Filippo Tomaso Marinetti
Hangutánzók és matematikai jelek*
Amikor azt mondtam: minden nap le kell köpni a „Művészet oltárát”, arra buzdítottam a futuristákat, hogy szabadítsák fel a költészet nyelvét az alól az ünnepélyességet árasztó, könnyfakasztó és tömjénes bódulat alól, melyet Művészetnek neveznek, nagy M-mel. A nagy kezdőbetűvel írt Művészet az alkotó lélek klerikalizmusát jelenti. Arra biztattam hát a futuristákat, hogy rombolják le és tegyék nevetségessé a rózsafüzéreket és babérokat, a dicsfényt, a drága kereteket, stólákat és terjengős frázisokat, vagyis mindazt a történelmi kelléktárat és romantikus nyavalyát, mely szinte mind a mai napig a költészet alapja. Én ezzel ellentétben egy pergő, brutális és közvetlen költészetet hirdettem, olyat, mely minden elődünk számára költőietlennek hat; egyfajta távirati lirizmust, mely a legkevésbé sem könyvízű, ám annál inkább életszerű. Innen származik a hangutánzók bevezetésének merész ötlete, hogy visszaadható legyen a modern élet minden hangja és zaja, még a legfurcsábbak is.
A hangutánzókkal - melyek arra szolgálnak, hogy nyers és brutális, a való életből vett elemekkel életszerűbbé tegyük a lírát - Arisztofanész és Pascoli még elég bátortalanul bántak. Mi, futuristák kezdeményeztük a hangutánzás merész és állandó használatát. Ez persze nem feltétlenül kell, hogy következetes legyen. Az én Adrianapolisz Ostrom-Zenekar és a Csata Súly+Szag című munkáimhoz például rengeteg hangutánzó kellett. Szintén abból a célból, hogy az életet minél lüktetőbben, minél szintetikusabban tudjuk megjeleníteni, eltörlünk mindenféle stilisztikai kötelmet, az öszes „cifra szerszámot”, mellyel a hagyományos költők körmondatokba foglalják képeiket. Ezzel szemben mi nagyon rövid vagy anonim matematikai és zenei jeleket használunk, és zárójelben megadjuk a szükséges utasításokat, mint pl. (gyorsan) (gyorsabban) (lassítva) (kétütemű), hogy ily módon szabályozzuk a stílus-sebességet. A zárójeles utasítások el is vághatják a szavakat, vagy a hangutánzók akkordjait.
* in: F. T. Marinetti, Distruzione della sintassi Immaginazione senza fili Parole in libertà, 1913, május 11.
magyarul: in: Szkárosi Endre (szerk.): Hangköltészet. Szöveggyűjtemény, Artpool, Budapest, 1994., 13. o. <>