Élet és Irodalom, 1990. február 23.
Frank János
KÖJÁL
Hallottam a rádió Vasárnapi Újságjában, hogy - vagy húsz éve - a Galántai György-féle balatonboglári kápolnatárlatokat, akciókat azzal a mondvacsinált indokkal tiltották be, hogy mindez ellen a Köjál emelt kifogást. Annak idején ott voltam egy vasárnap, most hirtelen újabb adalék jutott az eszembe. A hatóság tudniillik azt nehezményezte, hogy a kápolnában nincsen vécé. Több se kellett Galántaiéknak. Nesze nektek: frissen gyalult deszkákból építettek egy hagyományos, féltetejű reterátot, tüstént. Félrehúztam a riglit, kinyitottam az ajtaját, láttam a ragyogó tiszta, hagyományos ülőkét a szabályszerű kerek lyukkal. Csak éppen emésztőgödör nem volt alatta.
Pszeudó árnyékszék volt ez.
Koncept a konceptban.