Élet és Irodalom, Budapest, 1970. szeptember 19.
/részlet/
A boglári kápolnatárlat
a balatoni kulturális élet érdekes epizódja. Egy elhagyatott kápolnát alakított át a tanács verses matinék, kamarakoncertek, műteremtárlatok és csoportos bemutatkozások számára. Az állandóan változó, s talán most éppen egy gyermekrajzkiállítással záruló programból csak egyetlen momentumot emelnék ki.
Pauer Gyula különös szoborkompoziciója érdemel figyelmet az egyik csoportos műteremkiállításon. Fémlapokból összeállított, fényesre polírozott kocka ez, melynek felületén a formák egészen más rendje sejthető. A kocka lapjain ugyanis egy meggyűrt, hullámos test, egy egyébként azonos méretű másik kocka megtört felülete látszik - akár valami fénykép. E valóban fotóeljárással készült képet a polírozott felületbe maratott apró raszterpontok rajzolják ki.
A szobor az absztrakt formák ridegségét a mozgó élet lágyabb képének illuziójával enyhíti. Ez a gondolat, s a frappánsan egyszerű megvalósítás bizonyára jelentős lépés Pauer pályáján, további kombinációi pedig a festői hatásokkal élő plasztika új útjait igérik.