Ekler Dezső - Tóth Gábor [hang]
Teljesen meg vagyunk itt félemlítve, mert nem elég az, hogy időnként leoltják a villanyt és állandóan az órát kell nézni – pedig sakkozni sem tudunk –, még ugye arra is figyelni kell, hogy nehogy a kazetta kifogyjon, sőt, kaptunk egy cetlit, hogy be kell mutatkozni.
Ennek könnyen eleget lehet tenni. Birkás Ákos jön befele, engem meg Tóth Gábornak hívnak, és azon gondolkodtam, hogy ennek az eseménynek a kapcsán vajon Marcel Duchamp-ról kell-é valamit mondani vagy netalántán a művészetről kell valamit mondani vagy nem kellene semmit se mondani.
Végül is én a legrosszabb utat választottam, hogy – hasonlóan, mint ahogy György barátunk néhány tézisben – megpróbálok mindenről szólni, ami lehet, hogy a végén ugyanaz, mintha semmiről nem szóltam volna.
Azért ehhez készítettem egy kis apró demonstrációt, lévén hogy alapvetően vizuális alkat vagyok. Megpróbálom itt fölpreparálni – ha segítesz, az még jobb lesz, én majd szúrom, te meg tartsad...
A négy tézis pedig nagyon egyszerű.
Az első tézis a művészet. A művészet nem Duchamp, de Duchamp művészet. Ennek a szemléltető anyaga egy iszonyatosan nagy női mellpár, amelyet, amikor a hölgy fölemelt, alá volt írva, hogy Marcel Duchamp, utalva arra a szürrealista katalógusra, amelynek a tetejére Duchamp szivacsból egy női mellett készített, és bárki hozzányúlt vagy meg akarta fogni a katalógust, akkor kénytelen volt a női mellhez is nyúlni.
A második tétel, ez a „Segítség, művész vagyok”. Ez egy identifikációs probléma, itt egy jelvénnyel van ábrázolva. Jel-vény, ezt szeretném hangsúlyozni. A legjobb formámban vagyok látható a szöveggel együtt, amiről az jut eszembe, hogy az ember állandóan, amikor azt hiszi, hogy művész, megpróbálja azonosítani magát valamivel, és mire azonosítja magát valamivel, rájön, hogy tulajdonképpen nem ez a dolog lényege, és kezdődik az egész elölről.
Még annyit megjegyzek, hogy állati érdekes, hogy az emberek többsége, akik ilyen jelvényeket hordoznak – tehát jel-vény, vényre lehet kapni jelvényt vagy valami hasonló –, azok mindig más képét hordják magukon. Tehát nagyon benne van ez az identifikációs aktus. Én azért mondtam ilyen bátortalanul és ragadtam meg az alkalmat, hogy rögtön a Birkás Ákos nevét mondtam, mert azt hiszem, hogy én Tóth Gábor vagyok – vagy legalábbis szeretnék lenni –, ezért a saját képemet raktam a jelvényre, hogy valamivel tudjak azonosulni.
A harmadik ez egy alkotásontológiai probléma, ez a kreatív dichotómia, ami az a kettősség – itt egy kártya: „SORRY, NO ART TODAY” (sajnálom, ma nincs művészet) -, hogy ez a szerencsétlen kis kártya is elkészült, hogy tagadjon valamit, és mire elkészült, rá kellett jönni, hogy műalkotás lehet. Tehát az a kettősség, amely, ha dadáról beszélünk – én pedig arról beszélek –, azt jelenti, hogy abban az aktusban, amiben megtagadok, ugyanabban az aktusban el akarom fogadtatni, és utána megint így tovább és így tovább.
Végül a negyedik az a realitás, amely hát talán a legfontosabb, mert végül is a realitásnak egyes aspektusaiban jelenik meg az összes többi. Ez a „Mit jelent számodra a művészet, ha feláll a faszod” című szöveg, amely szintén egy jelvényen van, van belőle egyébként még néhány darab – mármint a jelvényből –, itt is jel-vényről van szó, de itt most mást emelnék ki, hogy a jelvényben az én benne van: jel-(v)én-y. Na most nekem az a meggyőződésem, hogy ez a realitás, negyedik pontként ez a legfontosabb. Tudniillik az én eddigi művészettörténeti tapasztalatom és a saját tapasztalatom is az, hogy akkor, amikor az ember a valóságnak a legmateriálisabb szféráival kerül nagyon kontakt kapcsolatba, akkor nagyon intakttá válik a művészet. Ez az, amiről itt a Duchamp-i nő kapcsán az előbb is, egy kiragadott mondatban szó volt. Szóval az mindig kérdéses, hogy az alkotói tevékenység vagy a művészet mennyire képes a társadalomban vagy az emberi közegben funkcionálni és hogy milyen ereje van.
Tehát tulajdonképpen ezek lettek volna a tézisek.
Úgy gondolom, hogy ha egy ilyen intellektuális lepel vagy álarc alól néha, nagy ritkán, de sikerül fölvillantani valami fényt… – Lehet látni? Igen? – akkor nem olyan reménytelen a dolog.
következő előadó: Ekler Dezső