Szöveggyűjteményünk a médiaelmélet egyik központi fogalmával, a hypermédiával foglalkozik. E hatalmas és az irodalomtól az interfész-kutatásig sok mindent felölelő terület három alapszövegének a közreadásával reméljük sikerül felkelteni az érdeklődést a téma nagyszámú egyéb részlete iránt.
A második világháború komoly csatatere volt - a hidegháború végéig az maradt - a tudományos kutatás. Vannevar Bush volt az, aki az amerikai tudósok „hadseregét” irányította, és tevékenysége révén a győzelem egyik fontos, bár jobbára ismeretlen szereplője volt. A háború mintegy kikényszerítette az együttműködést, az állandó kommunikációt, a hatékony kooperációt az addig többségükben elszigetelten dolgozó tudósokból. Bush a közös cél morális platformján megfogalmazza a békeidőben való hasonló együttműködésre az igényt. Azt mondhatnánk, hogy a fizikailag egymástól távol is dolgozó ám intenzíven kommunikáló katonai kutatók tekinthetők azoknak, akik legkorábban az információs társadalmat modellezték. Nem véletlen, hogy a hálózat médiumát is (katonai) kutatók hatékonyabb együttműködése céljából fejlesztették ki. Bush számára azonban a kompjúter még csupán egy hatalmas számológépet jelentett, a digitalizálás mai általános gyakorlata elképzelhetetlen volt, így ő a géppel való kapcsolattartást (az interfészt) csak nagyon nehézkesen tudta csak modellezni. A lényeget azonban - azaz korának a szintjén - meglátta: hogy a kompjúter lesz ez az eszköz, ami a hatékony együttműködést a gyakorlatban megvalósíthatja, mintegy a szimbiózis médiuma lesz.
Az 1946-ban befejezett egypéldányos és harminc tonnás eniac és a nagyjából hasonló teljesítményű személyi számítógép megjelenése között 30 év telik el, és Bush gondolatai után húsz évvel Ted Nelson mondja ki először a hypertext fogalmát. Számára az Egységes Adatstruktúra Kora már realitás, és azonnal el is indítja a Xanadu projektet. Terve oly merész, hogy állandóan a technikai megvalósíthatóság határán lebeg. (Nem létezett például még a személyi számítógép.) A Xanadu név Coleridge Kubla kán című költeményéből származik, az „irodalmi emlékezet mágikus helyét” jelöli, ahol minden megőrződik. Ez a névválasztás is jelzi a hypertext eredendő és mély irodalmi gyökereit. Talán a hypertext az az első komoly civilizációs vágyálom amit a rohamosan fejlődő kompjúter-technológia valósít meg. Paradox, hogy amíg Nelson korát megelőzve, a technikai feltételekre várva a Xanadu megvalósításán fáradozott, addig álmát a szövegen túli területek bevonása: a kép és a hang egyidejű megjelenítését lehetővé tevő technika és az interaktivitás teljesítette be. A World Wide Web megalkotói Nelson inspirációjából merítették az ötletet a globális adatbázis megalkotásához.
A gondolatmenet logikája megkívánná, hogy itt beiktassunk egy, a multimédiával vagy a Webbel kapcsolatos szöveget, de ez a terület oly kiterjedt, másrészt pedig ez a pont az, ahol az olvasó (reméljük könnyűszerrel) kiszállhat - egy pillanatra - a textualitás közegéből és közvetlen élményeket gyűjthet a weben.
Landow híres könyvének első fejezete mintegy összefoglalja, és a kortárs médiaelmélet, filozófia és irodalomkutatás kontextusába állítja a hypertext tematikáját, a posztmodern laboratóriumát látva meg benne. És amit sajnos kiadványunk lineáris technikája nem tud bemutatni, könyvének itt közölt első fejezetét a szerző hypertext formában a Weben publikálta.
Függelékként közöljük Ted Nelson Xanadujának leírását, valamint Douglas Engelbart életrajzát. Engelbart látnoki tehetségű és ma is aktiv kutató, aki olyan alapvető alkalmazásokat fejlesztett ki, mint a számítógép képernyőjén kinyitható ablak, a szövegszerkesztés, vagy a tömegesen elterjedt egér, mindezek ellenére a szakmáján kívül alig ismert. Mindkét találmánya olyan egyszerű és nélkülözhetetlen, hogy sokakban talán még föl sem merült, hogy ezek nem léteztek mindig.