PLÁNUM ‘84

az experimentális művészetek fesztiválja

A terv, amely kivihetetlennek látszik.
A plánum, amely végül is megvalósul.
Olyan műsorok fesztiválja, amelyek nem előképekben vagy más művekben akarnak igazolást nyerni, hanem maguk állnak jót magukért.
És vállalják a kockázatot, hogy talán sohasem érik el az amúgy is bizonytalan partokat.
Oktondi alakok fesztiválja, akik saját kárukon tanulnak, vagy azon sem.
Minden szálat fölgöngyölíteni, minden csapást újra meg újra végigjárni.
Semmit nem bízni másra.
„Készítsd el a plánt, mi körülvesszük a bankot.”
A Plán immár elkészült!
Kérjük, vegyék körül a bankot.
Ne habozzanak! Szemző Tibor sk.


Á T R I U M

kollektív zenei est – 1984. november 14. este 11 óra. PLÁNUM ‘84 Művészeti Fesztivál – Almássy tér

A zenészek – előzetes megbeszélés szerint – a ház különböző pontjain helyezkednek el TV-monitorok köré csoportosulva. Egy-egy monitorra 4-5 zenész jut. A monitoron a karmester látható és hallható, aki dirigálja és instruálja a zenészeket. A karmester egy távoli (X) pontról, egy izolált helyiségből irányítja az eseményeket.

Az előadás: Valamennyi zenész – az előadás előtt – megkapja a maga kottáját. Minden egyes kottának külön száma van, ez az előadó személyes száma, a karmester ezen a számon személy szerint instruál minden egyes előadót.

A kotta 9 különböző betűvel jelölt részt tartalmaz [A ]-tól [I ]-ig. Valamennyi rész hét darab 2/4-es ütemet foglal magába. Az egyes részeket mindaddig ismételni kell, ameddig a karmester balkezének felemelésével az utolsó eljátszást nem jelzi. Az egyes részek elején a karmester bemondja a rész betűjelét.

A darab a karmester beintésével (aviso) kezdődik és a karmester leintésével ér véget. A tempót mindvégig a karmester határozza meg. A karmester az egyes zenészeknek, számukon szólítva őket, az alábbi instrukciókat adhatja, függetlenül attól, hogy kottájukban éppen mi szerepel:

a) SZÜNET
b) IMPROVIZÁCIÓ
c) JÁTSZD AZ ÍROTT ANYAGOT

A kottából történő játék minden tekintetben korrekt kell hogy legyen (dinamika, tempó, frazeálás stb.), míg az improvizációban nincs semmiféle kötöttség, de megkötéseket (tempó, tonalitás stb.) az előadó felállíthat. (Kottában nehezen tájékozódó kollégák az írott anyag helyett szünetet tarthatnak, vagy előadás előtt memorizálhatják azt.)

Az előadóknak mindvégig követniük kell, hogy az ismétlések kezdete hol van, mert a leírt anyag játszásakor mindig szinkronban kell lenniük egymással.

A darab a karmester irányítása alatt fokozatosan jut el az utolsó rész leírt anyagának mindenki számára kötelező tutti megszólaltatásáig.

Szemző Tibor
sk.
1984/11/01