1. Hogy van tehát?
2. Idő és tér tehát.
3. Hagyjuk ezt!
4. Gondolkodásunk formái tehát.
1. Hogy van ez?
2. Hagyjuk ezt.
3. Hogy van tehát?
4. Tériesített idő, idősített észlelés tehát.
1. Ugyan hagyjuk ezt.
2. Hogy van tehát?
3. Tévedésbe minden belefér vagy majdnem minden tehát.
4. Hagyjuk ezt is.
1. Ostoba járműveken ostobán utazgatok.
2. Csak ennyi tehát.
3. Csak hagyjuk.
4. Az állatnak nem jut eszébe.
1. Hagyjuk az állatokat!
2. Hogy van tehát?
3. Tér és idő a bele nem illeszkedés fájdalmának formája tehát.
4. A fájdalmat csak hagyjuk.
1. Hogy van tehát?
2. Ami az adott rendszeren belül nem leli magyarázatát azt
mint végtelent –
3. – hagyjuk tehát.
4. A végtelen észlelési körünkből kilóg.
1. Kilóg mert túl nagy.
2. Hagyjuk tehát.
3. Kimutat tehát.
4. Hagyjuk ezt.
1. A világ abszurd tehát.
2. Ezt hagyjuk
3. Képzelj el egy másik abszurdumot tehát.
4. Másik abszurdumot nehéz tehát –
1. – Hagyjuk ezt.
2. A világ kijelenthetetlen tehát –
3. – hagyjuk.
4. A világ néma tehát.
1. Hagyjuk.
2. A gondolkodás belemagyarázza magát
3. oda ahol nincs tehát.
4. Hagyjuk ezt.
1. A halandó meg akarja érteni és más nincs aki meg akarná
érteni, meghal tehát.
2. Hagyjuk tehát.
3. Hogy van ez?
4. A halandó ha megérti, reméli tehát.
1. Hagyjuk már ezt.
2. A megértés megszabadulás tehát.
3. Hagyjuk ezt.
4. Hogy van tehát?
1. A remény a bele nem illeszkedés – következmény tehát.
2. Hagyjuk ezt is.
3. Hogy van tehát?
4. A gondolkodást a remény táplálja tehát.
l. Hagyjuk ezt.
2. A gondolkodás a reményt táplálja tehát.
3. Hagyjuk ezt.
4. Hogy van tehát?
1. Idő és tér reménykedésünk formája tehát.
2. Ugyan, hagyjuk ezt.
3. Hogy van tehát?
4. Érezhetően sántít tehát.
1. Hogy van tehát?
2. Egyszerű tehát.
3. Hogy van ez?
4. Fájdalom által szerelemre rendeltettünk tehát.
1. Hagyjuk a fájdalmat.
2. Hogy van tehát?
3. Eltátja szívem fájdala tehát.
4. Hagyjuk ezt.
1. Sarkallja eszem.
2. Ezt hagyjuk.
3. Szerelemmel, szerelemmel nyelem le a világot tehát.
4. Ugyan, ugyan hagyjuk ezt.
1. Eszemmel belefúródom tehát.
2. Hogy van ez?
3. Hogy van ez?
4. A bölcsesség elreteszeli az elhivatást tehát.
1. Hogy van ez?
2. A bölcsesség tér, idő és remény nélkül való tehát.
3. Ugyan hagyjuk ezt.
4. Hogy van ez?
1. Akadály tehát.
2. Ugyanis hagyjuk ezt.
3. Megengedett tehát.
4. Hogy van tehát?
1. Mint kötelező tévedés tehát.
2. Hogy van ez tehát?
3. Megengedett tévedés és kötelező akadály tehát.
4. Hagyjuk ezt.
1. A tudás fullánk tehát.
2. Ugyan hagyjuk ezt.
3. Különben elsodor.
4. Hagyjuk ezt, hogy van tehát?
1. A végtelen hamiskás nagyság tehát.
2. Hagyjuk ezt.
3. Mosolygós vágómarha tehát.
4. Hagyjuk csak ezt.
1. Tehertétel a tér tehát.
2. Ugyancsak hagyjuk ezt.
3. Hogy van tehát?
4. Komplex tér-idő tehát.
1. Várjunk csak.
2. Legördült tehát.
3. Hagyjuk tehát.
4. Járkálás a téridőben tehát.
1. Hagyjuk ezt már.
2. Mirevalóság, saját mirevalóságunk tehát.
3. Hogy van tehát?
4. Kíváncsiság tehát, csacsiság tehát.
1. Hagyjuk egyelőre.
2. Hogy van tehát?
3. Hogy van tehát?
4. Téridény tehát.
1. Hogy van ez tehát?
2. Amit úgy hívnak engedmény.
3. Hagyjuk tehát.
4. Minden gusztusom lázong.
l. Hogy van tehát?
2. Magános görcs tehát.
3. Hagyjuk ezt.
4. Szép nyugodt pacák tehát.
1. Hagyjuk csak ezt.
2. Régi eszmék szerint tehát.
3. Hagyjuk ezt.
4. Hogy is van tehát?
1. Vedd kezedbe régi törvénykönyvedet tehát.
2. Hagyjuk, hagyjuk ezt.
3. Elemi részegecske tehát.
4. Hagyjuk már ezt is.
1. Hogy van tehát?
2. Hogy van ez?
3. Hogy van ez?
4. Hogy van tehát?
