Az Artpool esemény előtörténete
Öt tanítással töltött év után (ott ragadt rám a Banana név), a ’60-as évek végén
kezdtem “művészeti karrierembe”, batikolt ruhákra és faliszőnyegekre specializálódva.
Néhány éven keresztül hosszú órákat töltöttem ezzel a munkával, de mivel kereslet
alig akadt rá, úgy döntöttem nem készítek több “művészeti terméket”, és keresni
kezdtem kreativitásom kifejezésének kielégítőbb módjait. Így jutottam el arra
pontra, hogy Victoria város bolondjának nyílvánítsam magam, és olyan eseményeket
szervezzek, melyek bevonják a közönséget a kreatív folyamatokba. Ekkor kezdtem
el kiadni a hírlevelemet, a
Banana Raget, aminek köszönhetően
összeköttetésbe kerültem a Nemzetközi Mail-Art Networkkel (a hálózattal).
A hálózat nyitottsága és fogékonysága ösztönző erővel hatott rám, miközben a
"falu bolondjaként" jó sok eseményt szerveztem Victoria városában, és tudatosan
vállaltam ennek nehézségeit. Egyévnyi ingyen végzett önkéntesség után kifáradtam
és úgy döntöttem máshol fejtem ki erőfeszítéseimet. Hogy kiderítsem hová mozdulhatnék,
útnak indultam egy otthonommá varázsolt mikrobusszal, hogy meglátogassam mail-art
barátaimat az USÁ-ban. A nyugati parton, San Franciscoval, Berkeley-vel és Oaklanddal
kezdtem, ahol több mint egy tucat olyan mail-art művész élt, aki lelkesedett
azért, hogy nyilvános eseményeket szervezzen velem; világossá vált, hogy San
Francisco lesz az új otthonom.
Felhasználva egy csoportképet a ’74-es felvonulásomról, a Guardian meghírdette az 1975-ös
Banán
Olimpiámat, [Banana Olympics] rám szánva az újság teljes utolsó oldalát,
ahol az események részleteit közölték (köztük egy zenei versennyel, illetve a
jelentkezési lapokkal). Ez a bolondok napjai esemény, ami egy vasárnap délután
került megrendezésre az Embarcadero téren, hatalmas siker volt több mint 100
résztvevővel.
1974-ben adtam ki a
VILE magazin első számát, a
LIFE és egy
művészfolyóirat, a
FILE paródiáját, miután a FILE a mail-artot becsmérlő, megtagadó
megjegyzéseket közölt, jóllehet korábban még ünnepelte azt. A VILE kiadásakor
az motivált engem, hogy a mail-art művészek számára létrehozzak egy fórumot,
ahol közölhetik munkáikat, amelyek egyúttal dokumentálódnak is. Az Irodalmi Folyóiratok
Koordináló Tanácsának [Coordinating Council of Literary Magazines] segítségével
ez meg is valósult. Az első három szám kiadása után a továbbiak szerkesztését
Bill
Gaglionéval számonként váltogattuk, aki más formátumokkal kísérletezett,
de folytatta a mail-art dokumentálását.
Másik munkaterületem, mely a San Francisco öböl-környéki dadaistákkal való kollaborációm
során alakult ki, a dada hangköltészeti és az olasz futurista szintézis performanszok
lettek. Ezeket a performanszokat Ukiahtól (északon) San Diegoig (délen) mutattuk
be egyetemeken, könyvvásárokon és olyan művészeti fesztiválokon, melyeket mail-art
művészek szerveztek, illetve a La Mamelle művészeti központ San Franciscoban.
Az olasz mail-art művészt,
Cavellinit ünnepeltük az 1979-es
Kolumbusz napi parádémon, aki személyesen vett részt az Inter-Dada ’80 Fesztiválon
Ukiahban, San Franciscoban és Los Angelesben.
1978 szeptemberétől decemberig volt élettársammal, Gaglioneval 29 futurista zenei performanszot
(és egy filmet a ’75-ös Banán Olimpiáról) mutattunk be 13 európai országban,
többek között Kelet és Nyugat Berlinben, Lengyelországban és Magyarországon.
1979-ben meghívták előadni Gaglionéval közös futurista műsorunkat egy vancouveri fesztiválra; ennek kapcsán hívtak meg, hogy szervezzem meg az 1980-as Banán Olimpiát a Surrey Art Galériában, Vancouver külvárosában. Ottlétemkor találkoztam egy kanadai tanácsi tisztségviselővel, aki javasolta, hogy szervezzek turnét a futurista programunkból, amit a tanács finanszírozott. Azon az őszön egy kibővített műsort mutattunk be
A jövő felé [Toward the Future] címmel 14 városban Kanada egyik partjától a másikig.
1981-ben visszaköltöztem Kanadába és kiadtam a VILE utolsó számát (About VILE)
a kanadai tanács támogatásával, majd folytattam a Banana Rag kiadását. A ’70-es
években a mail art cserékkel és folyamatokkal összefüggésben készítettem néhány
művészbélyeg-lapot. Kanadába való visszatérésem, nyomdai gyakornoki munkám és
a mail-art művész
Ed Varney-val és
Jas Felterrel
való kapcsolatom után még több művészbélyeget kezdtem el gyártani, ezek közül
az 1986-os Európa turnémról megemlékező 15 lapos sorozatot emelném ki. Aztán
1989-ben, mikor szereztem egy antik, de működő Rosbak perforálógépet, belevágtam
a kooperációs
International Art Post (IAP) kiadásába: elérhető
áron kezdtünk el színes, enyvezett (ragasztós hátú) és perforált bélyegeket gyártani
a hálózat művészei számára. Az IAP még ma is működik, már 21 éve publikál. Ezt
a kezdeményezést folytattam, amikor 1991-ben a Banana Raget átalakítottam hálózati
hírlevéllé
Artistamp
News (ASN) néven, dokumentálandó a művészbélyeg egyre gyorsabban táguló
világát. Nyolc kimerítő szám után átadtam az ASN szerkesztését Ed Varney-nek,
aki 2-3 számot csinált meg, mielőtt ő is kiégett volna. Néhány éven át más kiadványokkal
foglalkoztam, majd 2003-ban visszatértem a Banana Rag kiadásához, amit azóta
is folytatok.
Kanadába való visszaköltözésem után egyéni performanszokon és interaktív eseményeken
dolgoztam, a ’80-as évektől mostanáig. Több turnét is csináltam: Kanadában és
az USÁ-ban ’83-ban, Európában ’86-ban, ’93-ban, ’98-ban és 2003-ban. Mivel nem
szeretek egyedül előadni, interaktívabb munkákat dolgoztam ki, mint a ’89-es
Banánok
bajban, [Bananas in Distress] amit Torontoban mutattam be a 7a11d Performansz
Fesztiválon, majd a CBC-TV sugározta is országos szinten. Ezt követte ’93-ban
az “új német banán-tudat” kutatása:
Bizonyíték Németország elbanánosodására,
[Proof Positive Germany is Going Bananas] 2003-ban a networker művész,
Karla Sachse meghívott, hogy vegyek részt Knots & Crossingsjában (Csomók és kereszteződések)
a berlini Nordbahnhofban. Erre az eseményre 12 amerikai hálózat-művészt hívtam
meg, hogy készítsenek csomókat egy, az állomáson rendezett kiálllításhoz, és
egy héten keresztül előadtam a
Köss egy csomót rám [Tie a Knot
on Me] performanszot az állomáson kívül a városban. Az idei év turné darabja,
Ez most művészet? Szerinted hol a határ? [But is it Art? Where do you
draw the Line?] egy újabb humoros interaktív projekt, ami azt kutatja, hogyan
határozzák meg, fogadják be az emberek a művészetet.
2009. január
22. Anna
Banana
(fordította: Kotun Viktor)
