Beszélő, 1995. március 9., 29-30. old.
Galántai György: Vajda Júlia emlékkiállítása elé
Vajda Júlia egy-egy képét minden évben egyszer, az „állami vásárlások” zártkörű bemutatóján láthattam. Ide a Művészeti Alap tagjai adhattak be egy-egy képet, melyet eladásra kínáltak fel.
Mivel akkoriban Vajda Lajos munkássága nagyon közel állt hozzám, Vajda Júlia képeinek változását kíváncsian figyeltem. Őt akkor személyesen még nem ismertem.
A legutóbbi évekre annyira kioltottam magamból múltam nyomasztó emlékeit, hogy ezekkel együtt egy sor kellemes élményem is feledésbe merült. Így nem emlékszem arra sem, mikor találkoztam Vajda Júliával először. Talán az egyik „állami vásárláson”?
Amikor a Balatonboglári Kápolnatárlatok negyedik évében, 1973-ban úgy döntöttem, hogy nagyobb figyelmet szentelek az „előzményeknek”, s ettől kezdve minden kiállítási szezont egy „klasszikusnak” számító, élő, de agyonhallgatott művész kiállításával kezdek, választásom Vajda Júliára esett.
Julika nem akart egyedül kiállítani, ezért javasolta, hogy Jakovits Józsefet és Kelemen Renée-t is állítsuk ki. A kiállítás egyhetes volt, 1973. június 10-16-ig tartott.
Azokban, az igen feszült időkben naplót vezettem, amibe mindig feljegyeztem a történteket és vendégeimet is arra kértem írjanak bele pár sort.
Álljon itt most pár részlet annak hétnek a bejegyzéseiből, és az olvasó elnézését kérem, ha ezek inkább a körülményekről, mintsem a kiállításról tudósítanak.
1973. június 9., szombat
„Idefáradtunk autón Barta Évike jóvoltából, 11-re érkeztünk.
Aztán uzsonnáztunk és beszélgettünk. Aztán én lesántultam. A fiúk dolgoztak és a hölgytagok, én néha dirigáltam. 7-re elkészültünk. - Vajda Júlia”
„Szalámit és sajtot ebédeltünk, az angol lord özvegyénél lakunk, este franciául felolvas neki a Julika. Most vacsorázni megyünk. 1/2 8. - Barta Éva”
„Én is ugyanazt mindenki jóvoltából. Jó, menjünk vacsorázni. - Kelemen Renée”
[...]
1973. június 10.
[a kiállítás első napja., a továbbiakban Galántai György feljegyzései; a kurzív szövegek utólagos magyarázatok]
„Vasárnap hajnali 1/2 5: a rendőr elvtársak látogatása a Kápolnában. 2 katona és 3 rendőr.
5 főt elvittek a [kápolnában éjszakázó] vendégeim közül. Igyekeztem minél udvariasabb lenni. Megbízható forrásból megtudtam, hogy többször fognak jönni ellenőrizni és csináljak mindent szabályszerűen, mert valamit ki akarnak találni ellenem [...]
Sokan voltak látogatók, főleg Vajda Júlia baráti [és családi] köre [Bálint Endre, Mándy Stefánia, Kozák Gyula, Jakovits Vera, Tábor Béla, Hegyi Lóránd és mások].
Délután: beszélgettünk Kassákról és a háború utáni társadalomról meg egyéb dolgokról.
1973. június 11., hétfő
Semmi különös nem történt, volt egy pár látogató. [...]
Szabó Pista mondta, hogy a bejelentkezésem [az általam bérelt kápolnába mint ideiglenes tartózkodási helyre] elintézhető oly módon, hogyha nem engedik, fellebezzek a járásnál. [...]
1973. június 12., kedd
Ismét be akartam jelentkezni. A válasz: nem megfelelőek a körülmények [...]
1973. június 13., szerda
Itt aludt rajtam kívül dr. Somogyi József.
Délelőtt az ajtókat festettem fehérre. Látogató egy házaspár. Bevétel=0
vacsorára és ebédre dr. Somogyi vendége voltam.
Csekk-akcióm csődöt mondott. [Egy páran azok közül akik pénzzel támogattak: Illyés Gyula, Major Máté, Bálint Endre, Hencze Tamás] Adósságaim nagy részét kifizettem.
[...]
1973. június 14, csütörtök
Ma kell, hogy jöjjenek az Állami Biztosítótól. Nem jöttek.
A járástól jött Németh Ernő [a kulturális ügyekben volt illetékes], mondta, hogy holnap tárgyalják az „ügyemet”. - mondtam, hogy nincs azon mit tárgyalni, teljesen egyszerű. Bejelentkezem, és úgy élek, mint a többi ember. (Lehet, hogy megint elkezdődött a piszkoskodás?). Kérte, hogy magyarázzam meg a műveket. Én elmondtam, hogy nekem mit jelent. Egyedül a propagandát kifogásolta, mondtam, hogy ez születési meghívó, vagy veheti házasságinak is [...]
1973. június 15., péntek
Lediáztam a kiállítást. Reggel a bejárati oldalt (szépen sütött a nap), d.u. a másik - a bejárattal szemköztit.
Mozgalmas nap: Gulyás elvtárs 12-2 között, + egy nagy darab ember, vele sokat beszéltem, egy közepes szemüveges (borzasztóan szűk látókörű) és egy harmadik jelentéktelen, no meg a sofőr (jelentősen néző) - rajta látszott leginkább a beszélgetés komolysága. [...] A beszélgetés bájos hangnemben folyt. Mindent megmagyaráztam. A kriptával problémáztak. Mondtam, hogy ez kötekedés. A nyomtatvánnyal problémáztak, megmagyaráztam, hogy ez személyes jellegű meghívó - nem nagyon akartak ráállni. A kiállítás: zsűrizendő. - Ez nem kiállítás: műhelymunka. Az alkotói szabadság értelmében az alkotó felkészül, alkot és környezetbe teszi. Most azt gyakorolom, hogy környezetbe teszem az alkotó művészekkel (kollegákkal közösen).
A persely: magánműtermemben azt helyezek el, amit jónak látok. A szemüveges nagyon kötekedett: Ne mondja nekem, hogy ez nem kiállítás [...]
Miért vagyok ellenség?
- Aki nem ismeri el a magyar törvényeket az ellenség.
- Miben nem ismerem el?
- Hogy nem zsűriztetek.
- Ami nem kiállítás, azt nem szükséges zsűrizni. Mint szabadfoglalkozású művész, a Műv. Alap tagja. Kötelességem az alkotás minél sokoldalúbb megvalósítása.
- Miből él? Hol dolgozik? [...]
Mindent kikérdeztek, mindenre választ kaptak.
Bejelentkezni nem enged a Tanács, ezért csak 29 napig tartózkodhatok itt egyfolytában. [...]
Hortobágyi E., Halász Péter és Bálint István volt itt, hallották ők is. [Halász Péter külön gartulált a produkciómhoz, azt mondta: »ez jobb volt mint az én színházam«.] Utána lementünk ebédelni. Visszafelé két civil rendőr (ittasan) igazoltattak négyünket, majd megjelent egy fehér sapkás rendőr és egy katona gumibotokkal felszerelve. Hortobágyinál nem volt személyi igazolvány, fel akarták írni, majd mondtam, hogy a Kápolnában van, erre eltekintettek tőle. Az idősebb civil félrehívott, mondta, hogy a kriptában csövesek aludtak és vigyázzak, mert betörnek stb.
Itt aludtak sokan.”
1973. június 16., szombat
Vajda Júlia kiállításának lebontása.
A kápolnatárlatokhoz kapcsolódó (e heti történéseket is érintő) mellékelt dokumentumok nemrég kerültek elő a Kaposvári Levéltárból. Akinek még egyéb emléke van, kérem juttassa el az Artpool archívumába, hogy kiegészüljön a történet.
Budapest, 1995. január 27.
Galántai György