EMLÉKEZÉS EGY ÜZENETRE

1976-ban készítettem egy szitanyomat-sorozatot, majd ebből kiállítást, melynek alapmotívuma egy fotoautomatával készült önarckép volt. A sorozat a személyiség kutatásával, a lét, az ego problémájával foglalkozott.

Erdély Miklóst kértem meg a kiállítás megnyitására. Ő arra kért, hogy szerezzem meg a nemzetközi hajózási kódjelzések könyvét. A megnyitón Erdély a kódjeleknek megfelelő szöveget olvasta, míg én a zászlójeleket mutattam a közönségnek. Ezzel párhuzamosan két barátunk tüzet próbált csiholni, hogy füstjeleket adhasson.

Erdély Miklós 1986-ban meghalt.

Erdély Miklós nemcsak jó kollégám, mesterem, barátom volt, hanem a magyar művészet egyik legnagyobb alakja. Szellemének megőrzésére készítettem ezt az emlékeztető munkát, mely az 1976-os kiállításmegnyitó továbbgondolása. (asszisztens: Tímár Katalin, fotók: Klaniczay Júlia). (1987)
A könyvmunka és diaperformansz formájában is megvalósuló emlékprojekt bevezetőjéül Erdély Miklós "A POSZTNEOAVANTGARD MAGATARTÁS JELLEMZŐI" című szövegét használtam.