kényszerítenek, nem pedig azok, akik a jelenlegi helyzetben legalkalmasabbnak tűnő kommunikációs eszközhöz képest egy másikkal élnek. Amennyiben őket támadják, a valódi ellenségek érdekeit szolgáló diverzióról beszélhetünk.
Mindamellett a műveltség tömeges terjedésének, a televíziónak és a tranzisztoros rádiónak köszönhetően megváltozott az érzékenységünk. Az ennek betudható igencsak bonyolult hatás miatt az egyszerűségre leszünk fogékonyak, azokra az alapvető képekre, amelyekkel a művészek mindig is éltek nézeteik kihangsúlyozása érdekében. Ahogy a a kubisták, mi is nemhogy egy új szemléletet keresünk, de egy merőben újat, mivel nyugtalanabbak vagyunk és türelmetlenebbül szeretnénk az alapvető képekhez eljutni. Ez megmagyarázza a happeningek, eventek, a vegyes médiumú filmek befolyását. Nem akarunk többé fennkölt beszédet mondani a gondok tengerével szembeni harc felvételéről, a cselekvést látni akarjuk megvalósulni. Az a művészet hagyja leginkább az azonnaliságot érvényesülni és az tereli el a legkevésbé a figyelmet, mely a legközvetlenebbül viszi ezt véghez.
Csak a jóisten a megmondhatója, hogy a pszichedelikus szerek, az ízlések és a bölcsességek mennyire fogják felgyorsítani ezt a folyamatot. Saját feltevésem szerint semmit sem változtatnak, csupán felgyorsítanak egy már meglévő folyamatot.
Az utóbbi évtizedben a művészek a helyzetnek megfelelően médiumot váltottak, oly mértékben, hogy a hagyományos média formái megroppantak, és puszta purista referenciapontoknak minősültek. Futótűzként terjedt el világszerte az a nézet, hogy ezek a pontok önkényesek és csupán kritikai eszközök, arra jók, hogy megállapíthassuk, hogy ez vagy az a mű alapvetően zenei, de ugyanakkor költői is. A médiák közötti dialektika hangsúlyozása az intermediális megközelítés sajátja. A szerző halott ember, hacsak nem minden médiumra és nem a saját világának alkot.
Ennek következtében helytálló az a gondolat, miszerint az intermédia felfedezése után (lehet, hogy ez csak a formai, absztrakt eszközökkel való megközelítéssel volt lehetséges) most a lényegi kérdés nem csak új és formai, hogy hogyan tanulunk meg élni vele, hanem új és társadalmi, hogy mi végre élünk vele? Felfedeztünk azonnali hatással bíró eszközöket, mire használjuk fel őket? Ha McLuhannal és azokkal ellentétben, akik eddig némi fényt derítettek erre a kérdésre azt feltételezzük, hogy világunkban veszélyes erők működnek, nem az lenne helyes, hogy összefogjunk ezek ellen, és munkáink tárgyául azt válasszuk, ami valóban érdekel bennünket, amit szeretünk vagy gyűlölünk? Elképzelhető, hogy a következő évtizedben minden művész központi feladata minden esetben nem annyira az új média és az intermédia további felfedezése lesz, hanem inkább azon módszerek felfedezése, amelyekkel a számunkra fontos kérdéseket egyszerre találóan és explicit módon felhasználhatjuk? Soha nem volt annyira igaz mint manapság az a régi mondás miszerint azért, mert valamire azt mondjuk, hogy ilyen vagy olyan, nem lesz olyanná. Nem gátoljuk meg a sterilitást azzal, hogy Vietnamról vagy a munkásmozgalmak válságáról egyszerűen csak beszélünk. Meg kell találnunk a módját annak, hogy az új kommunikációs eszközeink fényében mondjuk el a mondanivalónkat. Ehhez új szószékekre, szervezetekre, kritériumokra, információforrásokra van szükségünk. Rengeteg dolgunk van, talán több mint valaha. De most meg kell tennünk az első lépéseket.
Dick Higgins
New York
1966. augusztus 3.
(fordította: Bálint Anna)
---------------
Forrás:
Dick Higgins: Statement on Intermedia,
in: Wolf Vostell (ed.): Dé-coll/age (décollage)
* 6, Typos Verlag, Frankfurt -- Something Else Press, New York, 1967.
július
magyarul: Dick Higgins: Intermédia (A "The Something Else Newsletter" 1966. februári számából), Dick Higgins: Néhány gondolat az intermédia-költészetről (részletek), Dick Higgins: Intermédia (a Some Poetry Intermedia, Unpublished Editions, 1976 c. kötetből)