Cím nélkül
Wolsky András
kiállítása
(Merlin Színház, 1997. február 14-21.)
Wolsky András 30 darab A/4-es, piros, ceruzával és tussal készült geometrikus rajzot állított ki. A rajzok szorosan összefüggnek, sorozatuk szikár, átgondolt, tökéletes.
Értelmezzük a látható tényeket: harminc lap, mindegyiken dátum, egymást követő napok dátuma (az első lap 1996. november 15-én kelt): összesen egy hónap. A papírokat széltől-szélig különbözőképpen elforgatott, azonos léptékű raszter fedi. Rajtuk vonalzó mellett húzott, hosszabb-rövidebb páros fekete vonal: minden vonal apró, sarkos formával indul és ugyanott végződik, oda-vissza futása közben kisebb-nagyobb szigeteket alkot. Naponta másféle vonal: útvonal. Visszatérés a kiinduláshoz: hazaérkezés. Az utolsó lapok egyik-másikán kis körök: otthon maradás. Éppen a középső lapon: egyirányú zegzugos vonal. Előre lehetett tudni, hogy félidőben áthelyeződik a kiindulópont? (Címváltozás.) Napló van előttünk, napi lótás-futás és nagy változás nyoma a várostérképen. Pontosabb adatok nélkül, kizárólag nyomkövető formákkal kifejezve.
A kiállítás helyszíne egy színház előtere. Helyénvaló, ha Wolsky András művét régi zenei, színjátszási fogalmakkal közelítjük meg, imitációról (ismétlés, utánzás, ámítás) és kreációról (alkotás, színészi alakítás) beszélünk. A napló az aznap történtek (őszinte?) leírása. Oka, célja az eszmélés, emlékezés, megőrzés: képzetalkotás ismétlés útján. Nagy festők is írtak naplót. Delacroix szakmai és társadalmi elmélkedéseit kortársaira tett eredeti megjegyzésekkel fűszerezte. Van Gogh levelekben, Gauguin elbeszélésben reflektálta napi élményeit. A tisztán vizuális napló formái az 1945 utáni művészetben, a szürrealizmus, az informel és a koncept art körében jelennek meg, imitáció és kreáció itt fonódnak össze igazán. A grafologikus önvizsgálat dilemmája: naponta változik a kedélyem, hogyan írom le a nevemet spontán? milyen festőmozdulat jön belőlem? Pszychotérképek: az élmény színekbe és jelekbe transzponálása. A másik póluson Roman Opalka életfogytig tartó számsor-írása, mint a napi tevékenység terve, tartalma, nyoma vagy On Kawara napi életjel-adása. Az eszmélkedő személytelen létbizonyítékokat termel, aláveti magát az önmaga által teremtett szabály parancsának.
Játékszabály: a törvényszerűségek analógiájára megtervezett kötöttség, az ismeretlen firtatása ismert paraméterekkel a tarsolyban. Játék közben: önmegtartóztató következetesség. Wolsky András sem dolgozik "retinális" vagy szubjektív struktúrákkal, játékszabályokat állít fel, de ezeket életmozzanatokhoz igazítja. Ennek ellenére nem az önmagára figyelés, hanem "az ideákkal való játékos kutatás" érdekli. A személyesen túlira koncentrál, hangulatait zabolázza. A szabadság "a mozdulatlanság asszimetriáiból létrejövő mozgás", írja munkájának fejlődésvonalát magyarázó diplomadolgozatában. És amikor arról beszél, hogy a hagyományos kép téglalap alapjának arányaival játszva házfalakként vagy tájként is értelmezhető formákat nyer: "a tagolatlan fehér fal, a zárt helység fala egyenlő a nyitottsággal, a határtalansággal". Wolsky 30 darab novemberi-decemberi "útvonalrajza" az adott, a szükségszerű irányítottként való felfogásának és megélésének példázata, a város réseiben mozgó élet bizodalmának, szabadságának és végtelenjének lenyomata.
(Forrás: Balkon 97/3, p. 30.)
Wolsky András más lapon
[véletlen éve] [napló] [séta] [Artpool] [kereső]