Pitagorasz (Kr. e. 580-520 körül.) követői a püthagoreusok a számok vizsgálatát misztikus jelenségekkel kapcsolták össze. Számmisztikájuk az arány fogalmára épült. Az egyes számok maguk is valamilyen fogalom jelképei voltak. Az 5 az emberi mikrokozmosz tökéletes számának tartották. Az 1, 2, 3, 4 és 5 a „világ gyökerét” jelentették, a 10 = 1 + 2 + 3 + 4 pedig a világ tökéletessége, az istenség volt. Már tudták, hogy a Föld gömb alakú és mozog. Kedvelt mértani alakzatuk és misztikus jelvényük az ötágú csillag, pentagram, a Pitagorasz-féle csillag volt. [forrás]

A püthagoreusok ezt a jelet használták egymás üdvözlésére és felismerésére, lerajzolva azt a homokba.

kép | apparátus | funkcionárius | program | információ

Újrahasznosított pentagram az Artpool ötös évében, 2005

A pentagramot, vagyis a megszakítatlan, önmagába visszatérő, ötször megtörő és önmagát ötször metsző vonallal megrajzolt ötágú csillagot a belőle áradó mágikus erő miatt egykor az ördögök, démonok és más ártalmas kreatúrák elijesztésére, távoltartására használták.

A pentagramnak elsősorban azért tulajdonítottak mágikus erőt, mert többszörösen magába foglalja azt az évezredek óta ideálisnak és tökéletesnek tartott arányt, amelyet egyebek közt aranymetszésnek (sectio durea) isteni metszetnek (sectio divina) és isteni aránynak (divina proportione) neveznek, s amelynek első meghatározását (a:b=b:[a+b]) Euklidész geometriai tankönyvéből ismerhetjük.

Európában a középkor és az újkor folyamán gyakran festettek vagy karcoltak pentagramot a házak küszöbére, hogy megoltalmazzák a ház lakóit a rontástól, és elriasszák a démonokat.

A varázslatos pentagram az idők során fokozatosan a mágia első számú szimbólumává vált. Ma a felfelé álló pentagram jelképezi a fehér mágiát illetve boszorkányságot, a teurgiát és a jobb kéz útját, a lefelé álló pentagram pedig a fekete mágiát, illetve boszorkányságot, a goiciát és a bal kéz útját. [forrás]