Bump into each other
A tactile interface to counter the disembodiedness of network worlds: two wooden catwalks in Linz and Budapest, ready for the masses to stage. Every pressure exerted causes resistance that comes through on the other side. There is a knock from underneath, the slats rise, power transmission via network sensations on the move.
Bump into Each Other / Egymásba botlás
Egymásba botlás
A hálózat testetlenségére rácáfoló taktilis, azaz érzékelhető kapcsolatot teremtő interfész. Ha valaki a Linzben elhelyezett pallóra lép, azt a budapesti hasonló pallón érezheti az ott álló. Kopogást érzékel alulról, a lécek emelkednek -- a mozgás érzékelése, erőátadás a hálózaton keresztül.
„Ha Marozia tömör falai mentén sétálgatsz, megtörténhet, hogy hirtelen, amikor a legkevésbé számítasz rá, olyan hasadék nyílik meg szemed előtt, amelyen keresztül egy másik várost pillantasz meg, amely azonban szinte azonnal úrja el is tűnik. Talán minden csak azon múlik, hogy az embernek tudnia kell, mely szavakat mondjon és mely mozgásokat milyen sorrendben és ritmusban végezzen - vagy talán elég valakinek a pillantása, viszonzási gesztusa, bólintása, sőt az is, hogy valaki csak azért tegyen valamit, mert nemcsak neki, hanem másnak is öröme telik benne; egy ilyen pillanatban megváltozik valamennyi térség, magaslat, távolság, a város átalakul, szinte kristályszerűen átlátszó lesz - mint egy szitakötő szárnya.”
(Italo Calvino: A láhatatlan városok)
A bump nyílást szakít a városi interface-ben, olyan helyet, amelyen nincs biztos talaj az ember lába alatt. Léces padlórács láható az aszfalton - talán egy építkezés munkagödréhez tartozik? Hirtelen kopogás hallatszik alulról. A lécek megemelkednek. Lent egy másik - adatátviteli vezetékre kapcsolt - város található, az első tükörképe. Mi történik ott? Tömegek lábdobogása hallatszik - talán csúcsforgalom idején járó, ill. rohanó embereké? Éjjel viszont csak két, három pár láb lépészörejét hallja az ember.
A dobogás ritmikus. Mi ez? Üzenet? Vagy csak játék?
A közelség illúziója kerít hatalmába bennünket: közvetlenül a megemelkedő deszka alatt, úgy hisszük, olyan erő működik, amely a miénkhez hasonlít. Ez ott azonban nem más, mint a készülék, az emelő dugattyú, a relé és az érzékelő. Az érzékelés olyan tapasztalat, amely átal többek között képesek vagyunk a távolság és a közelség megkülönböztetésére. A bump azonban a közelségnek csak a látszatát kelti, a távolság valójában nem szűnt meg. A vékony fenyődeszka több száz kilométer vastagságú fal. Ennek dacára áteresztőbb mint a screen, a világra nézö ablak, és vékonyabb mint a dimenzió nélküli vetítőfelület, amelyen egy város képe jelenik meg. A bump olyan kommunikációs gép, amely benyomásokat tapinthatóvá, nyomokat érzékelhetővé tesz.
A két városban egy-egy 15 m hosszú és 1,5 m széles, 75 lépési elemmel felszerelt palló kerül felállításra. Ha valaki rálép a pallóra, saját súlyánál fogva impulzust vált ki, amely az adatátviteli vezetéken keresztül a másik városba jut. Ott erre fel légnyomással müködő emelő dugattyú indul be, amely a mindenkor megfelelő deszkát kb. 1 cm-rel megemeli. Ha az egyik járókelő most - miután felfigyelt a dugattyúk kopogására s megfigyelte, hogy hogyan mozognak a deszkák - rálép a pallóra, akkor pontosan érzékeli egy másik városban mozgó ember lépéseit.
Roland Graf, Szemerey Samu, Christian Smretschnig, Somlai-Fischer Szabolcs, Michael Bieglmayer, Török Tamás, Ingrid Hora, Nagy Péter-Sándor, Klemens Fischer, Joannis Männl, Werner Schmid, Christian, Troger, Elmar Trojer, Tóth Bella, Daniel Smid, Ildikó Tresnic, Christoph Gaber, Stefan Schwager, Leo Fux, Jean Jaques Buntspecht, Eco, Sus Gattin, Texel Hochreiter Tiefengrün, Aldi Anderen.
(web)
