(jegyzetek)
A fordítás alapjául szolgáló szöveg forrása:
Gorsen, Peter, Die Rückkehr des Existentialismus in der Performance Art, Heute Kunst, 1979. január-február, 13-14.
Életrajz:
Gorsen, Peter (1933) - filozófiát, pszichológiát, szociológiát, művészet- és irodalomörténetet tanult, 1965-ben Th. W. Adornonál és J. Habermasnál doktorált. Művészetteoretikusként és publicistaként egyik alapítója volt az Ästhetik und Kommunikation című folyóiratnak. 1973 és 1976 között a gießeni egyetem művészet és vizuális kommunkáció tanszékének docense volt, 1977-től a bécsi Iparművészeti Főiskola (1999-től Egyetem) művészettörténeti tanszékének tanára és vezetője. 1996 és 1998 között ugyanitt a Muzeológiai Intézetet is vezette. A hatvanas években a frankfurti iskola kultúrkritikai felfogását követve, a fogyasztói társadalomban a művészet szerepének, hatásmechanizmusainak szociálpszichológiai vizsgálatával kezdett foglalkozni. A tömegember fogyasztói hedonizmusát és az egyén érzéki felszabadítását egyaránt szolgáló jelenségek, mint például az obszcenitás, a pornográfia, és a modern művészet kapcsolatát érintő kérdéseket tárgyalta tanulmányaiban. Ehhez kapcsolóan a korábban az esztétikai szférán kívülinek tekintett tevékenységek és kifejezési formák tág területére terjedt ki érdeklődése, elsősorban a primitív, a naiv és a fantasztikus művészetre, az art brut-re, az elmebetegek alkotásaira, valamint ezek művészettudományi és kritikai megítélésére, és olyan művészekre, mint Ernst Fuchs, Hans Bellmer, Francis Bacon, Jean Dubuffet, Arnulf Rainer, Alfred Wöli, Friedrich Schröder-Sonnenstern. Fontosabb könyvei: Sexualität im Spiegel der modernen Kunst, Hamburg, 1963; Zur Phänomenologie des Bewußtseinsstroms. Bergson, Dilthey, Husserl, Simmel und die lebensphilosophischen Antinomien, Bonn, 1966; Das Bild Pygmalions, Kunstsoziologische Essays, Rowohlt, Hamburg, 1969; Das Prinzip Obszön. Kunst, Pornographie und Gesellschaft, Rowohlt, Hamburg, 1969; Sexualästhetik, Rowohlt, Hamburg, 1972/1987; Pierre Molinier. Über den surrealistischen Hermaphroditen, München, 1972; Salvador Dali. Der kritische Paranoiker, München, 1974; E. Knödler-Buntéval: Proletkult. Zur Praxis und Theorie einer proletarischen Kulturrevolution in Sowjetrußland (1917-1925), 1-2., Stuttgart, 1974; G. Nabakowskival és H. Sanderral: Frauen in der Kunst, 1-2, Frankfurt/M., 1980; Kunst und Krankheit. Metamorphosen der ästhetischen Einbildungskraft, Frankfurt/M., 1980; Transformierte Alltäglichkeit oder Transzendenz der Kunst. Reexionen zur Entästhetisierung, Frankfurt/M., 1981; O. Benkerttel: Von Chaos und Ordnung der Seele. Ein interdisziplinärer Dialog über Psychiatrie und moderne Kunst, Berlin-Heidelberg-New York, 1990; I. Bruggerrel és K. Schröderrel: Kunst und Wahn, Köln, 1997.
A tanulmányban előforduló nevek abc-sorrendben:
Abramovic', Marina (1946), szerb származású művésznő és Ulay (Uwe F. Laysiepen, 1943), holland művész 1976-tól 1988-ig dolgozott együtt. Hosszú ideig tartó, minimális feltételek között megvalósított, a testet fizikailag igénybe vevő feladatokat vagy monoton mozgásokat hajtottak végre. Közös együttműködésük kezdetén Marina azt nyilatkozta egy interjúban: "Egy harmadik »Ént« akarunk találni, amely független a mi kettőnk »Énjétől« egy »Ént«, amelyet »Dasselbst«-nek (ugyanannak) hívunk. Ez számunkra egy már-már hermafrodita szituáció." A nyolcvanas években hosszú időt töltöttek különböző sivatagokban spirituális feltöltődés, új energiák nyerése végett, s ebben az időszakban performance-aik - amelyeket Modus Vivendi címmel foglaltak össze - meditatívvá váltak, és szimbolikus elemekkel bővültek. Utolsó nagy akciójuk A szerelmesek - a Nagy Fal Séta volt 1988-ban, amikor a kínai nagy falat a két szélső pontjáról elindulva járták végig, és középen találkoztak. Magyarul Tárgy helyett transzmisszió. Jesa Denegri beszélget M. A.-tyal és U.-jal, ÚjSymposion, 1985/8, 1, 10-11.
Anderson, Laurie (1947) - amerikai (USA) költő, zenész, képző- és performance-művész. 1969-ben művészettörténet-, 1972-ben szobrászdiplomát szerzett, művészeti írásai jelentek meg az Art News-ban, az Art in Americában és az Artforumban. 1972 óta készít performance-okat, 1974 óta filmeket, installációkat, számos könyve, az 1980-as években több lemeze jelent meg. Korai performance-i közül a "preparált" hegedűvel előadott darabjai a legismertebbek (hegedű magnószalag-húrral, majd később neoncső-húrral), a nyolcvanas években pedig vizuális elemeket, költészetet, zenét, beszédet, elektronikát ötvöző multimédia-performance-aival vált híressé. Magyarországon több koncertet is adott a kilencvenes években. Magyarul Nagy Piroska-Bojár Iván András, Interjú L. A.-nal, Magyar Narancs, 1990. december 20., 1; Csejdy András-Horányi Attila, Egy amerikai New Yorkban. Beszélgetés L. A.-nal, Nappali Ház, 1991/1-2, 142-153; Történetek az idegbibliából (részletek), Nappali Ház, 1995/3, 34-43; Marton László Távolodó-Szőnyei Tamás, Világvége, az nincs. Interjú L. A.-nal, Magyar Narancs, 1995. július 6., 6-7; Szőnyei Tamás, Hallgatni a Nemzet Macskáját. L. A. az Internetről. Interjú, Magyar Narancs, 1995. július 13., 30.
Arvatov, Borisz Ignatyevics (1896-1940) - orosz irodalomesztéta, művészettörténész, a húszas évek irodalmi csoportosulásainak vezető teoretikusa, a "termelési" művészet propagálója volt.
Barth, James - amerikai (USA) performance-művész. A hetvenes évek közepén többször fellépett a Jean Dupuy szervezte performance-rendezvényeken New Yorkban.
Bécsi akcionizmus - Osztrák művészeti irányzat a hatvanas években, amelynek legfontosabb képviselői Georg Brus, Otto Muehl, Hermann Nitsch és Rudolf Schwarzkogler. A bécsi modernizmus hagyománya, a pszichoanalízis, az akciófestészet, a fennálló politikai, erkölcsi és esztétikai normák elleni tiltakozás alkották akcióik előzményét és motivációját, miközben az egyes résztvevők művészete sajátos egyéni vonásokat mutatott. Az akciók mellett manifesztumok, rendezvények, intézmények kísérték tevékenységüket, így 1966-ban Brus, Muehl, Nitsch, Weibel és Kren megalapították az Institute für Direkte Kunstot (Direkt Művészeti Intézet), 1967-ben megrendezték a Direkt Art Festivalt (Direkt Művészeti Fesztivál), 1968-ban pedig a bécsi egyetemen Kunst und Revolution (Művészet és forradalom) címmel tartottak bemutatót, amelynek következtében több részvevőt letartóztattak és elítéltek.
Brisley, Stuart (1933) - angol művész. A müncheni akadémián festészetet tanult, 1960-1964 között az USA-ban élt. 1966-tól 1980-ig foglalkozott kifejezetten performance-szal, később csak alkalmanként. Tevékenységét Caroline Tisdall ahetvenes évek közepén a bécsi akcionisták, főleg Günter Brus legközelebbi angol párhuzamának tekintette. Performance-i mögött az elidegenedés, a pszeudo-társadalom kritikája áll, amely nem teszi lehetővé az ember autentikus lehetőségeinek megvalósítását "Elbódított és megőrjített teremtmények vagyunk, igazi valónkhoz, egymáshoz, valamint a spirituális és anyagi világhoz képest idegenek sőt őrültek, egy ideális nézőpontból csak futó pillantásokra vagyunk képesek, de nem az elsajátításra."
Brus, Günter (1938) - 1957-ben néhány hét után elhagyta a bécsi Iparművészeti Főiskolát, és az informel festészet helyi képviselői (például Arnulf Rainer) nyomdokába szegődve önálló tevékenységbe kezdett. Kapcsolatba került Alfons Schillinggel, nagy hatással volt rájuk az amerikai akciófestészet. 1960-ban megismerkedett Muehllel, majd Adolf Frohnerral és Hermann Nitsch-csel. 1964-ben készítette első akcióit, amelyekre kezdetben testének destruktív hatású befestése, majd 1967-től a "test-analízisek" (Körperanalysen) voltak a jellemzők. 1968-as letartóztatása után 1969-ben Berlinben Gerhard Rühmmel és Oswald Wienerrel megalapította az "Osztrák Menekültkormányt"-t. Az 1970-es Zerreißprobe (Szakításpróba) korábbi akcióinak összegezése volt, ezután a rajz, a festészet és a költészet felé fordult.Burden, Chris (1946) - amerikai (USA) művész. Szobrászati tanulmányok után 1971-ben kezdett a nézők részvételére építő munkákat készíteni. A hetvenes években kockázatos, önmagát veszélynek kitevő, azonban mindig pontosan kiszámított, kontroll alatt tartott akcióival az "öndestruktív" performance-művészet egyik legfontosabb képviselőjévé vált. Közönség előtt és nélkül egyaránt készített akciókat, amelyek egy része önmaga megsebzésével, fájdalommal járt. "Nem öngyilkosságot akarok elkövetni, hanem úgy gondolom, hogy művészetem vizsgálódás, amely minden művészet jellemző vonása" - nyilatkozta. Az önveszélyes szituációk megélése mellett hosszan, sokszor több napig tartó vagy a kimerültség szélső határáig folytatott akciókat csinált. Magyarul Corinna Ferrari beszélgetése a művésszel, Akciók, in Kortárs szöveggyűjtemény, 1995, 96-102.
Cage, John (1912-1992) - amerikai (USA) avantgarde zeneszerző. A harmincas évek első felében többek között Arnold Schönbergnél tanult. 1936-1938 között Seattle-ben tanított, s ekkor kezdett együtt dolgozni a táncos és koreográfus Merce Cunninghammel. 1939-től kísérletezett "preparált zongorával", magnóval és rádióval a hagyományos európai zene keretein való túllépés érdekében. A negyvenes években a zen-buddhizmus és más keleti filozófiák hatására alakította ki felfogását, miszerint minden hang potenciálisan zenei, s a zene a természeti folyamat része. Ennek a jegyében értelmeződnek alkotói módszerei: indeterminizmus a hangszerek, az előadók száma, a hangok hosszúsága tekintetében, a véletlen elven alapuló szerkesztés, a zeneszerző személyiségének kiiktatása. 1956-1958 között a New York-i New School of Social Researchön kísérleti zeneszerzést tanított, számos tanítványa később a Fluxus tagja lett. Magyarul Meg kell teremteni a szóbeli kommunikáció új formáját (Interjú), Két jegyzet a táncról, in A neoavantgarde, 1981, 408-414; Nam June Paik: Napló, in Videóművészet, szerkesztette Bán András és Beke László, Népművelési Intézet, Bp., é. n., 109; A csend, válogatta Wilhelm András, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1994; A zene jövője - credo; A csend lényegéről; Silent environment, in Kortárs szöveggyűjtemény, 1995, 190-194.
Duchamp, Marcel (1887-1968) - francia születésű művész, 1915 óta az USA-ban él. A kubistákkal, a dadaistákkal és a szürrealistákkal is kapcsolatban állt, de művészete az egyes irányzatoktól és csoportosulásoktól független volt. Az általa kitalált ready-made műfaja; asaját személye (Rrose Sélavy) és művei (Nagy üveg) köré épített mítosz; műveinek spekulatív/gondolati jelentése és az idea, az elképzelés előtérbe helyezése aművészetben, valamint az úgynevezett művészeti élettől való távolságtartás Duchamp életművének azon aspektusai, amelyek mind a mai napig foglalkoztatják a művészeket. A szövegben az R. Mutt feliratú, Forrás címmen ismert piszoárra történik utalás, amelyet Duchamp 1917-ben a New York-i Society of Independent Artists (Független Művészek Társasága) zsűrimentes kiállítására küldött be, amelynek egyik alapító és igazgatósági tagja volt. A vezetőség azonban a művet kizsűrizte, így Duchamp lemondott vezetőségi posztjáról. Magyarul Apropo "Ready made", Rrose Sélavy, Férfiak tükör előtt, "Tartomány, melyen nem uralkodik az idő és a tér." J.J. Sweeney beszélget Marcel Duchamp-nal, Új Symposion, 1984/10, 27-31; A teremtő aktus, Létünk (Újvidék), 1985/2, 333-334; in Médiatörténeti szöveggyűjtemény, I, összeállította Peternák Miklós, Magyar Képzőművészeti Főiskola-Barabás Ilona Kft., Bp., 1994, 7, és in Kortárs szöveggyűjtemény, 1995, 24-25; Az eltűnt idő mérnöke. Beszélgetések Pierre Cabanne-nal, Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1991; Apropó ready-made, Időtől és tértől független területek (Interjú J. J. Sweeney-vel), in Kortárs szöveggyűjtemény, 1995, 16-23; három írás, in Dadaizmus antológia, szerkesztette, jegyzeteket és utószót írta Beke László, Balassi Kiadó, Bp., 1998, 174-175, 177-181.
Eisenstein (Eizenstein), Szergej (1898-1948) - orosz fimrendező és filmteoretikus. Mérnöki tanulmányok után 1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe és agitációs vonatokon, frontszínházakban díszlet- és jelmeztervezőként tevékenykedett. 1920-ban a moszkvai Proletkult Színházban dolgozott, majd rendezést tanult és Mejerhold mellett volt segédrendező. 1923-ban jelent meg első írása Az attrakciók montázsa, amelyben egy erőteljes hatású, dinamikus színház elképzelését fogalmazta meg Majakovszkij lapjában, a LEF-ben. 1924-től kezdett filmezni, első filmje a Sztrájk volt, amelyet 1925-ben a Patyomkin páncélos követett. Elméleti írásaiban, amelyek végigkísérték filmes működését, a színházzal kapcsolatban már érintett montázstechnika különböző módjait, lehetőségeit fogalmazta meg. Magyarul önálló kötetben Premier plánban. Önéletrajzi feljegyzések, Európa, Bp., 1979; Válogatott tanulmányok, válogatta, szerkesztette Bárdos Judit, Áron Kiadó, Bp., 1998 (áttekinést ad a korábbi magyar kiadásokról is).
Export, Valie (1940) - osztrák művésznő, filmrendező. Linzben és Bécsben folytatott textilipari tanulmányai alatt került kapcsolatba bécsi művészkörökkel. 1966-ben készítette első rövidfilmjét, majd 1967-től Peter Weibellel dolgozott együtt. 1968-ben tagja lett a bécsi Direkt Művészeti Intézetnek, alapító tagja volt az Osztrák Filmkészítők Együttműködésének. A bécsi akcionizmus szellemében készült akciói és filmjei a testnyelvi művészet, illetve az expanded cinema körébe tartoznak. Az 1960-as évek végétől foglalkozik a nő szerepével és képével a társadalomban és a médiában. 1970-ben Peter Weibellel közösen jelentették meg a Wien. Bildkompendium Wiener Aktionismus und Film című kötetet (Kohlkunstverlag, Frankfurt). A hetvenes évek elejétől konceptuális fotókat, videókat és egyre több filmet készít, a nyolcvanas évektől kezdve pedig előadói és tanári tevékenységet folytat Európában és Amerikában egyaránt. Magyarországon a nyolcvanas években kétszer is játszották filmjeit, 1990-ben háromnapos filmszemináriumot tartott a Műcsarnokban, amelynek házigazdája Maurer Dóra volt. Az akcionizmus története című filmje megtalálható az Artpool Művészetlutató Központ archívumában.
Gerz, Jochen (1940) - német művész, költő. Sinológiát, amerikai és német irodalmat tanult Kölnben, angol nyelvészetet Londonban, régészetet Bázelben. 1966 óta Párizsban él. Pályafutását költőként kezdte, műveivel a vizuális költészethez kapcsolódott, és a nyelv szerepe, majd ezen keresztül fokozatosan a kortárs kultúra jelenségei kezdték foglalkoztatni. 1968 májusában együttműködött areformokat követelő művészhallgatókkal, az akkori utcai akcióktól számítja performance-tevékenységét. Performance-aiban önmaga képességeinek, kitartásának megtapasztalása és kipróbálása összekapcsolódik kultúrkritikai alapállásával, valamint a művészet funkciójának kritikai vizsgálatával. 1972-ben megalapította a La société civile d'études pratiques de la vie quotidienne-t (Polgári társaság a mindennapi élet gyakorlati tanulmányozására). Magyarul A művészet környezete, Balkon, 1997/10-11, 9-10.
Heyward, Julia (1949) - amerikai (USA) performance-művésznő. Képzőművészeti tanulmányok után a hetvenes évek első felében performance rendezvényeken, fesztiválokon lépett fel, amelyek közül többet Jean Dupuy szervezett New Yorkban. Laurie Andersonnal együtt egy új generáció képviselője, amely akonceptuális performance-ok spekulatív jellegétől, illetve a body art munkák direktségétől egy könnyen érthető, szívhez szóló előadásmód irányába mozdult el, és az éneket, a beszédet, a filmet, a diavetítést ötvöző, a kortárs populáris kultúrára és a magasművészetre is érzékeny, életrajzi, narratív elemekkel átszőtt előadásokkal jelentkezett. Heyward ez időben készült performance-aiban atematika és az attitűd szempontjából is prédikátor édesapja volt a meghatározó. "A kortárs kultúrában utazó lélek, a lelki folyamatok és termékek tanulmányozásának köteleztem el magam" - mondta.
Husserl, Edmund (1859-1938) - német filozófus, a huszadik századi fenomenológiai irányzatok megalapítója. Matematikusnak készült, logikai kutatásai vezették el a filozófiához, az emberi megismerés és tapasztalás pszichológiai, majd fenomenológiai vizsgálatához. Központi problémája a külvilág tárgyaira irányuló, intencionális tudati aktusok nyomán keletkezett immanens tudattartalmak és az ahhoz képest transzcendens tárgyak közötti megfelelés kérdése, illetve az intencionális tudati aktusokban a világot konstituáló ego és a világ viszonyának analízise. Magyarul, önálló kötetben: Válogatott tanulmányok, válogatta, a bevezetőt és jegyzetet írta Vajda Mihály, Gondolat, Bp., 1972; Az európai tudományok válsága, I-II., Atlantisz, Bp., 1998; Karteziánus elmélkedések. Bevezetés a fenomenológiába, Atlantisz, Bp., 2000.
Jaspers, Karl (1883-1969) - német pszichológus, filozófus. 1908-tól 1915-ig pszichiáterként dolgozott, 1916-ban a pszichológia, majd a filozófia professzora lett a heidelbergi egyetemen. 1919-ben jelent meg a Psychologie der Weltanschauungen című műve, amelyet önéletrajzában "a későbbi modern egzisztenciálfilozófia legkorábbi írásának" nevezett. Érdeklődésének középpontjában az emberi egzisztencia állt, amely a maga teljességében a halál, a bűn, a merő véletlen határhelyzeteiben tapasztalható meg. Magyarul több írása, in Az egzisztencializmus, válogatta és a bevezetőt írta Köpeczi Béla, Gondolat, Bp., 1965; Van Gogh, Helikon, Bp., 1986; Bevezetés a filozófiába, Európa, Bp., 1987; Az egyetem eszméje, in Ész, élet, egzisztencia, I. Egyetem, nevelés, értelmiségi lét, Társadalomtudományi Kör, Szeged, 1990, 177-274; Ész és egzisztencia, in Ész, élet, egzisztencia, II-III. A ráció és határai, Társadalomtudományi Kör, Szeged, 1992, 343-430; Filozófiai önéletrajz, Osiris, Bp., 1998.
Kaprow, Allan (1927) - amerikai (USA) művész. 1945-1949 között a New York Egyetemen építészetet, 1947-1948-ban Hans Hofmann-nál festészetet, 1950-1952 között a Columbia Egyetemen Meyer Schapironál művészettörténetet, 1956-1958 között a New School of Social Researchön tanító John Cage osztályában komponálni tanult. Az ötvenes évek első felében absztrakt expreszszionista képeket festő és a későbbi tevékenységét is a festészetből, elsősorban Jackson Pollock örökségéből levezető Kaprow első önálló kiállítása 1953-ban volt a New York-i Hansa Galleryben. 1956-ban ugyanitt kollázsokat állított ki, amelyeket egy vászonba vágott lyukakon keresztül lehetett megszemlélni. Kaprow művészetfelfogására jelentős hatással volt az amerikai filozófus, John Dewey, aki az esztétikai élmény gyökerét a mindennapi tapasztalatban kereste, John Cage, aki az előadás "körülményeit", a "külső" hangokat a zenemű részévé tette, véletlen műveletek alkalmazásával minimálisra csökkentette az alkotó szerepét a mű létrejöttében, valamint Cage zen buddhizmuson alapuló művészetfelfogása, amelynek végső konzekvenciája, hogy bármi lehet zene és bárki művész. Kaprow 1959-ben tartotta meg első happeningjét 18 happening 6 részben címmel a New York-i Reuben Galleryben. A happening kifejezés tőle ered, e műfaj eredetéről, céljairól és technikájáról legjelentősebb írása 1966-ban látott napvilágot Assemblages,s Environments, and Happenings címmel, amelyet a Harry N. Abrams Kiadó adott ki New Yorkban (magyarul Assemblage, environmentek & happeningek, Artpool-Balassi-BAE Tartóshullám, Budapest, 1998). Több mint hatvanra tehető publikációinak száma, amelyekből egy válogatást tett közzé Jeff Kelley (Essays on the Blurring of Art and Life, University of California Press, 1993). Magyarul még: Nyilatkozat, in A neoavantgarde, 1981, 314-316; Nyilatkozat,; Interjú Barbara Bermannal, in Kortárs képzőművészeti szöveggyűjtemény, jegyzet gyanánt, válogatta Tolvaly Ernő, szerkesztette Lengyel András, Tolvaly Ernő, A & E '93 Kiadó, Budapest, 1995, 88-94.
Kierkegaard, Soren (1813-1855) - dán filozófus. Koppenhágában folytatott teológiai tanulmányok után Berlinben Fr. W. J. Schelling előadásait hallgatta, akinek ahhoz a gondolatához kapcsolódott filozófiai írásaiban, hogy maga a létezés az ész számára megragadhatatlan. Az egyedüli realitás az ember számára saját izolált szubjektuma, és alapállapota a külvilággal szembeni szorongás, amely aszabadság valósága. Az emberi egzisztencia különböző - az esztétikai, az etikai és a vallásos - életstádiumokon át juthat el önmaga megvalósításáig, amelyek közül a harmadik jelenti a legmagasabb stádiumot. Magyarul Írásaiból, Gondolat, Bp., 1969; Vagy-vagy, Gondolat, 1978; Félelem és reszketés, Európa, Bp., 1986; A szorongás fogalma, Göncöl, Bp., 1993; Mozart Don Juanja, Gondolat, Bp., 1993; A halálos betegség, Göncöl, Bp., 1993; Filozófiai morzsák, Göncöl, Bp., 1997; A keresztény hit iskolája, Atlantisz, Bp., 1998.
Lebel, Jean-Jacques (1936) - francia művész, író. Az ötvenes évek közepétől állított ki, többek között az art brut, a szürrealizmus és Marcel Duchamp volt rá nagy hatással. Az ő nevéhez fűződik az első európai happening 1960-ban. 1966-ban jelent meg könyve a témáról (Le happening, Editions Denoël, Paris, 1966). Ahatvanas években kapcsolatba került és együtt dolgozott a happening és a Fluxus képviselőivel (Kaprow, Filliou stb.), az amerikai beat-nemzedék műveit fordította (Burroughs, Ginsberg stb.) franciára. 1964-től több éven át szervezte a Festival de la Libre Expressiont (A Szabad Kifejezés Fesztiválja), amely happeningek, koncertek, filmvetítések, költői események kerete volt. 1968-ban aktívan részt vett a forradalmi eseményekben, a társadalmi aktivitás és a művészet egységét hirdette utca- vagy gerillaszínházában is. Politikai felfogását tekintve anarchista, a hetvenes években közreműködött az anarchista irodalom újra kiadásában. 1979-ben útjára indította a Poliphonix elnevezésű, minden évben más városban megrendezésre kerülő, költői, művészeti, zenei fesztivált, amelyre hazánkban Szegeden és Budapesten 1988-ban, a fővárosban 1994-ben került sor. Az 1988-as találkozón (amelyet a Szkárosi Endre szervezte Intermámor'88-cal egy időben tartottak) Lebel is részt vett. 1995-ben fellépett a Perforium elnevezésű nemzetközi performance-művészeti találkozón Budapesten, s ugyanekkor az Artpool Művészetkutató Központban a performance-ról rendezett sorozat keretében Beke Lászlóval és Papp Tiborral folytatott beszélgetést. Hosszabb visszavonulás után 1986-tól fest, alkot és állít ki ismét, 1998-ban a Ludwig Múzeumban volt kiállítása. Magyarul Megjegyzések a politikai utcaszínházról, in A dráma művészete ma, válogatta, szerkesztette, az előszót és a bevezetőt írta Ungvári Tamás, Gondolat, Bp., 1974, 468-476; Déchirex, A happening lényege (A "Szabad megnyilvánulás műhelye" tagjai számára), in A neoavantgarde, 1981, 321-326; Déchirex in Kortárs szöveggyűjtemény, 1995, 84-85.
Lefebvre, Henri (1901-1991) - francia baloldali filozófus, szociológus, aki filozófiatörténeti, logikai kutatások után a fogyasztói társadalom kritikusa, s az új baloldal ideológiai megalapozója lett. Magyarul Descartes, Szikra, Bp., 1949; Formális logika, dialektikus logika, Hungária, Bp., 1949; Hogyan teszi tönkre a francia parasztságot a Marshall-terv, Szikra, Bp., 1950; Minek nevezzük a jelenlegi társadalmat? (részlet A mindennapi élet a modern világban című könyvből), in Francia szociológia. Antológia, válogatta és az előszót írta Ferge Zsuzsa, Közgazdasági és Jogi Kvk., Bp., 1971, 243-260; Claude Lévi-Strauss és az új eleatizmus, in Strukturalizmus, válogatta, a bevezető írta Hankiss Elemér. I. k., Európa, Bp., 1971, 179-296.
Majakovszkij, Vlagyimir Vlagyimirovics (1893-1930) - orosz költő, drámaíró, publicista. Képzőművészeti tanulmányok után 1912-től jelentek meg írásai, amelyek a futurizmus jegyében a régi rend lerombolásának és egy új társadalmi átalakulásnak voltak a szószólói. Részt vett az 1917-es forradalomban, majd irodalmi és képzőművészeti alkotásaival, rövid ideig megjelenő folyóirataival és agitációs munkájával az új társadalom és kultúra megteremtésének programján, illetve később azok kritikáján dolgozott. Magyarul 1945 után számos gyűjteményes és válogatott verseskötete, önálló verse jelent meg, valamint Válogatott művei, 1-4. k., válogatta és szerkesztette Radó György, Európa, Bp., 1957; Oroszország, a művészet és mi. Művészeti írások, Corvina, Bp., 1979.
Marcuse, Herbert (1898-1979) - német származású filozófus. 1922-ben doktorált a Freiburgi Egyetemen, egyik megalapítója volt a frankfurti Társadalomkutató Intézetnek. 1933-ban Svájba, majd az USA-ba emigrált. A nyugati, represszív kapitalista társadalom marxista-freudista elemzésével és kritikájával foglalkozó írásai nagy hatással voltak a hatvanas évek újbaloldali mozgalmaira, a diáklázadásokkal azonban nem szimpatizált. Magyarul Értekezés a felszabadításról. Az új szenzibilitás, Új Symposion, 65(1970), 1-5; Filozófia és kritikai elmélet, in Tény, érték, ideológia. A pozitivizmus-vita a nyugatnémet szociológiában, Gondolat, Bp., 1976, 117-143; Az egydimenziós ember (részlet), Interjú, in A neoavantgarde, 1981, 132-137; Ész és forradalom. Hegel és a társadalomelmélet keletkezése, Gondolat, Bp., 1982; A tudományról és a fenomenológiáról, in A fenomenológia a társadalomtudományokban, válogatta és a bevezetőt írta Hernádi Miklós, Gondolat, Bp., 1984, 469-482; Az egydimenziós ember, Kossuth, Bp., 1990.
Mejerhold, Vszevolod Jemiljevics (1874-1940) - orosz színházi rendező. Pályáját Sztanyiszlavszkij Művész Színházában kezdte, de hamarosan önálló kísérletekbe fogott. A színészi átélés helyett a mozgásokra, a gesztusokra helyezte a hangsúlyt, és kialakította a bio-mechanikus színház elméletét. A mechanikus, stilizált mozgásokból felépülő, két dimenzióra komponált színházi játék kidolgozásában akínai, a japán és a commedia dell'arte előadói stílusától is sok ösztönzést kapott. 1918-ben a szovjet hatalom mellé állt, 1922-ben megalapította a Színész Színházat, Majakovszkij több darabját ő mutatta be. Tevékenységének a megváltozott kultúrpolitikai és politikai helyzet vetett véget 1938-ban. Magyarul Színházi forradalom, Színháztudományi Intézet, Korszerű színház, Bp., 1967; A mutatványos bódé, in A színház ma. Írók, rendezők, színészek vallomásai korunk színházáról, válogatta stb. Lengyel György, Gondolat, Bp., 1970, 128-133; Mejerhold műhelye, válogatta és szerkesztette Peterdi Nagy László, Gondolat, Bp., 1981; A jövő színésze és a biotechnika, Színház, 1995/1, 42-44, újraközölve in Színházi antológia, XX. század, válogatta és szerkesztette Jákfalvi Magdolna, Gondolatok a színházról 1, Balassi Kiadó, Bp., 2000, 92-94.
Nitsch, Hermann (1938) - osztrák művész. A bécsi Grafikai Tan- és Kísérleti Intézetben folytatott tanulmányai során vallásos témájú képeket fesett. Tizenkilenc évesen írta a Wortdichtungent (Szóköltemények), amely a későbbi Orgien Mysterien Theater (O. M. Theater, Orgia-Misztérium Színház) első megfogalmazása volt. Az ötvenes évek második felében a költészet mellett filozófiával, pszichológiával és vallásfenomenológiával foglalkozott. 1962-ben Otto Muehllel és Adolf Frohnerral közös akciókban vett részt, amelyekben az O. M. Theater alapmotívumai tűntek föl. 1973-ban alsó-ausztriai birtokán, Prinzendorfban megalapította az O. M. Theater-t támogató egyesületet, 1975-től kezdve e projektjének fokozatos megvalósításán dolgozik. A hatnaposra tervezett rituális játék aDionüszosz-kultusz, az orgiák, a misztériumok beavatási szertartásai, a keresztény ikonográfia eszköztárának felhasználásával totális, minden érzékszervet igénybe vevő színház, amelyben a történések szigorúan követett partitúra alapján zajlanak, Nitsch pedig az események irányítója. Az első három nap és éjszaka előadását 1984-ben valósította meg 80. akciójában, amelynek hétórás videófelvételét 1986-ban Budapesten is levetítették az Osztrák Kulturális Intézetben. Akkor és azóta Nitsch maga is többször járt Magyarországon: 1988-ban a Liget Galéria rendezett fotó- és videóbemutatót a O. M. Színházról, 1998-ban a Balkon folyóirat hívta meg és szentelt különszámot neki, 1999 nyarán pedig az 1998-as Hatnapos játék anyagát mutatta be a Kiscelli Múzeum. Magyarul Mysterium Coniunctionis, A művészet fejlődése a kezdetektől napjainkig, Mítosz és levezetés, in Kapcsolatok. Múltidézetek. A 20. századi művészet és az ezoterikus hagyomány, válogatta és a bevezető írta Beke László, Művelődési Intézet, Bp., 1980, 17-18., 34-43, 44-48; Jeruzsálem meghódítása, in Másvilág. Bölcsészindex, Bp., 1985, 69-71; Egy modern szertartás, Új Symposion, 1985/8, 7; Beke László-Rózsa T. Endre, Interjú H. N-csel, in Hasbeszélő a gondolában, Bölcsész Index, Bp., 1987, 133-137; Az oldalseb szimbolikájához, A dráma, mint létünnep; Mámorra készen, in Mauzóleum. "A halállal való foglalkozás", Bölcsész Index Centrál Könyvek, Bp., 1987, 440-449; Hermann Nitsch Budapesten (Videó, VHS, 48'), rendező Peternák Miklós, BBS, 1988/89; Beszélgetés H. N.-csel, in Liget Galéria 1983-1990, szerkesztette Várnagy Tibor, Bp., 1990, o. n.; A prinzendorfi Orgia-Misztérium Színház, in Kortárs szöveggyűjtemény, 1995, 116-119; "Prinzendorfban a teljesség, a kozmosz nyilatkozik meg előttem". Interjú H. N.-csel., Az orgia misztérium színház elméletéhez, második kísérlet, 303, Az orgia misztérium színház festészete, Balkon, 1998/9, 7-11; 12-14; 20-21; Azt mondják tabukat sértek. Pedig nem sérteni kívánom a tabukat, hanem létezésük okait kutatom. Hermann Nitsch-csel Adamik Lajos beszélget, Balkon, 1999/9, 15-18.
Pane, Gina (1939) - olasz származású művésznő, 1960 óta Párizsban él. Festészeti és szobrászati tevékenységét követően, 1968-tól készít performance-okat. Kezdetben a természetben, a természet és a föld védelmében hajtott végre rituális jellegű akciókat, 1970 óta belső térben, saját testével dolgozik. A testet kifejezési eszköznek, nyelvnek tekinti, amelynek minden elemével, a hússal, a vérrel, az extrementumokkal, a saját magán ejtett sebekkel kommunikálni akar. Body art tevékenységét tudatosan vállalt, kritikus művészetnek tekinti: a test és annak tudattalan mélyrétegei az ember, a társadalom, az erkölcsök és a hatalom összeütközési tere, anyaga. Az elfogadott társadalmi kódokat, jelképeket, mítoszokat kérdőjelezi meg művészetében - írta róla monográfusa, François Pluchart. 1972-1973 óta az egyszerű gesztusokat komplexebb nyelvezet váltja fel, műveiben a narrativitás kerül előtérbe.
Reindeer Werk - Tom Puckey (1948) angol, és Dirk Larsen (1951) dán születésű művészek együttműködése 1973 és 1981 között, amelyet maguk a művészek behaviour artnak neveztek.
Sartre, Jean-Paul (1905-1980) - francia író, drámaíró, filozófus. A második világháború előtt filozófiát tanítptt, a harmincas években jelentek meg első írásai. 1945-ben megalapította a Les Temps Modernes című filozófiai-kulturális-politikai folyóiratot. Ebben az időszakban vált a francia egzisztencializmus vezéralakjává, a hetvenes évek közepéig a francia szellemi és kulturális élet meghatározó alakja volt. 1943-ban jelent meg L'ètre et le néant (magyarul A lét és a semmi, részletek in Tordai Zádor, Egzisztencia és valóság, Akadémiai, Bp., 1967, 235-306) című műve, amelyben az önmagáért létező emberi tudat és az önmagában létező külső valóság viszonyát vizsgálta, és eljutott az önmagát az utóbbi negációjaként definiáló, "szabadságra ítéltetett" ember önmegvalósításának kérdéséig. Elméletében fontos szerepe van a "szituációnak", amelyben az egyes embernek választania kell, s épp azzal, amit tesz, valósítja meg önmagát. Magyarul (válogatás): Férfikor. A szabadság útjai, Káldor, 1948; Főbelövendők klubja, Magvető, Bp., 1955; Egy vezér gyermekkora, A fal, Európa, Bp., 1958; A szavak, Európa, Bp., 1964; több írása in Az egzisztencializmus, válogatta és a bevezetőt írta Köpeczi Béla, Gondolat, Bp., 1965; Drámák, I-II., Európa, Bp., 1968; Az undor, Magvető, Bp., 1968; Mi az irodalom?, Gondolat, Bp., 1969; Marxizmus és egzisztencializmus, Kossuth, Bp., 1974; Módszer, történelem, egyén. Válogatás J.-P. S. filozófiai írásaiból, Gondolat, Bp., 1976; Velence foglya (Tintoretto), Helikon, Bp., 1984; Freud, Magvető, Bp., 1987; Materializmus, Kossuth, Bp., 1990; Exisztencializmus, Hatágú Síp, Bp., 1991; Vádirat az antiszemitizmus ellen, Cserépfalvi-Göncöl, Bp., 1991; A szabadságról, Kossuth, Bp., 1992; Az ego transzcendenciája, Latin Betűk, Debrecen, 1996.
Schober, Helmut (1947) - osztrák születésű művész. 1968 és 1971 között abécsi Iparművészeti Főiskolán tanult, 1972-ben Milánóba költözött. Ebben az időszakban fémszobrokat készített, amelyeket fotókkal kombinátl. 1973-1974-ben fordult a performance felé, leghíresebb munkája az 1976-os Glasstück (Üvegdarab), amelyben két, szorosan egymás mellé helyezett üvegtábla között térdelt, szájában egy "ingát", fémgömböt lóbálva, amely fokozatosan széttörte az üvegtáblákat. Emellett mind a mai napig folytatja a szobrászatot, fotósorozatokat készít, valamint rajzol és fest.
Tretyakov, Szergej Mihajlovics (1892-1939) - orosz író, költő, publicista. Az 1913-tól publikáló futurista író a forradalom után részt vett az új kulturális élet megszervezésében. 1923-ban a Majakovszkij alapította LEF-nek lett a teoretikusa, majd az Új LEF-et szerkesztette. Pekingi tartózkodása után, 1930-ban adta ki egy kínai diák életéről szóló "bio-interjú" formájában megírt regényét, a Den Si-huát (magyarul kétszer, 1938-ban és 1960-ban is kiadják). 1937-ben, a sztálini tisztogatások idején tartóztatták le. Magyarul még: A futurizmus, Helikon, 1966/1-2, 90-91; Boldog újévet!, in Új ég és új föld. Irodalmi élet Szovjet-Oroszországban 1917-1932, Európa, Bp., 1987, 117-120.
Weibel, Peter (1944) - Ogyesszai születésű osztrák művész, művészetteoretikus. Párizsban és Bécsben folytatott irodalmi, filmes, valamint orvosi, filozófiai, matematikai és logikai tanulmányok után 1965-ben került kapcsolatba a bécsi akcionistákkal. Az ő szellemükben folytatott testorientált, társadalomkritikus akciói mellett filmeket, majd videókat és videóinstallációkat készített, amelyekkel első sorban a képi reprezentáció, a vizuális érzékelés és a kommunikáció problémájára koncentrált. A hetvenes években érdeklődése és munkái is médiumcentrikusabbá váltak, s a nyolcvanas évektől kezdve számos rendezvény és kiállítás (például a linzi Ars electronica) rendezőjeként, szervezőjeként, valamint elméleti szakemberként, előadóként és tanárként az új médiumokkal, köztük is kiemelt helyen a kompjúterművészettel és a digitális kép témakörével foglalkozik. Magyarországon először a hetvenes években járt, Maurer Dóra meghívására, és azóta többször is megfordult hazánkban. 1996-ban a Ludwig Múzeumban megrendezett A művészeten túl című kiállítás főrendezője volt. Magyarul Dárdai Zsuzsa, Az ember egy vágygép. Beszélgetés P. W.-lel, Magyar Narancs, 1993. november 25., 37; Pittura/Immedia. Festészet a '90-es években a medializált és akontextualizált vizualitás között, Balkon, 1995/5, 16-21, 1995/6-7-8, 8-12; Bartha Gabriella, A művészeten túl. Beszélgetés Peter Weibellel, Balkon, 1996/10-11, 19-21.