A múltban:
Séta Székesfehérváron az „50-es évek művészete” c. kiállításon. Az élő realizmus találkozása a szocreállal. Az időtlenség találkozása az idővel. Az egész találkozása a résszel.
A jelenben:
szombathelyi ruhakiállítás: melankolikus szemlélődés.
Savaria Múzeum, kőtár és textilraktár. Zéró idő - végtelen idő. Nulla idejű történelem.
Az átfunkcionált tárgy az élő szobor használatában egy kiállításon a Felvonulási tér végén. Művészet-élet azonosság. Szobor + szobor = szobor.
Séta a Felvonulási téren: emberek között, elhaladva a dísztribün előtt, találkozás Leninnel.
Velemi Textilművészeti Alkotóműhely 1980–81
Pályázat: téma, a „hordozó”
A RUHA TESZI AZ EMBERT?
Minden ember más ruhát hord.
A ruha az ember szellemiségének hordozója.
Mi történik, ha ez a „hordozó” szokatlan és szokatlan helyen jelenik meg?
Erre kívánok választ kapni a legkülönfélébb helyszíneken bemutatandó ruhákkal, amelyeket 1980-ban Cavellinivel közösen készítettünk.
A munka egy kollektív filmen lenne bemutatva, ami a közreműködő, ötletadó kollégák és saját elképzeléseim alapján valósulna meg (a következő években).
A fotódokumentációt a szombathelyi Savaria Múzeumnak adnám.
Minden igazi mű mindig többjelentésű, és ezért az antiszobrászati elképzeléseimet gyönyörűen tudtam átváltoztatni antitextil munkákká, hála annak az alkalomnak, hogy meghívást kaptam a velemi szimpozionra. Nagyszerűen lett kitalálva a „Hordozó” címszó, mert így a legtágabb értelmű intermediális munkák keletkezhettek. Munkáimmal kapcsolatban az alábbi szövegmellékleteket csatolnám.
„A RUHA TESZI AZ EMBERT” (?)
(A ruha az ember ideájának hordozója.)
(A hordozó ábrázolja az ideát.)
(A ruhában tudattalanul is ábrázolódik az idea.)
RUHATERVEZÉSI AKCIÓ ÉS VIDEÓMUNKA:
az élő szobor ruházatának mintája szitanyomással készült nyersanyagként újra felhasználásra kerül a Velemi Textil szimpozionon egy videomunkában.
Az anyag átfunkcionálásának tárgyai:
asztal, üvegek, poharak,
út,
fatörzs,
esőcsatorna, férfiak, nők és gyerekek.
A VELEMI VIDEÓMUNKA:
Helyszín: udvar, pázsit és keskeny út.
A társaság – saját ruhában – megérkezik az asztalhoz, töltenek az üvegekből a poharakba és isznak, beszélgetnek.
Átváltozás. (vágás)
Mindenki írottmintás ruhában teszi le a poharát és elindul a keskeny írottmintás úton ki az utcára. Az utcán haladtukban lassan lehullik róluk az írottmintás ruha, az úton végig nyomot hagyva maguk után. Eltűnnek.
Egy társaság jön a másik irányból saját ruhában, befordulnak a keskeny írottmintás úton és mennek az asztal felé.
A társaság megérkezik az asztalhoz, töltenek az üvegekből a poharakba és isznak, beszélgetnek.
Átváltozás. (vágás)
Mindenki írottmintás ruhában teszi le a poharát és elindul a keskeny írottmintás úton ki az utcára... stb.
(A személyes vállalás. Egyén és történelem. Ciklikusság.)