"A kezemmel csak azt érinthetem meg, ami közel van, a szemem már messzebbre lát, de legmesszebbre a megismerés hatol." (Eckhart mester)
A MEGISMERÉS MINT A TRANSZFORMÁLÁS MÓDSZERE
Vizet akartam rajzolni, tehát rajzoltam egy edényt.
"A létezők azonosak a róluk való tudással, s nem más a létezők oka sem, mint ez a tudás. " (Averroes)
Ha az ismeretlent
meg akarom szerezni,magamévá tenni, meg kell azt ismernem,
így tudom csak megnevezni, és birtokba venni. A megismerést
egyfajta transzen-dencia-szomjúság hatja át. A világ
megismerésének igénye a lényegi keresése
is egyben, amely a kvintesszencia, azaz isten megtalálásának
a vágya.
A jelenségek transzformálása jelekké a megismerés,
ezáltal a befogadás módszerévé válik.
Valamit megfogalmazni annyit jelent, mint rögzíteni a megismertben.
Nem gondolkodhatnánk tehát anélkül, hogy a cselekvő
értelem ne lenne forma bennünk.
* Heidegger szerint az eszköz köztes helyet foglal el a puszta dolog és a mű között. "Teremtett" dolog.
A NYELV MINT FOGALMAINK EDÉNYE
Nyelvi rendszerünk
is képzeteink, jeleink "tárolására" létrehozott
módszer, amely a kommunikáció alapfeltétele.
A nyelv funkciója képzeteink és fogalmaink gyűjtése
és tárolása, tehát tulajdonképpen fogalmaink
edénye. Ily módon az edény a nyelviség módszerét
szimbolizálja.
A tárgy eszköz egy dolog "megfogására", a nyelv
a "megfogalmazás" eszköze. Tehát nem önmagában
lévő dolog, feltételez egy másik dolgot *.
A PROJEKCIÓ ÉS A KÉPíRÁS RENESZÁNSZA
A görög
"graphein" szó "vésést" jelent. Jelvéset formájában
a tudomány és a művészet összeolvadását
testesítette meg.
A megismerés által szélesíteni kívánjuk
látókörünket, amelynek paradoxona, hogy az ehhez
szükséges módszer felállításával
szükségszerűen redukáljuk azt. A projekció
redukáló és indukciós folyamatokat is működtet
egyben. A jel mozgásának iránya magában foglalja
a kiindulópontot mint célt.
Nyelveink kódok, amelyek szimbólumokból és
szabályszerűségekből jönnek létre.
Írás közben a gondolkodás átkódolása
megy végbe - képzetből fogalommá, érthető
és világos jelrendszerré. A projekció a dekonstrukció
módszerével újrakonstruálja az egészet.
Gondolkodásunk egyre kevésbé a valóságból,
inkább nyelvünkből kiindulva strukturált. A gondolkodás,
érzéseink, cselekedeteink egy-két dimenzióba
való leképezése a digitalizálódáshoz
vezető út, amely egyszerre bizonytalanít el, és
izolál bennünket, ugyanakkor bizonyosságát önmagában
találja meg.
A digitalizált képek, a komputer és a médiaművészetek
megjelenésével újra a reneszánsz elv került
előtérbe, amely a tudományt a művészetek
szerves részének tekinti. A tudomány eszközei
művészeti formákká válnak - a két
kategória közötti határ elmosódni látszik
az esztétika szintjén.
MŰLEÍRÁS: INSTALLÁCIÓ
Az installáció 3 tárgyból áll, amelyek a teremben egyvonalban, egymásnak megfeleltetve foglalnak helyet.
1. TÜKÖR
9 db. 60x60 cm-es bekeretezett tükör, amelyből egy 180x180 cm magas tükörfelület áll össze.
2. A TÁRGY
Egy 130 cm magas átlátszó műanyag edény - amely méretében megfelel a keretnek - benne víz, amelyben a "rajz" található vasból kivágva.
3. KÉP-ÍRÁS
9 részből álló grafika, amely karcolással (hidegtű) készült, és egy 130 cm magas edényt ábrázol. Az 1. tárgyat ábrázolja. A rajz apró elemekből összeállított matrix, amely 9 db. 60x60-as bekeretezett részből áll össze egy 180x180-as ábrává, szinkronban a tükörrel.
(I.)
Vetítősík, - Projektor, dekóder - "dekódoló" szerveink (érzékszervek, agy), az érintkezés, befogadás, visszaverés és az olvasás funkcióját tölti be.
Vetítősík, képsík, és vetület is egyben.
Átmenet a valóság és a képzet között.
Nincs benne igazi leképezés, tehát nem nyelvi mozzanat.
Nem a megismerés eredményét adja, inkább transzformál, tehát elősegíti azt.
Transzcendens funkciót tölt be, ugyanakkor az irányítás és a kontrollét is.
A tükör mint kép jelenik meg.
(II.)
Edény, tárgy-eszköz.
"Teremtett" tárgy, denotátum.
A valós, objektív világ darabjának is tekinthető.
A megismerés első szintje - alkalmazkodás, megfigyelés, megformálás-létrehozás.
Egzisztenciális funkció.
Tárgy, fogalom, és képzet is egyben. A leképezés által nyelvi probléma, a kommunikáció eszköze.
A kivágott "jel" bizonyos idő után feloldódik a "reálisban", vagyis önmaga jelentésében.
(A víz "megeszi" a vasat.)
(III.)
Graphein (jelvéset), vetület.
Átalakítás, konstrukció és modell.
A megismert valóság leképezése a projekció által.
Képzet, nyelvi probléma, kódrendszer.
Az asszimiláció (hasonlóvá tevés) révén, a kodifikálás modellje.
A kommunikáció funkcióját tölti be.
A kép mint
tükör jelenik meg.
Az egzisztencia tételezi a megismerést. A megismerés
igényli a kontrollt. Három elem amely kölcsönhatásában
válik tényleges aktussá. Külön külön
nem elgondolhatók. Az installáció ezeket a kölcsönhatásokat,
azoknak bonyolult összefonódásait és rétegződéseit
vizsgálja.
Az installáció a terem egészét betölti,
így a néző ha egy tárgyat közelről
akar megvizsgálni automatikusan izolálja azt, megbontja
a kölcsönhatás valamelyik részét. Így
kérdésessé válik a projekció iránya,
vagyis a kiindulópont.
Babinszky Csilla
Irodalom:
Aquinói Szent Tamás: Az értelem egysége. Matúra
Bölcselet sorozat, 1993
Martin Heidegger: A műalkotás eredete. Európa, 1988
Vilém Flusser:
Az írás. Balassi, 1997