[Hangköltészet]

Hugo Ball
Menekülés az Időből (részlet)*

Kitaláltam egy újfajta verset: Vers szavak nékül, vagyis hangköltemény, melyben a magánhangzók előfordulását és eloszlását kizárólag az első sorhoz viszonyítva határozzuk meg. Ma este olvastam fel az első ilyen szerzeményeket. Kifejezetten e célra tervezett ruha volt rajtam. A lábaimat fényes, kék kartonpapírba tekertem, ami egészen a csípőmig ért, úgyhogy úgy néztem ki, mint egy obeliszk. Felül hosszú, belül tűzpiros, kívül aranyszínű kartongallért viseltem, ami úgy volt a nyakamhoz erősítve, hogy a karomat úgy tudjam mozgatni, mintha szárnyak lennének, föl-le húzogatva a könyökömet. A fejemen kék-fehér csíkos sámán-cilindert viseltem.

Mivel ily módon járni nem tudtam, úgy vittek fel a sötétben a színpadra, mint egy oszlopot. Odafent aztán lassan és ünnepélyesen rákezdtem:

Gadji beri bimba
Glandridi lauli lonni cadori
Gadjama bim ber glassala
Glandridi glassala tuffm i zimbrabin
Blassa galassasa tuffm i zimbrabin

A hangsúlyok súlyosabbakká váltak, az előadásmód a mássalhangzók kiejtésének intenzitásával erősödött. Hamarosan észrevettem, hogy amennyiben komoly akarok maradni (márpedig komolyságomat feltétlenül meg akartam őrizni), kifejezőeszközeim nem illenek színpadi jelenlétem pompájához.[...] Jobbra, a kottatartón ott volt a Labadas Gesang an die Wolken (Labada dala a felhőkhöz), balra pedig az Elefantenkarawane (Az elefántkaraván). Én pedig újra a középső kottaállvány felé fordultam, és ütemesen verdestem a szárnyaimmal. Az elefántok nehézkes járásának ritmusát érzékelendő bevehettem még egy utolsó crescendót. [...] De hogyan fejezzem be? Ekkor vettem észre, hogy a hangom, más választása láthatóan nem lévén, a papi siralmak antik lejtését kezdte felvenni olyan mise-stílusban, amilyenben a Kelet és Nyugat katolikus templomaiban síránkoznak.

Nem tudom, mi ihlettte ezt a zenét, de magánhangzó-szekvenciáimat liturgikus módon, recitativóban kezdtem el énekelni.

A fények kialudtak, s verejtékben úszva vittek le a színpadról, mint egy mágikus püspököt, akit elnyel a mélység.

* in: Hugo Ball, Die Flucht aus der Zeit, Luzern, 1946
magyarul: in: Szkárosi Endre (szerk.): Hangköltészet. Szöveggyűjtemény, Artpool, Budapest, 1994., 15. o. <>