Henri Chopin
Poésie sonore
Nyílt levél az afonikus zenészekhez*
Ez a hangköltészet magának a nyelvnek a forrásából és az elektromagnetikából meríti saját forrásait, szinte semmit sem köszönhet semmilyen esztétikai vagy történeti költészetrendszernek sem.
Az emberi hangból jön létre, s újra felfedezi az oralitást, amely, a magnó segítségével, egészen más lesz, mint amit egyszerűen a szavak használatától várhatnánk, s ez azt jelenti, hogy a gép nélkül nem létezhetne a hangköltészetnek az a formája, amelyet az ou-ban publikálni szoktam, mivel önmagában semmiféle emberi hang sem hozhatná létre, legyen bármilyen ügyes vagy hozzáértő.
A hangköltészet új művészeti forma, amelyben a nyelvi erőforrások teljes gazdagságukban megjelenhetnek, egyetlen eszköz - vagy egy multi-eszköz -, a száj segítségével, amely finom rezonátor, s képes egyszerre több hangot is kiadni, ha ezeket a hangokat nem korlátozza a betű, a fonéma vagy egy konkrét szó.
Ez a következőt jelenti:
a) el kellett vetnünk az írás szabályait és az abszolút értéknek tekintett szavakat, valamint a betűket és a sóhajok és a nyögések homályos lekottázásait - ezeken állandóan túllépünk, és
b) ha szükséges volt, újra felfedeztük a hangzó hangsúlyokat (például: François Dufrêne: Tombeau de Pierre Larousse). 1967.
A költészet dal, tánc, játék, lépés, szín, vonal... a fizikailag létező szó... a szó, amely egyszerűen mozgás. 1961.
* in: Szkárosi Endre (szerk.): Hangköltészet. Szöveggyűjtemény, Artpool, Budapest, 1994., 27. o. <>