Az Örök Hálózat meséi és legendái
EGY KIS
MAIL ART
MESE
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ici-pici és boldog királyság, amelynek Hálóország (Netland) volt a neve. Kicsi volt, kétségtelen, de egy nyugodt mennyország, és egy derűs menedékhelye az eltérő bőrszínű, más-más nyelvet beszélő, és különböző istenekben és istennőkben hívő, a kultúra peremvidékeire szorult száműzötteknek. Egy szabad és horizontális közösséget alkottak, s csodálatosan meg tudták érteni egymást az által, hogy papírborítékban pici képecskéket és színes gyöngyöcskéket cserélgettek egymás között. A játékot „Örök Hálózatnak” (Eternal Network) nevezték el, és egy nagyon különleges és szerencsés törzs tagjainak érezték magukat.
Majd feltaláltak egy nagy, láthatatlan gépet, amely gyorsabbá és olcsóbbá tette az emberek közti kommunikációt és feleslegessé a papírborítékokat és a színes gyöngyöcskéket, de közben megfosztotta őket a csere-berélés örömétől is. És az emberek fokozatosan elfeledték a NEM! NEM!-ek Arany Netikettjét, mely oly békésen irányította lépéseiket a boldog hálózatosdizás eddigi öt évtizedében. Így a piciny királyság olyan szélessé vált, mint az egész világ, de többé már nem volt saját egységes neve, filozófiája, se pedig szívverése. Az emberek elkezdtek egymással civakodni, egyre több szót és egyre kevesebb képet vagy színt használtak, és egymást sem tudták többé megérteni. Az Örök Hálózat Éteri Bábellé változott.
Vittore Baroni @ E.O.N. 2006