(jegyzetek)
A fordítás alapjául szolgáló szöveg forrása:
Hein, Hilde, Performance as an Aesthetic Category, The Journal of Aesthetic and Art Criticism, 1970 tavasz, 381-386.
Életrajz:
Hein, Hilde - amerikai filozófus. A hatvanas években Radcliffe Institute (Radcliffe College) munkatársa, 1970 körül a filozófia megbízott előadója a Boston University-n, majd a Holy Cross College (Worcester, Mass.) tanára. A kilencvenes években elsősorban feminista esztétikával foglalkozott. Carolyn Korsmeyerrel közösen adták ki az Aesthetics in Feminist Perspective című kötetet 1993-ban (Indiana University Press, Bloomington). The Role of Feminist Aesthetics in Feminist Theory című tanulmánya a Peggy Zeglin Brand és Carolyn Korsmeyer szerkesztette Feminism and Tradition in Aesthetics című tanulmánykötetben jelent meg, amelyhez Arthur Danto írt előszót (Penn State University Press, 1995). A múzeumokról írt filozófiai munkája a közelmúltban jelent meg a Smithsonian Institution Pressnél. Jelenleg a Békehadtesttel Marokkóban tartózkodik.
A tanulmányban előforduló nevek abc-sorrendben:
Collingwood, Robin George (1889-1943) - angol történész, filozófus, és régészeti szaktekintély. 1908-tól Oxfordban tanított, ahol 1935 és 1941 között a metafizikai filozófia professzora volt. "Collingwood néhány jellegzetes elképzelése közvetlenül a crocei esztétika, illetve a történelem és a filozófia azonosságáról szóló crocei tétel hatása alatt formálódott" (Kelemen János). Magyarul: A történelem eszméje, Gondolat, Bp., 1987.
Croce, Benedetto (1866-1952) - olasz filozófus. A crocei esztétika középpontjában az intuíció fogalma áll, amely a megismerés egyik formája: "az intuitív megismerés kifejező megismerés", "intuálni annyi, mint kifejezni, és semmi más…" Magyarul esztétikai írásai először az 1910-es években jelentek meg, legutóbbi magyar nyelvű kiadása A szellem filozófiája. Válogatott írások, Gondolat, Bp., 1987.
Diderot, Denis (1713-1784) - francia író, filozófus, kritikus, a felvilágosodás egyik legkiemelkedőbb egyénisége, a francia Enciklopédia szerkesztője. A Színészparadoxon magyarul legutóbb A drámai költészetről című írásával együtt 1966-ben jelent meg a Helikon Kiadónál. Válogatott filozófiai műveit e század elején és 1951-ben adták ki különböző fordításokban. Egyéb művei magyarul (válogatás): Természet és társadalom, szemelvények, Codex, Bp., 1943; Megtévesztés vagy arcképek története, Magyar Helikon, Bp., 1958; Mindenmindegy Jakab meg a gazdája, Rameau unokaöccse, Európa, Bp., 1960; Fecsegő csecsebecsék, Az apáca, Európa, Bp., 1984.
Foss, Lukas (1922) - németországi születésű, csodagyerekként induló zeneszerző, karmester, zongorista és tanár. 1933-ban családjával Franciaországba, majd 1937-ben az Egyesült Államokba emigrált. Tanulmányai után 1953-ban Arnold Schönberg utódjaként a kompozíció tanára lett aKalifornia Egyetemen (Los Angeles). A mindféle zene gyökerét jelentő spontán kifejezéssel kapcsolatos kutatásai eredményeképpen 1957-ben megalapította az Improvisation Chamber Ensemble-ot. A szeriális, aleatorikus, neoklasszikus és minimalista zene, valamint a zenei hagyomány és az új zenei kifejezési módok közötti feszültség egyaránt izgatja. Az utóbbira példa az 1967-ben zenekarra írt Barokk variációk, amely barokk zeneszerzők műveinek "dekonstrukciója".
Platón (i. e. 428/7-348/7) - ókori görög filozófus, Ion című írása magyarul in Platón összes művei, I. k., Európa, Bp., 1984, 305-334.
Rauschenberg, Robert (1925) - amerikai (USA) művész. 1947-ben a Kansas City Art Institute-on, 1948-ban a párizsi Julian Akadémián, 1949-1952 között az Art Students' League-ban Robert Motherwellnél, Franz Kline-nál, 1949-1954 között a Black Mountain College-ben, Joseph Albertsnél tanult. Ez utóbbi intézményben részt vett John Cage 1952-es előadásán, amely az első happeningnek számít, atáncos és koreográfus Merce Cunninghammel együtt, akinek balettjeiben is közreműködött 1955 és 1964 között. A dadaizmus, Duchamp ready-made-je és Cage hatására az ötvenes évek elején készült monokróm képek után kollázsokat, assemblage-okat, úgynevezett combine paintingeket, összeszerelt képeket és environmenteket készített, s e műveivel az amerikai pop art egyik előkészítője vált. 1964-ben elnyerte a Velencei Biennálé nagydíját. Magyarul Interjú, in Krén K. - Marx J. (szerk.): A neoavantgarde, Gondolat, Budapest, 1981, 248-250.
Saint-Phalle, Niki de (1930) - francia festő és szobrász, a Nouveau Réalisme (Új realizmus) csoport tagja. Torz és groteszk, élénk színekkel festett poliészter női figurákkal vált híressé. A szövegben hivatkozott műve egy óriási, a nézők által belül is bejárható fekvő nőalak, amelyet 1963-ban Jean Tinguelyvel közösen készített.
Sztravinszkij, Igor (1882-1971) - orosz származású zeneszerző. A Poétique Musicale (A zene poétikája) című írása 1942-ben jelent meg Cambridge-ben, angol fordítása Poetics of Music címmel 1947-ben. Magyarul Életem, Gondolat, Bp., 1969.