A. A feltevés hibás, nem teljesülhet.
A/1. Az időben való mozgás absztrakt konstrukció, melyre az adott világban nincs, és soha nem is lesz lehetőség.
A/1.1. Ha az időben való mozgásra volna lehetőség, a jövő lényei a mi jelenünkbe, illetve az ő múltjukba utazást tennének, így észlelhetnénk őket. Mivel ilyesmit nem észlelünk, a feltevés eleve lehetetlen. (Indukció.)
A/2. Az időben való mozgást ún. „kozmikus cenzúra” tiltja.
A/2.1. Ha a kozmikus cenzúra nem tiltaná, a világ idő-anarchikus állapotba kerülne, kaotikussá válna, tönkremenne.
A/2.11. Így az okozati folyamatok, az evolúció végül is a kiegyenlített káosz, „entrópia” állapotába kerülnének.
A/2.2. Voltak már időanarchikus világok, a végtelen múltban, és tönkre is mentek. Ezért nincsenek.
A/2.21. Ez a világ azért létezik, mert a végtelen kísérletezés révén olyan törvényei alakultak ki, melyek az időanarchia lehetőségét kiküszöbölték. Ezért van.
A/2.22. A „Kozmikus cenzúra” fogalma a fentiek szerint a biológiai természetes kiválasztódás kozmogóniai megfelelőjének tekinthető.
A/3. Az időbeli mozgást felsőbbrendű, istenszerű lény akadályozza meg.
A/3.1. Aki a világot teremtette, s törvényei által az „idő-utazás” ellen „programozta” be.
A/3.2. Még nem létező, de a fejlődés folyamán esetleg éppen az emberből kialakuló istenszerű lény, aki jelenünket, mint saját kialakulásának folyamatát szemléli, és hogy ezt meg ne zavarja, nem avatkozik bele.
A/3.21. Csak akkor avatkozik bele, amikor múlt-utazási kísérletet tapasztal.
A/3.211. A múlt-utazás módját felfedező kor lényei szembetalálják magukat egy, a még távolabbi jövőben élő és működő istenszerű lény tilalmával.
A/3.221. A jövőben létrejövő istenszerű lény feltételezésével semmi változtatást nem kell eszközölnünk a jelenlegi „naiv” világszemléletünkön, és egyfajta módon a mitológiák értelmezését is megadja.
A/3.222. A mitológiák „véletlenül”, illetve természetes kiválasztódás kényszere által jöttek létre, melyeket a jövőben kialakuló istenszerű lény, mint saját programját ismeri fel és hagyja jóvá. („És látta Isten, hogy jó.”)
A/3.223. A jövőben létrejövő, a múltba visszatekintő, a múltra hatni képes, de nem akaró istenszerű lényről, a jelenre vonatkoztatva azt se lehet állítani, hogy van, – hiszen még nincs, és azt sem, hogy nincs, – hiszen lát minket és hatni is tudna, ha akarna – és akar is, ha idő-anarchiához vezető idő-utazást tapasztalna.
A/3.3. Az időbeli utazás megvalósíthatóságának feltalálásával egyidőben a jövő lényei között létrejön egy olyan jellegű megállapodás, mint az incesztus-tilalom volt az emberiség eddigi történetében, de ami az idő-utazást tiltja.
A/3.31. Az esetleges törvényszegések (mitológiában: bukások) hatástalanításának valamilyen módját megtalálják, miáltal a kivételeket érvényteleníteni képesek.
A/3.311. Bizonyos „fertőzött” időszakok kiiktatása és visszavezetése az eredeti érintetlen állapotba. (Mit.: megváltás.)
A/3.3111. „Fertőzött” időszaknak tekinthető a múlt-utazás érkezési pontjától a múlt-utazás indulási pontjáig terjedő teljes intervallum. (Mit.: kiűzetéstől – feltámadásig.)
A/4. Az idő-utazás nem lehetséges, mert minden civilizáció mielőtt az idő-utazás lehetőségéhez eljutna, törvényszerűen elpusztul.
A/4.1. Önmagát pusztítja el.
A/4.2. Felsőbbrendű lény pusztítja el.
A/5. Az idő-utazásokat a világegyetemben már létrejött magasabbrendű civilizáció akadályozza meg.
A/5.1. Magasabbrendű, totális hatalmú civilizáció pusztítja el az utazás képességével rendelkező bármely más civilizációt. (A kozmikus cenzúra egyik változata.)
A/5.11. Lényegi különbség a földiből kialakuló és máshol létrejött magasabbrendű civilizációk között nincs.
A/5.111. Hacsak az nem, hogy földön kívüli civilizációról még nem tudunk.
A/5.112. A földi civilizációról tudunk.
A/5.113. Semmi sem biztosítja, hogy valaha más civilizációról tudni fogunk, vagy hogy létezik.
A/5.114. Semmi sem szól bizonyító erővel az ellen, hogy az általunk ismert földi civilizáció ne fejlődjön és végtelen lehetőségeibe ne terjedjen ki.
A/6. Minden időben tett utazási kísérlet katasztrófához vezet.
A/6.1. Kozmikus katasztrófához.
A/6.11. Mellyel egy világperiódus lezárul.
A/6.2. Helyi katasztrófához.
A/6.21. Mely által az a bizonyos civilizáció, mely az idő-utazást megkísérelte, semmisül meg.
A/7. Az idő-utazáshoz végtelenül nagy, vagy elérhetetlen mennyiségű energia szükséges.
A/7.1. Valami olyan, ami mennyiségben, vagy minőségben az adott világban nem lelhető fel.
A/8. Az utazási kísérlet az utazó pusztulásához vezet.
B. A feltevés részben teljesülhet.
B/1. A múltba való utazás megvalósítható, de az utas csak hatástalan, érzékelhetetlen szemlélő lehet.
B/1.1. Mint A/1–8.-ig, de csak a múltba való beavatkozásra vonatkoztatva.
B/1.2. A beavatkozás az utazó szubjektumába szívódik vissza, aki újra és újra a változatlan valóságra ébred rá, valahogy úgy, mint Gogol „Arckép” című elbeszélésében.
B/2. Ellenőrizhetetlen és esetleges beavatkozásra képes, valahogy úgy, mint a kísértetek.
B/3. A mindenkori jelen „abszorbeálja”, a beavatkozást eltünteti.
B/3.1. A múlt érintetlen marad azáltal, hogy a visszatérő teljes mértékben azonossá válik régi önmagával, és mint ilyen, nem tud semmi mást tenni, mint annakidején.
B/3.11. Ha megszületése előtti időbe utazik az idő-utazó vissza, úgy a nemlétbe kerül.
B/3.12. A megszületése előtti időbe visszatérőt egyenértékű nemlét fogadja.
B/3.2. A múlt-utazás maximális lehetősége az élet változatlan megismétlése, – korlátlan számban. (Ú.m. C/3.)
B/3.21. Olyan kor feltételezése lehetséges, mely érdemesnek találja önmaga folytonos megismétlését.
B/3.22. Olyan kor feltételezése lehetséges, mely kollektív akarattal érdemesnek tartja létrejöttének megismétlését. (Nietzsche: Örök visszatérés.)
B/3.221. A B/3.22. a B/3.12. szerint csak az esetben lehetséges, ha a megvalósító jövőben fellelhető valami, még olyan élő organizmus, mely múltjába visszaküldhető, s amely következményeiben az egész további fejlődés meghatározója, oka lehet.
B/3.3. Az idő-utazó mikor múltjába visszatér és önmagával azonossá válik, a beavatkozása eleve lehetetlen, de feltételezhető egy olyan állapot, amikor tudatilag képes érzékelni folyamatosan azt, hogy létét ismétli.
B/3.31. Az ún. „déjá vu”-élmény kiterjesztésével folyamatosan tudatossá válhat a létismétlés, anélkül, hogy ez beavatkozásra adna lehetőséget.
B/4. A lehetséges múlt-utazásoknak már eleve megvan a „helyük” és csak azoknak.
B/4.1. A nem „eleve elrendelt” idő-utazások nem végrehajthatóak; az idő-utazást tenni kívánóknak megvan a módszerük, hogy a múltból kikeressék azokat az „üregeket”, melybe érkezni egyáltalán lehet. De mivel a történet egészébe ez a megjelenés már eleve bekalkulált, változtatni képtelenek.
B/5. A beavatkozás következtében a teljes azt követő jövő megsemmisül, és más, új jövő veszi kezdetét.
B/5.1. Az utazók minden jövőből hozott emléke álomként szertefoszlik; idegenként, idegen szituációba kerülnek.
B/6. Az utazás és a beavatkozás által csökkent létértékű, más konzekvenciájú lét válik le az eredeti folyamatról. A beavatkozás következtében a levált folyamat lidérces fokon játssza le a beavatkozás következményeit.
B/6.1. Elképzelhető egy, a sértetlen fejlődési folyamatról leváló „rossz” jövő, mely önpusztító tulajdonsággal bír és megsemmisül.
B/6.11. Létsérült létfolyamatok viszonylag rövid vegetálás után elpusztulnak és így nem érintik a fővonalat.
B/6.12. A mi világunk tekinthető ilyennek. (Mit.: bukott világok apokaliptikusan elpusztulnak.)
B/6.2. Az idő-utazás következtében leváló másik létfolyamat egyenértékű az eredetivel, de egymásba mégse képesek beleavatkozni.
B/6.21. Ez az eset akkor áll fönn, amikor a visszatérő szemléli önmagát, de azonosulni nem tud. A múltbeli önmaga számára illúzionisztikus képként jelenik meg, valahogy úgy, mint egy filmvetítés.
B/6.22. A két párhuzamos létforma észlelheti a másikat, de mindkettő a másik számára illuzionisztikus jellegű. Ebben áll egyenértékűségük.
C. A feltevés teljesülhet.
C/1. A világ saját álmod, melyben nincs lehetetlen.
C/2. A világ isten álma, melyben nincs lehetetlen.
C/2.1. A valóság törvényekkel meghatározott világa csalóka összefüggés-látszat csupán.
C/3. A fejlődés bizonyos idő eltelte után azt eredményezi, hogy az idő folyása fokozatosan lelassul, míg végül statikus jellegűvé válik. A létezők tartalmazzák összes előzményeiket önmagukban.
C/3.1. Ilyen körülmények között fölösleges az időben utazni, mert minden múlt egyszerre jelen van, de a létező szabad akaratának kiszolgáltatva, így tetszőlegesen módosítani képes.
C/3.2. A fokozatosan lassuló idő módot ad a létezőnek, hogy saját múltját bekebelezze előzményeivel együtt, de az nem jelent lineáris mozgást, hanem magasabb dimenziójú kiterjedést, mint jelenvalója.
C/4. Mint B/4. és B/4.1., de minden idő-utazásnak eleve helye van.
C/4.1. Így csak átfogalmazódik az ellentmondás, fogalmazásban oldódik föl.
C/5. Mint B/6., de egyenértékű világok egymás létébe való beavatkozás képességével felruházottnak feltételezve.
C/5.1. Az egyenértékű világok egymásba való beavatkozása által újabb egyenértékű világok válnak le.
C/5.11. Végtelen számú egyenértékű világ összessége minden létezés, mely éppen ezáltal egyenértékű és sérthetetlen, mert a végtelenből, beavatkozás által bármit és bármennyit különrendelünk, az végtelen marad.
C/6. A görbült, önmagába visszatérő időt feltételezve, a beavatkozás által a már sokszor lefutott másképp gördül le.
C/6.1. Az idő-görbület megváltozik.
C/6.11. Az idő-sérülés következtében a görbület nem talál önmagába vissza, s így más periódus-görbe keletkezik.
C/6.12. Különben, mint C/5.
C/7. A feltétel állandóan megvalósul, ill. az általunk tapasztalt valóság a feltétel folyamatos megvalósulásaként fogható fel.
C/7.1. Valamikor majd a létezőknek úgy fog tűnni, hogy az előzményeitől megfosztott lét magasabb rendű. Ezért sorozatosan igyekszenek kioltani saját okszerű megszületésük feltételeit. (Mit.: következmények törvényének megszüntetése.)
C/7.11. Ezt csak a múltjukba való valamiféle meghatározott beszövődéssel képesek végrehajtani. (Mit.: kharma.)
C/7.12. Sorozatos inkarnációval, mintegy apránként módosítva az ok-okozati láncot, míg az utolsó megszületés (melynek létüket köszönhetik) elkerülhetővé válik. (Mit.: reinkarnáció tana.) Így ok-okozati előzmény nélküli lények valamiféle más minőségű léte jut érvényre. Talán már következmények nélkül. (Mit.: Nirvána, Mennyek országa, stb.)
C/7.2. Minden születés kudarcnak tekinthető, mikoris sikertelennek bizonyul a jövő általános támadása saját előzményei ellen.
C/7.21. Mint C/7.1.
C/7.22. Az entrópia, mint jelenség és törvény tekinthető úgy, mint a jövő visszafelé irányuló pusztító módszere, mely minden élet és evolúció ellen irányul.
C/7.221. Az időt voltaképpen az ember számára az entrópia rajzolja ki és értelmezi. Irreverzibilitása folytán egyetlen analogonja az „idő folyásának”.
C/7.222. Az élet és evolúció ennek fordítottja: ún. negatív-entrópia (Schrödinger, Teilhard de Chardin), s mint ilyen, az entrópiából levezethetetlen.
C/7.223. Az evolúció és élet tekinthető úgy, mint fordított, ellenkező irányba folyó idő.
C/7.224. Így a tapasztalati valóság úgy jelenik meg, mint a kétirányú időfolyam (entrópia, kontra evolúció) egymásba csapódása.
C/7.225. Mely fölfogásban lényegtelen, mely irányba rendeljük a jövőt, ill. a múltat.
C/7.226. Nyilvánvaló, hogy az entrópia irányából nem várható visszajelzés, mert annak a végén a semmi áll.
C/8. További fel nem ismert lehetőségek szerint.
C/9.-N. Más agyvelővel felismerhető lehetőségek szerint.
C/10.-N. Valami nem elképzelhetővel elképzelhető lehetőségek szerint
