[english]

Ulrike Lehmann
Tót Endre és a hiány esztétikája

(részlet)

Robert Rauschenberg már 1953-ban kiradírozta művészkollegája, Willem de Kooning egyik eredeti rajzát, majd az immár üressé vált rajzot aranykeretbe téve szignálta, és új címmel - "Radírozott de Kooning-rajz" - látta el. Az ilyesféle esztétikai tett, egy már létező kép kiradírozással történő megsemmisítése, a 60-as és 70-es évek amerikai, majd európai anyagtalanító tendenciájában találta meg felhangját, pl. Ad Reinhardt ultimatív képeiben, a fluxusban vagy Yves Klein műveiben. Tót Endre bizonyára nem ismerte Rauschenberg művét, mégis a művészi eljárás tekintetében ez utóbbi Tót művével rokonitható, még akkor is, ha Tót nem eredeti művet semmisített meg, hanem csak reprodukciókat festett át. Rauschenberg előbb említett műve, akárcsak Tót 70-es években készült alkotásai, a képek érzékelésének és valóságának kérdését feszegetik. ...

Ez a fellépés, amikor a művész már létező művekhez nyúl, amennyiben megsemmisíti őket: a "hiány esztétikája". Olyan műveket jelölünk így, melyek eredeti műveket abszentálnak az elrejtés rituáléja vagy bemutatásuk megtagadása által. Ugyanakkor a Hiányzó esztétikai minősége egy műalkotás újrafogalmazása által jön létre.

(forrás: Tót Endre: Semmi sem semmi, retrospektív 1965-1995., Műcsarnok, Budapest, 1995., 13-14.o.)

1998 | Artpool | Tót Endre / írások / életrajz | kereső