Juliet Palmer
MIASMA
„Gyakran bekapcsolom a rádiót csak azért, hogy megtudjam, milyen az idő odakint. Ez fontos, mert télen mínusz 15 fokra is lehűlhet a hőmérséklet. Ilyenkor nem akarja az ember túl korán kinyitni az ajtót. Van egy rádióállomás, a 1010 WINS, itt biztos, hogy ahogy bekapcsolod, 10 percen belül hallasz egy időjárás-jelentést. Egy másik lehetőség, hogy veszel egy időjárás-rádiót (egy kis, érzékeny, kocka formájú rádió, ami a nap 24 órájában fogja az időjárás-jelentések frekvenciáit). A lakótársam Brooklyn-ban mindig bekapcsolja az övét, ahányszor vihar tombol odakint. A szélerősség és a hullámok magasságának monoton leírásai olyanok voltak számára, mint valami kábítószer, amire a benne rejlő szörfös éhezett.” - Juliet Palmer
A Miasma című KOMPOZÍCIÓ két CD-lejátszónak a léptető funkciójára épül. Húsz (Josh Lacey által írt) rövid dialógus és 44 (Palmer által komponált) rövid zenei darab keveredik egy állandóan változó remixben. Ezek véletlenszerűsége tükrözi kapcsolatainknak és az időjárásnak a kaotikusságát és kiszámíthatatlanságát.
Az INSTALLÁCIÓBAN Palmer egy külvárosi ház kényelmes nappaliját jeleníti meg. Egy elektromos fűtőtest fűti a teret, míg egy régi ventilátor keveri a levegőt. A redőnyön átszűrődő napfény a padlón hanyagul nyitva hagyott könyveket és National Geographics magazinokat világít meg. A könyvekben felhők, villámok, vulkáni kitörések és egyéb természeti jelenségek képei vannak megjelölve. Hasonló képek lógnak bekeretezve a falakon. A televízió egy végtelenített videót játszik, amelyen vonuló felhők képei láthatók. Friss virágok és egy nemrég elszívott szivar illatát érezhetjük. A dohányzóasztalon egy nyitva hagyott újság, a dívány lábánál rágcsálnivalók maradéka hever. A légkör nyugodt, meleg, kényelmes. A Miasma hangfelvétel ebben a környezetben játszva egy régi rádiójátékra emlékeztet.
JULIET PALMER az Egyesült Államokban élő szabadúszó zeneszerző. Diplomáit a Princeton és az aucklandi egyetemen szerezte. Zenéit játszották Japánban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Olaszországban, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban, sugározták az American Public Radio-n, a BBC-rádión és a Radio New Zealand-on. JOSH LACEY író és drámaíró Londonban él. Ismertebb művei a Two Getlemen of Soho, a Sexing the Woolf és a Frank and Martha Were Brothers.
Michael Hodgson
Ross George és Bill Lonsdale közreműködésével
TRANSMISSION FROM THE SCANNER
„A mennyek mozgása örökkévaló polifónia, mely nem a fülnek, hanem az intellektusnak szól.” - Johannes Kepler
A Transmission From the Scanner című KOMPOZÍCIÓ a „szférák zenéjén” alapul. Pitagorasz szerint ha a bolygók mindegyikének mozgását egy-egy hanggal társítjuk, akkor egy harmonikus zenei kompozíció jön létre. Ennek az ideának az alapján évszázadokon keresztül több tudós és zeneszerző is dolgozott, pl. Johannes Kepler, Robert Fludd és Isaac Newton.
A Transmission alapszerkezete az Efemeridákból ered, amelyet a hajósok használtak a tájékozódáshoz. Az Efemeridákban számokkal jelzik a bolygók felkelését és lenyugvását a Földhöz viszonyítva. Hodgson és Lonsdale az 1995 októbere körüli összes adatot (újholdtól újholdig) kivették, és ezt az információt zenei szekvenciákba ültették át, az időt úgy sűrítve, hogy egy órányi valóságos idő a kompozícióban egy másodpercként szerepel. Egy hónap így 11 percig tart.
Ehhez még két hanginformáció kapcsolódik. Minden bolygót egy hang reprezentál, amelyet keringési idejéből számítanak ki. Minden hanghoz tartozik egy matematikailag kapcsolható rádiófrekvencia, tehát például egy rádiótelefon hangja reprezentálja a Holdat, míg egy helyi rádióadó hangja az Uránuszt. A két hang ereje növekszik és csökken, és hangszóróról hangszóróra vált, ezzel reprezentálva a bolygók mozgását az égen. A Földet állandó csipogás jelöli.
Az INSTALLÁCIÓBAN ritmusos rezgést érzékelünk a térben. Teljesen sötét van, amihez a szemnek hozzá kell szoknia. Egy videó-animáción - a hangkompozíciókkal szinkronban - a keringő bolygók láthatóak a padlóra vetítve. Egy rádiószkenner lóg a sötétben a szoba közepén, árnyékot vetve a kivetített videóra. Hallhatjuk, ahogy időnként rááll egy frekvenciára, bővítve ezzel az előre felvett hanganyagot.
MICHAEL HODGSON a Tinnitus, a The Projector Mix és a Pitch Black multimédia-csoportok koordinátora. Munkáinak nagy részét az új média kontextusába helyezi. ROSS GEORGE interaktív szoftvereket ír, és öt éve működik együtt Hodgsonnal. Szoftvereket ír élő performanszokhoz is, mint az Interdigitate (1995 és 1996, Auckland). A New Plymouth-i Bill Lonsdale számította ki a bolygók egymáshoz viszonyított állását és ő felügyelte a koncepció megvalósítását is.
Philip Dadson
AN ARCHEOLOGY OF STONES
„1993 decemberében a tokyoi Sound Culture után meglátogattam régi barátaimat, Akio Suzuki japán hangművészt és feleségét, Junko Wada-t Tangochoban, egy kis tengerparti faluban. A kövek iránti közös érdeklődésünk hosszú időre nyúlik vissza, így lementünk a partra, oda, ahol egy folyó torkollik a tengerbe. Találtam ott két követ, egyet a folyóban, az kerek volt, és egy laposat a parton. Később megtudtam, hogy a folyó neve, ahol a kerek követ találtam, U, ami kozmoszt jelent, és a strand neve, ahol a párjára ráleltem, Hei, aminek jelentése: lapos. U-HEI = lapos kozmosz. Mintha csak a kövek sugallták volna. ” - Philip Dadson
A KOMPOZÍCIÓ: Philip Dadson már több, mint húsz éve gyűjt különböző hangzású köveket. Ezeket a „dal-köveket”a legkülönbözőbb helyeken találta: folyók, tavak, tenger partján, barlangokban; Új Zélandon és külföldön. Mindegyiknek külön története van. Dadson kifejlesztett olyan technikákat, amelyekkel megszólaltatja a köveket, megmutatja a bennük rejtőző látens harmóniákat, mindegyiknek segít megtalálni a saját hangját. Az An Archeology of Stones-ban Dadson megszólaltatja a köveket, míg hangok mesélik a történeteiket, melyek minden kőhöz egy bizonyos hangulatot, időt és helyet kapcsolnak.
Az INSTALLÁCIÓ: a terem sötét. A padlót vastag fekete gumiszivacs borítja. A tér közepén egy felfelé fordított monitor áll, a vibráló kép egy tükörben reflektálódik, ami 20 centiméterrel a képernyő fölött van felfüggesztve. A monitor körül kövek lebegnek csendesen a térben.
PHILIP DADSON intermédia művész. A From Scratch alapítója. Dadson képviselte Új-Zélandot a Sound Culture fesztiválokon Tokyoban, 1993-ban, és San Franciscoban 1996-ban. Az Elan School of Fine Arts, University of Auckland intermédia tanszékének tanára.
John Ioane
PENINA
A KOMPOZÍCIÓ: a Penina egy környezeti transz darab, amely a Csendes-óceán-vidéki hangokra épül. Reggeli hangokkal kezdődik (madarak, erdei patakok, sürgölődő emberek), azután lassan tradicionális dobszóból és énekből álló hangzavarrá fejlődik. A víz mint kulcs-metafora van jelen, ami egyszerre utal a kulturális szétszórtságra, a múlt és jelen találkozásának ritmikus körforgására, a biztonságra és az egyetemességre. A Penina egy szamoai szó, ami gyöngyöt jelent, az „óceán ékszerét”. Ez Ioane feleségének a neve is.
Az INSTALLÁCIÓ: a terem sötét. A fejünk fölött egy kenu alakú plexiüveg tele vízzel, ami egy ventilátor hatására állandóan fodrozódik. A kenun keresztül gyönyörű testeket, kagylókat és egyéb tengeri szerzeteket ábrázoló videót vetítenek a padlóra, melyet homok és kövek borítanak. A helyiségben fénysugarak cikáznak.
JOHN IOANE szamoai szülei a nagy óceániai bevándorló hullámmal kerültek Új-Zélandra az 50-es években. Ioane Aucklanden és Szamoán nőtt föl, az Elan School of Fine Arts, University of Auckland-on tanult. 1985-ben végzett, és több mint 10 éve állít ki. A Hauraki Plains College-ban tanít, Thames-ben.
Chris Cree Brown
CELLOCUTION
„A cselló mindig is lenyűgözött. Nem csak az alakja, mérete, hangszíne, de ahogyan játszanak rajta, valami különös, megrendítő módon mintha az emberi hangot visszhangozná. A legmélyebb hangja nagyjából megegyezik a basszus legmélyebb hangjával, míg a leggyakrabban használt magas hangjai a szoprán szólamhoz hasonlóak.”- Chris Cree Brown
A KOMPOZÍCIÓ: C. C. Brown számos különböző csellóhangot vett fel, melyeket egy számítógép segítségével digitálisan hangmagassági és időtartományokba alakított át. Ezáltal felfedi a cselló hangszínére jellemző gazdagságot és életre kelti a hangszer hangjait, ezzel személyiséget kölcsönözve a csellónak.
Az INSTALLÁCIÓ: egy nyolc kilométer hosszú pamutfonallal szorosan körbetekert cselló lóg le a mennyezetről. A vonó élettelenül fekszik a földön, és csak egy szál fonal köti a lárvaszerű csellóhoz. A hanganyag, amely számos különböző érzelmet érint, mintha a csellóból szólna. A Cellocution tele van szorongással, elutasítással, önsajnálattal, és megszégyenüléssel. Ahogy Justin Paton írja: „...a bebugyolált hangszer férfiasságot, állatiasságot sugároz magából. A cselló ágaskodó nyakából mintha üvöltene a frusztráció.”
CHRIS CREE BROWN zeneszerzést tanít a University of Canterbury zeneiskolájában. Elektro-akusztikus zenével, filmzenével, konvencionális kompozíciókkal és intermédia-művészettel foglalkozik. Kétszer nyerte el az University of Otago Mozart Kutatói Ösztöndíját, és számos versenyen nyert zenekari műveivel.
Greg Wood
KILLER HZ
A KOMPOZÍCIÓ / INSTALLÁCIÓ: a Killer Hz alapötlete a „rádióművészet”, amelyben valódi rádiókat alkalmaz. Nyolc rádiót - az elegáns, fából faragott antiktól a modern műanyagból öntöttig - letesz körben úgy, hogy mindegyik kifelé fordul. Mindegyik be van kapcsolva. Először úgy tűnik, mintha egymással kommunikálnának, de azután kiderül, hogy mi is bekapcsolódhatunk. „Tekerd meg!” feliratok vannak a rádiók gombjaira helyezve, ezzel invitálva minket, hogy bátran állítsuk át a rádiókat más állomásokra vagy állomásközökre. A beavatkozásunk eredményét egy hangfeldolgozó állomásra továbbítják a kör közepébe, itt a nyers rádiójeleket automatikusan manipulálják a digitális hangnak megfelelően. A jelek átalakítódnak ütemes vagy szöveges összetevőkké, amelyek azután visszairányítódnak a forrás rádiókba. Mivel ezek a rádiók korukban és designjukban különböznek, így mindegyik egyedi hangzással vesz részt e „rádió-zenekarban”. A Killer Hz ösztönzi a passzív nézőket és „radio art performerekké” teszi őket.
GREG WOOD a kortárs digitális technológia és a hagyományos mechanikus gyakorlatok mezsgyéjén dolgozik. Munkáiban ezek összekapcsolásával foglalkozik. Főbb területei a zene, a performansz, a design és a mozgókép, egy aucklandi multimédia cég kreatív igazgatója.