Pottyondi Péter
A létra
Északról
dél felé egy S-alakot kéne ecsettel rajzolni, amely
kelet felé tér ki. Egy S-alakot a tetejétől
az aljáig, északtól délig, végig. Ez
körülbelül öt centiméter szélességben
kéne, hogy haladjon egymással párhuzamos ecsetvonásokkal.
Aztán délnyugatról északkelet felé
húzz egy ferde egyenest, ami ennek a széles sávnak
a közepén átmegy szaggatott vonalba. Most a közepén
megintcsak, ahol az egyenes átment szaggatottba, onnantól
lefelé délnyugati irányban egy körszeletet kéne
rajzolni, ami tiszta fekete. Tehát lefelé, mintha egy P
betűnek az íve lenne, ez körülbelül olyan
öt centiméter az egyenesre eső részen.
A jobb szélétől körülbelül nyolc centiméterre húzz kettő, a teljes képmezőt átmetsző egyenest, mintha távolba vesző sínpár lenne, mondjuk. Tehát nyugaton van két centi a két vonal vége között, keleten meg egy pontba fut össze. Ez középen van. Fontos, hogy a két vonal átmetssze a P-betűnek a befeketített részét. Most ezt utána egymástól olyan nyolc milliméterenként - be kéne csíkozni. Tehát ez tényleg ilyen sínszerű vagy létraszerű. Most utána, ez a legnehezebb, van ez a szaggatott vonal, ami északkeleten végződik... Na most a csúcsból lefelé, ahol találkoznak ezek, onnantól tehát mondjuk a szaggatott vonalra merőleges irányban lefelé kellene egymástól megint csak olyan nyolc milliméternyi távolságra pöttyvonalakat húzni, párhuzamosan, tehát mintha egy ilyen zászló lenne ezen a szaggatott vonalon és mondjuk ebből legyen hat darab. Az utolsó az pont találja el annak a sínnek a csúcspontját. Ha gondolatban fölállítjátok ezek szerint, akkor énnekem a létra az mindig a hídnak a szinonimája, mégpedig olyan módon, hogy a létra az mindenféle kultúrában a földi és az égi kapcsolatot jelenti. Tehát úgy értelmeztem, mint egy sámánlétrát. A lényege az, hogy a létra mindenképpen egy kapcsolatot jelent és ez a pöttyözött vonalhalom jelenti a szellemiek visszasugárzását a túloldalra.
Sziasztok.