Borza Endre
A szerencsések hídja
Üdvözlöm
a révészeket!
A következőt gondoltam ki: a véletlenszerű áthaladásokról szól ez a rajz. Én nem tudtam elvonatkoztatni a Dunától, meg nem is akartam elvonatkoztatni tőle. A két part között fölállítunk tíz darab libikókát.
Készítünk egy metszetet a Duna medréről, beleszúrunk, nem egyvonalba, véletlenszerűen csak egy bizonyos ötven méteres sávon belül tíz darab libikókának a cövekét. Ezek a libikókák szabadon billegnek föl-le, föl-le, ahogy a szél meg egyéb dolgok viszik őket, valamint ezek a libikókák a tengelyük körül is tudnak forogni, ahogy ezek bele vannak szúrva a Dunába, a meder aljába. Halló. Akkor ezek a libikókák, ahogy forognak meg lengenek ide-oda, adnak egy ilyen tökvéletlenszerű eseménysort, hogyha valaki beleszáll az egyiknek az egyik felébe, akkor hogyha szerencséje van, sikerülne átjutni a Dunán. Hogyha pont úgy jönnek össze ezek a libikóka-hintázások meg forgások, hogy át tud szállni az egyikből a másikba. Ez egy hatalmas libikóka, autók férnek rá, és így megpróbálhatnak átjutni az egyik országból a másik országba, csak ehhez kurva nagy szerencse kell.
Ez egy híd
tulajdonképpen, csak úgy elképzeltem, hogy az ilyen
jó kalandos lenne így átjutni egyik országból
a másikba. Ugye beszélgettünk arról, hogy minden
tizenöt - húszmilliomodik embernek lenne szerencséje
ezzel?